Skip to main content

Belföld

(2. rész)


Azzal, hogy az Ellenzéki Kerekasztal nem ment el az MSZMP által 1989. április 8-ra kitűzött látszattárgyalásra, megőrizte egységét, és megteremtette annak lehetőségét, hogy későbbi valódi tárgyalások főszereplője legyen.

Ettől kezdve az EKA következetesen ragaszkodott ahhoz, hogy az MSZMP-vel folytatandó tárgyalásokon a tárgyalóasztal ne kerek, hanem szögletes legyen, mert ez fejezi ki a tárgyaló felek szembenállását.


A „megújult” SZOT-ról, a Liga elnökével


– „Békejobbról” a SZOT-vezetők iránt természetesen szó sincs, ez a vezetés a vagyonbotránnyal becsapta, illetve be akarta csapni a Ligát, hogy másról itt ne is essék szó. Ami az egyes szakszervezetek tagjait illeti, mi nemcsak a magunk számára követeljük a szervezkedés szabadságát, hanem minden más legitim szakszervezet jogait is elismerjük. De csak olyan szakszervezetet tekinthetünk legitimnek, hitelesnek, amely ugyanezen demokratikus elvek alapján áll, és ezek szerint is cselekszik.


Domján Mihály 69 éves ferencvárosi lakos a jelző nélküli Szociáldemokrata Párt jelöltje február 3-án házról házra járt a kerületben, hogy ajánlócédulákat gyűjtsön. Így jutott el a Hőgyes Endre utca 15/a egyik földszinti lakásába. Beszámolója szerint békésen beszélgettek a háziasszonnyal, amikor „Mit keres maga itt?” felkiáltással hívatlanul berontott az ugyancsak a házban lakó Derdák László és rövid szóváltás után kipenderítette a lakásból. „Itt nem lesz semmiféle cédulagyűjtés!” Domján az udvaron segítségért kiáltott.


Induljunk ki a szavazókörből. A szavazókörben összeszámolják a leadott szavazatokat, és erről felvesznek egy jegyzőkönyvet. Itt jelen vannak a különböző pártok képviselői és a független jelöltek megbízottai – tehát a jegyzőkönyv biztosan a valóságot tartalmazza. Elgondolásunk szerint ezután a jegyzőkönyv első példányára rá kell ragasztani egy öntapadós címkét, amelyen egy kódjel végig lehetővé teszi a jegyzőkönyv azonosítását.


Most, Nelson Mandela szabadulásakor Dél-Afrika kicsit kevésbé tabu. Így arra is fény derülhet, hogy abszolút tabu korában is virágzó kapcsolatai voltak az egész világgal. Például 79 francia vállalat és szövetkezet tudhat magáénak hosszabb-rövidebb ideje valamilyen létesítményt a faji megkülönböztetés hazájában, ami persze semmiségnek tűnik a 600 brit, 300 német és 200 amerikai érdekeltséghez képest.

Bár a többiek is ígérgették, csak a Renault és a Peugeot szedte tavaly a sátorfáját, ők is kizárólag gazdasági megfontolásból.



Ismét salamoni ítélet született. Március elsején a szabad demokraták sajtótájékoztatóján kiderült, hogy a Belügy csendben felbontotta az Állami Népességnyilvántartó Hivatallal kötött szerződését, és „takarékossági okból” a Hivatal által megtervezettnél állítólag sokkal olcsóbb, manuális – ám a szakemberek véleménye szerint: manipulálható – módszerrel kívánja lebonyolítani a március 25-i választás után a szavazatok összeszámlálásának és nyilvánosságra hozatalának bonyolult feladatát. Kiderült, hogy döntéséről a Belügy nem tájékoztatta az Országos Választási Bizottságot (OVB) sem.


Beszélő: Nagyon ellentmondóak a különböző beszámolók a romániai demokratikus folyamat alakulásáról. Azt szeretném, hogy ha röviden elmondaná, mi áll előttünk, mik az esélyei a valóságos többpártrendszernek a május 20-ra tervezett választásokon. Milyen terveik vannak a gazdasági szerkezet átalakítására?

Az elindulásom pillanatáig ötven párt alakult az országban. Ez máris kicsit több, mint amire szükség volna véleményem szerint. De mind ez ideig semmilyen gátat nem állítottunk a parlamenti rendszer formálódása elé.



Beszélő: Belügyminiszter-helyettesként Ön felelős a BM-et érintő személyzeti ügyekért, illetve Horváth József és Pallagi Ferenc leváltása után – ideiglenesen – Önt bízták meg az Állambiztonsági Szolgálat felügyeletével. A feloszlatást kimondó miniszteri utasítás óta egy hónap telt el; hány embert érintett ez az intézkedés, és hová kerültek?

A Dunagate-botrány nem az egész Állambiztonsági Szolgálatot, hanem annak csupán egy részét érintette, azaz a Főcsoportfőnökségen belül az egyik csoportfőnökséget, a III/III-at.



A Szlovákiában élő magyarok a nemzetiségi ellentétek éleződését érzékelik. Hogyan látja ezt Prágából?

Természetesen elevenek és fájók a nemzetiségi súrlódások. A szabadságban ébredező emberek keresik identitásukat, és ettől nem szabad megijedni. Csehek és szlovákok; csehszlovákok és magyarok; csehszlovákok és lengyelek; csehszlovákok, magyarok és cigányok közötti feszültségek szövevényét kell szétbontani. Ez nem csak törvényalkotás. Az emberek gondolkodásának meg kell változni, ehhez pedig időre van szükség.



A közép- és kelet-európai demokratikus mozgalmak sikeresen működtek közre az egypártrendszerű diktatúrák felbomlasztásában.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon