Skip to main content

Belföld

a Magyar Köztársaság valamennyi pártjához és társadalmi szervezetéhez


Az utóbbi időben számos jel mutat arra, hogy elszabadulóban vannak a kisebbségellenes, barbár agresszív indulatok és cselekedetek. Az embertelenség jelei tűnnek fel a sírokon, házak falain, pogromokat hirdetnek meg. Napirenden vannak a különböző nemzetiségek közötti véres atrocitások. A társadalom egyes csoportjaiban nő a félelem.

Hazánk a demokratikus átalakulás küszöbén áll.



A kerekasztal ötletét Forgács Pál, a Független Szakszervezetek Demokratikus Ligájának elnöke vezette fel még március elején, amikor is szót kapott az MSZOSZ-kongresszuson; ám mivel a vagyonmegosztás ügye azóta sem rendeződött, az új szakszervezetek nem hajlandók érdemben tárgyalni. Annál nagyobb Nagy Sándorék és Főcze Lajosék (a vegyész-szakszervezet elnöke, egyben a pénteki ülés házigazdája) érdekeltsége, mivel a „kerekasztal” révén a független önszerveződő mozgalomtól kaphatnának egy kis darab létigazolást.


Kenedi Jánosnak


A Szabad Demokraták Szövetsége – szemben a köztudomással – nem pusztán a Kádár-rendszer demokratikus ellenzékének az alapítása. Más (liberális) csoportok is ott voltak – tagjaik azelőtt nem a kivonulást és a kihívó emberi jogvédelmet választották, hanem az informális nyomásgyakorlást és a reformtaktikát.


Levelezőnk, Tavaszi Béla kotrókenő arról tudósít, hogy bár az üzem 1 millió köbmétert termel évente, és a három nyereséges bánya közé tartozik a tizenkettő közül, ami fejenként évi 1-1,2 millió forintot jelent, a bruttó keresetek havi 10 000 (azaz évi 120 000) forint körül mozognak a bányában.


Gazdálkodás és gondolatszabadság

A Fejér Megyei Hírlapot meg a Fehérvári Hét című városi lapot az Út Lap- és Könyvkiadó Kft. adja ki. Az utóbbit 1989. március 15-én indították el a Hírlap újságírói. Akkoriban már mindenütt új lapok indultak, a korábban ismeretlen konkurenciával szemben esélye csak független és szókimondó lapnak lehetett. A gazdálkodói szemlélet és a gondolatszabadság eszméje – akár a XVIII.


Liga és Szolidaritás


A hét végén egyidejűleg tartotta konferenciáját (illetve kongresszusát) a hazánkban ma létező két független szakszervezeti szövetség: a Független Szakszervezetek Demokratikus Ligája (Budapesten), valamint a Munkás-szolidaritás Szakszervezeti Szövetség.

A két szövetség célkitűzése hasonló: mindkettő a munkahelyi szinteken, alulról újjászerveződő szakszervezeti rendszer híve; mindketten igyekeznek pártsemlegesek maradni (bár ennek sikere a pártok hozzáállásától is nagyon függ); mindketten hangsúlyt helyeznek a munkahelyek védelmére, arra, hogy ne a látszólag ké



Ha az ember körülnéz kis hazánkban, olvassa a lapokat, s egy pillanatra eltekint az előzményektől, azt gondolhatná, hogy Magyarországon győzött a szocialista forradalom.

Mi történt?

Végbement a kommunistaellenes fordulat, de nem történt meg a liberális fordulat. Mivel az állami vagyon magánkézbe adását – amely a legjelentősebb lépés volna a szabadság felé! – még az utókommunista Nyers–Németh-kormányzat kezdte meg, éppen a legfontosabb liberális lépésnek „bolsevik” íze és hangulata van.





Illetve még valamire hivatkoznak: az Üdülési Főigazgatóság mostanáig fennálló függőségére. Bálint Attila, az MSZOSZ szóvivője az üdültetők május 21-i sajtótájékoztatóján váratlanul bejelentette: a MSZOSZ „vizsgálatot indít” az üdültetők Nyílt levele „létrejöttének körülményeire és hátterére” vonatkozólag (hű, de jól ismert szavak ezek!), és felfüggeszti állásából Penz Ferenc üdülési főigazgatót.


A családodat érintette a kitelepítés?

Édesapám szüleitől elvették a házukat, földjüket, mindenüket, majd marhavagonokban elindították őket Németország felé, de ez már abban az időben történt, amikor a szövetségesek nem vettek át több kitelepítettet, és így az apám és a szülei visszajöttek Ausztriából. Itt egy táborban helyezték el őket, valahol az Alföldön.


1990. május 22.


Elnök Úr!
Tisztelt Ház!
Hölgyeim és Uraim!

„Ünnepi pillanatban állok a magyar Országgyűlés és az egész nemzet nyilvánossága előtt” – kezdte beszédét Antall József. Mi, fiatal demokraták is úgy véljük, hogy ünnepi az a pillanat, amikor a kommunista rendszer bukása után, az első szabadon megválasztott parlament elé terjeszti kormányprogramját a kijelölt miniszterelnök. Örömmel üdvözöljük, hogy ez a kormány a szabadság kormánya kíván lenni.




Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon