Skip to main content

Belföld

Liberálisok a Vörös Csepelen


„Elvtársak, itt van közöttünk I. elvtárs!” – kiáltotta a levezető elnök, még ’89 tavaszán, egy szocdemnagygyűlésen. – „I.


én vagyok mindig a legmagasabb gépen, hogy ne érjem el, és ha szólok a gépbeállítónak, csak pofákat vág, mindig velem van baj, mit csináljon velem, alacsony vagyok, ezt azért figyelembe lehetne venni, biztosan el akar üldözni a műhelyből, két lábrácsot is odavonszolok magam alá, hogy az asztalt elérjem, akkor meg mindig le kell szállni, ha az anyagot fel akarom rakni az asztalra, majd elharapom a nyelvem.


– Tanácselnök-helyettes Eötvössel, 1989-ben

„Az ellenség, mely velünk szemben áll, nem pillanatnyi ínség, hanem az elszegényedés, mely ezer háznak a küszöbén koczog!” – idézte Eötvös Józsefet a X. kerület tanácselnök-helyettese még másfél évvel ezelőtt Mit tett és mit akar tenni Kőbánya a szociálpolitikában? című elemzésben. A tanácsrendszer ebben a „háborúban” csak a hadüzenetig jutott: mire a szegénység-ellenséget egyáltalán észlelni merte, összeomlott.


Sikeres éhségsztrájk


Tóth Zoltán és Valiskó Béla gyöngyösvisontai lakosok 8 nap után befejezték 10 naposra tervezett éhségsztrájkjukat, miután tiltakozásuk eredményre vezetett.

Amint arról a múlt számunkban tudósítottunk, az ellen protestáltak, hogy a Thorez Bányaüzemet és a Gagarin Hőerőművet összekötő utat a falun átvezetve építik, zajártalmat és épületkárokat okozva. Másrészt a falu levegőjét pernyével és kén-dioxiddal szennyezi a hőerőmű által a falu köré telepített pernyetároló.



A központban forgolódom, jobbra a Zalka Máté tér, balra tőlem szobor tógában, bottal, talán egy athéni férfiú. A srácok az áruház kirakatának dőlve azt vitatják, hogy haverjaik közül kiben csörög cigusvér. Innen egy kőhajítás az Állomás utca 26., a pártok központja. Nagy belső udvar, rogyadozó házfalak, szurtos gyerekek a porban, lavór, mosatlan edények vájdlingban.

Szerény, bensőséges szövegelemzés


A téren a környékbeli cigányok tüntetnek, szerintük a közülük való fiút ártatlanul érte a halálos lövés; az amerikai faji zavargásokat megelőző, harlemi típusú feszültségekre emlékeztető helyzet alakult ki.

Beszélő-beszélgetés Bajtay Józseffel


A MOSZ-nyilatkozat rögtön el is határolja magát a „torz képtől”, hogy a munkástanács-szövetség „az MDF függvénye” volna. Az elhatárolódás mégsem egyszerű. Igaz, ígéretük szerint meg fogja szüntetni tevékenységét, és teljesen beolvad a MOSZ-ba a szövetség egyik alapító szervezete: az MDF Munkás-érdekvédelmi Tanácsa. Ám nem kaptunk választ arra, mi lesz a helyi, megyei MDF-es munkástanács-szervezetekkel, munkás-érdekvédelmi szekciókkal.


A földeket és telkeket azonban most is birtokolják valakik, és nem kívánnak lemondani birtokukról. Ezeken a földeken és telkeken most is dolgoznak emberek, akik nem birtokosok. A földeken mezőgazdasági termékeket állítanak elő, a telkeken építkeznek vagy ipari termékeket hoznak létre, szolgáltatásokat nyújtanak vagy gyógyítanak és tanítanak, mert ne felejtsük, hogy a kórházak és az iskolák is telkeken vannak. Ahhoz, hogy csinálhasson valamit, mindenkinek helyre van szüksége, és ahhoz is, hogy élhessen.


Először arról kaptunk híradást egy munkásnőtől, hogy a hozzá közel álló ellenzéki párt parlamenti képviselője nem igazából ölelte keblére munkástanács-ötletüket. Aztán levél is jött, levelet mellékelve:

Dr. Molnár Rudolf Vezérigazgató Úrnak!
Budapest X., Pataki I. tér 20. Pf. 64.

Tárgy: megkeresés

Tisztelt Vezérigazgató Úr!

A Magyar Demokrata Fórum Szombathelyi Szervezete Elnöksége 1990.










A fiúk akkor jöttek össze, amikor figyelni kellett. 1956-ban. Ismerték már egymást korábban is a DISZ-ből, iskolából, innen-onnan, de ez volt az igazi, lényegi találkozás.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon