Büntetőjogi felelősség

Az elévülés legtöbb esetben kizárja a büntetőjogi felelősségre vonás lehetőségét. Ezért sokan felvetik: ahogy a nürnbergi törvényekkel, illetve Magyarországon az 1945. évi VII. sz. törvénnyel kizárták a háborús-népellenes bűncselekmények elévülését, ezt megfelelő törvényi szabályozással most is meg kellene tenni, hogy a vétkeseket bíróság elé lehessen állítani.

Véleményem szerint ezek a törekvések nem helyeselhetők.

Miközben az élelmiszerárak és a közszolgáltatási díjak drasztikus felemelése meg a bérliberalizálás együttesen az infláció teljes elszabadulásával fenyeget, és egyre kisebb az esély, hogy lehetséges még bármiféle válságprogram bevezetése, a kormány, s főképp az Igazságügyminisztérium törvényhozási dühe mit sem csökken. A törvény-előkészítők ismét erőltetett menetre késztették a parlamentet. A január 23-án elkezdődött négynapos ülésszak eredeti napirendjén tizenhét törvény és törvénymódosítás vitája szerepelt.

A konferencia alaptónusát a szkepszis és a józan optimizmus jellemezte.

A Bokréta utcai intézmény csakúgy, mint a többi speciális otthon, egyetlen célt szolgált, azt, hogy együtt (és a rendőrség keze ügyében) tartsa a bűnözővé válás útján haladó fiatalokat. A Bokréta utcában 1981 és 1984 között mindent megtettek azért, hogy az odakerült gyerekek ne térjenek le a börtönbe vezető útról.

A rendőrség a házat teljes egészében a magáénak tekintette. A nevelők nagy része nyugdíjas, leszázalékolt vagy apróbb-nagyobb stiklik, illetve alkoholizálás miatt elbocsátott rendőrökből, belügyi dolgozókból, egykori ávéhásokból, katonatisztekből állt.

Egyetértünk azzal is, amit az MSZP kiáltványozott január 20-án az újságban. Veszély fenyegeti a békés átalakulást. Félő, hogy a szabad választások nem lesznek igazán szabadok. A köznyugalmat veszély fenyegeti, a pártérdekek mindenhatóságának, a nemtelen, demokráciákban nem honos módszereknek veszélye, a közrend, a közbiztonság és a közmorál aggasztó züllése.

Csurka István azt mondta a rádióban január 14-én kora reggel, hogy „Elég volt!” A BESZÉLŐ szerkesztősége LÉNYEGÉBEN (vö. Csurka: aki nekem [nekünk] útban van, LÉNYEGÉBEN kommunista, sőt – bolsevik, ld. még Rényi Péter, Szabó László, koncepciós perek) egyetért az író gondolatmenetével. Legfeljebb nem vagyunk annyira harciasak.

Bízhatunk benne, hogy akinek az Isten hivatalt adott, annak előbb-utóbb vállalkozókészséget is juttat hozzá. Az pedig aligha lehet kétséges, hogy az isteni adományból nem fognak kimaradni a Szociális és Egészségügyi Minisztérium vezetői sem, hiszen ők tudják: a központi költségvetésből a közeljövőben aligha juthatnak majd több pénzhez. Meg kell tanulniuk a meglévő pénzt, eszközöket jobban hasznosítani, ügyesebben forgatni, egyszóval: vállalkozni. Hogy efelé tartanak, annak máris számos jelét láthatjuk.

Az előzményekhez tartozik, hogy 1988-ban a vállalat vezetésének nemtetszésétől kísérve megalakult a TDDSZ helyi csoportja. Ez szóvá tette, hogy a nem túl rózsás helyzetben lévő vállalat főigazgatója 400 ezer forint prémiumot vett föl, ami az alkalmazottak 2500 forintos prémiumának százhatvanszorosa. Az új szakszervezet igényelte, hogy információt kaphasson a vállalat helyzetéről, s beleszólhasson a legfontosabb vállalati ügyek alakításába.

Az MSZP vezetősége nem mímelhetett tovább süketséget, és a maga módján felvetette a lezárulóban lévő korszak, a felszámolás alatt álló rendszer legfőbb politikai felelősségének kérdését. Az MSZP képviselőcsoportja felelősnek nyilvánította a bajokért Biszku Bélát, Gáspár Sándort, Korom Mihályt, Németh Károlyt és Pullai Árpádot. Azokról van szó, akikről még az MSZMP KB által kiküldött múltvizsgáló bizottság állapította meg, hogy a hetvenes évek elején a gazdasági reform politikai ellentáborához tartoztak.

A speciális nevelőotthonok között a Bokréta utcai volt a legspeciálisabb. Az intézmény – ebben a funkciójában – 1981 óta működik. Ez volt a büntetőtelep, ide kerültek a legnehezebben kezelhető fiúk. Ide söpörtek mindenkit, akitől a többi intézetben meg akartak szabadulni.

Az a fiú, nevezzük Andrásnak, aki az alábbiakat magnóra mondta, 1983-ban iskolakerülés és csavargás miatt került a Bokor utcába, bűncselekményt nem követett el.