– A Magyarországi Szociáldemokrata Párt megsemmisítő vereséget szenvedett a parlamenti választásokon. Miben látod ennek az okát?

– A párt veresége valóban megsemmisítőnek látszik. Ennek magyarázata nagyrészt abban keresendő, ami a pártban az 1989. januári újjáalakulás után történt. A kezdetek biztatók voltak. 1989 márciusában az első nagygyűlésen mintegy ezer ember jött össze, és az érdeklődés a párt iránt gyorsan nőtt. Ekkor azonban nagy törés következett be.

A nagy propagandaadók helyébe a háború után az angolszász megszállók ajándékozták Németország nyugati felének azt a rádiózást, amely a televíziókkal kiegészülve azóta is működik az NSZK-ban. A britek és az amerikaiak nemcsak saját rádiózásuk erényeit igyekeztek átültetni, hanem hibáiktól is igyekeztek megóvni a német közönséget.

A két fő szempont az volt, hogy megkíméljék a hallgatókat a hatalmon lévő párt egyoldalú politikai befolyásától, ugyanakkor ne tegyenek engedményeket az üzleti és reklámszempontoknak sem.

A műsorszórás közszolgálat

Nagy-Britanniában két állami intézmény hivatott érvényesíteni a televízióállomások működési alapelvét, amelyet a kormány hivatalos évkönyve így fogalmaz meg: „A műsorszórás azon a hagyományon alapul, hogy ez olyan közszolgálat, amely a népnek tartozik számadással a parlament útján.”

A British Broadcasting Corporation (BBC) királyi szabadalomlevélben létrehívott köztársulati jogi személyként működik.

A választások után azonnal fellángoló viták már jelzik: az induló magyar demokrácia egyik nagy próbatétele lesz, hogy hogyan oldja meg a nemzeti médiák felügyeletét. Ezért néhány külföldi tudósítót megkértünk, írják meg, hogyan működik a felügyeleti rendszer a fejlett nyugati demokráciákban. Tudósításaikban óhatatlanul a felügyelet befolyásoló, ellenőrző szerepe kerül előtérbe.

Örömmel tudatjuk Bethlen Istvánnal, az egykori miniszterelnök (ld. Bethlen-féle konszolidáció) bátyjának unokájával, hogy nem kell csalódnia Raj Tamás képviselőjelöltben és az SZDSZ-ben.

Nem kell felháborodnia.

Bethlen úr ugyanis e kellemetlen érzéseiről nyilatkozott a Dátum c. lapnak. (Ápr. 3., 3. oldal) Raj Tamás új kampányplakátja, mely fölött a nyilatkozó már kibocsátása előtt háborgott egy nagygyűlésen, „azt a benyomást kelti, mintha Tőkés László az SZDSZ-t és annak egyik képviselőjelöltjét aktívan támogatná”.

Bethlen István!

Alábbi történetünket az érzékszervek párbajának is nevezhetnénk. Politikai tartalmat az kölcsönöz neki, hogy az egyik oldalon a diktatúra, a másik oldalon a demokrácia élesítette szemeit és füleit. Vagyis egy titkosrendőrségi akciót elevenítünk fel. Hála a kiugrott állambiztonsági zászlósnak, Zólyomi Tamásnak, ma már majdnem pontosan tudjuk, mit láttak és gondoltak ők, amikor 1988. május 7-én hajnalban elfoglalták álláshelyeiket.

– Mit értetek nagykoalíción, ha egyszer az SZDSZ vereséget szenvedett?


Hegedűs István: Még most is úgy gondoljuk, hogy az ország érdeke azt kívánja, hogy erős nagykoalíció jöjjön létre. Félő, hogy az MDF vezette nemzeti-keresztény vonal nem elég felkészült ahhoz, hogy kivezesse az országot a válságból. Kérdéses, hogy – még ha az SZDSZ és tőle függetlenül a Fidesz ellenzékisége konstruktív lesz is – meg tudja-e hozni a kormánykoalíció a szükséges intézkedéseket. Ezért előnyös volna a nagykoalíció még akkor is, ha abban az MDF nyilvánvalóan dominálna.

Fabriczky András őrnagy, Békesi László alezredes, Pándi András százados, Urbán Lajos ezredes, Ribánszky Róbert őrnagy, Lehoczky István (Fővárosi Tanács elnökhelyettese) alezredes és így tovább.

A fenti névsor még hosszan folytatható lenne, ugyanis a régi szép időkben a vezető MSZMP-funkcionáriusok és állami vezetők magas tartalékos katonai rangokat kaptak.

1989 szeptemberére egyre feszültebbé vált a hangulat mind az Ellenzéki Kerekasztal pártjai között, mind pedig a háromoldalú tárgyalásokon. A társadalom végre eredményeket várt, és az MSZMP is hajlott apróbb engedményekre annak érdekében, hogy a függőben maradt kérdésekben érvényesíthesse elképzeléseit. Kilényi Géza igazságügyi miniszterhelyettes még augusztusban egy ingerült hangú nyilatkozatban adta az ellenzék tudtára, hogy a törvényhozási folyamat nem lassulhat le, s ha nem születik megállapodás, a kormány konszenzus nélkül is a parlament elé fogja terjeszteni törvényjavaslatait.

A Fővárosi Tanácsnak és a Budapesti Rendőr-főkapitányságnak már tavaly októberben meggyűlt a baja az utcai könyvárusokkal, akik ahelyett, hogy szó nélkül tudomásul vették volna, hogy elzavarják őket az aluljárókból, polgári engedetlenségi mozgalomba kezdtek, s azt követelték, hogy a tanács az érintettek bevonásával szabályozza a közterület-foglalást. Erre nem került sor.