Az egyik, hogy Magyarország olyan kedvetlenül megy bele a kommunizmus utáni első szabad választásokba. Ennek egyik oka nyilvánvalóan az, hogy a változás túl lassan és fokozatosan következett be, s hogy ebben az elnyúló folyamatban már úgyszólván semmi sem ígérkezik igazi és teljes újrakezdésnek, még a népképviseleti országgyűlés létrehozása sem.

– Folyt-e vita az SZDSZ ügyvivői között a nemzeti csúcstól való távolmaradás kérdésében?

Magyar Bálint: Abban egyetértettünk, hogy e tárgyalásoknak nincs sok értelme: hogy nincs megfelelően előkészítve, tisztázatlan a napi- és eljárásrendje, továbbá túlságosan tág a meghívott pártok köre. Vita csak akörül forgott, hogy miképpen adjunk hangot e véleményünknek. Örülök, hogy végül is távol maradtunk, én magam kezdettől fogva emellett voltam.

– Talán nem osztatlanul népszerű a sok párt meghívására vonatkozó bírálatotok.

Legutóbbi lapzártánkkal egy időben minisztertanácsi határozatra megalakult a Magyar Köztársaság Nemzetbiztonsági Hivatala, valamint a Magyar Köztársaság Információs Hivatala, amihez az előterjesztést a belügyminiszter jogkörében eljáró államtitkár tette. Ezzel a hírszerzés és az elhárítás két külön szervezetben került felállításra.

„A Szolgálat nem vész el, csak átalakul” – írtuk legutóbbi számunk egyik cikke fölé.

Egy színikritikus vígan megél a néző szerepében. De a tüntetés tudósítója akarva-akaratlanul maga is tüntet: dagasztja jelenlétével a Hősök teréről a Parlament elé hömpölygő tömeget. Kényszeredetten – ámbár alapjában véve persze egyetértőleg – vigyorog az oroszok távozását sürgető, a „vörös bárók” országlását szidalmazó jelszavakat hallva. És amikor a hajdú-bihari küldöttség élén menetelő egyik helyi kisgazda pártvezetővel elegyedik szóba, maga is élére áll a megfelelő FKgP-csapat demonstrációjának.

Teljes mértékben egyetértünk abban, hogy a magyar állam nem (csupán) a magyarok állama, mint ahogy nem is keresztény állam, hanem különböző nemzetiségű, etnikumú, anyanyelvű és vallású (vallástalan) állampolgárok állama, amelyben a megkülönböztetés egyetlen legitim formája a kisebbségeket megillető pozitív diszkrimináció.

Ebből – az Önével minden bizonnyal rokon – felfogásunkból következik, hogy mi is érzékenyek vagyunk arra, amire Ön érzékeny (ezért is tartjuk fontosnak az Ön levelét), legfeljebb nem egészen ugyanúgy.

A mi országunknak az az egyik sajátossága, hogy az i

„Szűnjön meg a menekültszolgálat!” – jelenti ki Németh Géza lelkész, a református egyház menekültgondozó szervezetének vezetője a Magyar Hírlapnak adott interjújában. Azért szűnjön meg, mivel az Erdélyből távozókra „úgy tekintenek, mint az erdélyi kisebbség árulóira, akik cserbenhagyják azt a két és fél milliós magyarságot, amelyik felveszi a küzdelmet a 20 milliós többséggel” – folytatja.

„Testvéreim, magyarok!” Ilyen és ehhez hasonló diszkriminatív jellegű, az ország lakosságához szóló kifejezést bőven hallani a mai Magyarországon.

Ezekből jól kitűnik, hogy nemzetiségi politikánk elmélete és gyakorlata között súlyos ellentmondás van, amelyen sürgősen változtatni kell mindannyiunk érdekében, mert különben jogosan vádolhatják országunkat nacionalizmussal. Elsősorban azért kell azonban az eddig helytelen gyakorlaton változtatni, hogy országunkban jól érezze magát minden állampolgár, nemzetiségre való tekintet nélkül.

A rendőrség már nem nagyon ragaszkodik ahhoz az intézményhez, amelyet az ő szempontjai szerint hoztak létre. Legalábbis felsőbb szinten nem. Kacziba Antal rendőr alezredes, a BM illetékes osztályvezetője a következőket mondja erről: „Ezek az intézmények tele vannak diszfunkciókkal, nincsenek meg bennük, a nevelés igazi lehetőségei. Kialakult egy reménytelen nevelési csődhelyzet, és a rendőr jelenlétéhez e csődhelyzet megoldásának, a további szigorítás lehetőségének az illúzióját kapcsolják. Ezt a szerepet azonban mi ezentúl nem vállaljuk.

A „tömegek uszályában”

A választási program mindenekelőtt a gazdasági válságkezelés kérdéseiben igyekszik elhatárolódni a kormány politikájától. Lazuljon az adóprés, hirdeti a program, „az adórendszer nem rendelhető alá pillanatnyi kincstári szempontoknak”. Adózzon kevesebbet az is, aki alacsony jövedelmű, meg az is, aki többletteljesítménnyel szerez magas jövedelmet. Persze a költségvetési hiányt is mérsékelni kell, de az oktatástól, az egészségügytől, a tudománytól stb. ne vonjanak el pénzt. Vonzó követelések ezek, csak két dolgot nem tudunk.

– Kezdjük talán ott, hogy hogyan került az állambiztonsági szolgálathoz?

Bajcsi István: A középiskolában nagyon rossz tanuló voltam. Azokkal az eredményekkel lehetetlenség volt bármiféle felsőfokú intézményben továbbtanulni. Kitanultam az autószerelést, el is helyezkedtem a szakmában, de úgy éreztem, hogy hosszú távon nekem ez a pálya nem gilt. Ezt követően bevonultam katonának, és a leszerelésem előtt olvastam az újságban, hogy jelentkezni lehet a Rendőrtiszti Főiskolára.