Ősz van, ideiglenes napfény és nyugalom a nagytétényi református gyülekezet udvarán. A hatalmas jegenyék zörögnek csak, mintha az írásban leveleznének. Vagy ügyiratok közt kotorásznak?…

Az idén június 17-én, a vasárnap délelőtti istentiszteletre érkező atyafiak – köztük a nyolcvanhét éves templomépítő Szilágyi Miklósné is – lelakatolva találták az Istenháza valamennyi bejáratát. A Tökről érkező Juhász Levente lelkipásztor csaknem rosszul lett, de azután „felindította az Úrnak Lelke”, és egy keze ügyébe eső ásóval leverte az udvari bejárat lakatját.

Sok előnnyel járhat, ha valaki a hatalom birtokosai közé tartozik. Például olyan közvélemény-kutatást rendelhet meg a választás előtt, ami elsöprő többséget jósol a saját pártjának, megalázó vereséget az ellenfélnek: a másodrendűen hitelesnek nyilvánított, kirekesztésre ítélt pártnak. Esetleg rendelni se kell, szállítja – elvégre nem árt a hatalommal jóban lenni – a fentről érkező sugallatok megsejtésében némi rutinnal bíró intézet külön felszólítás nélkül is. A jelentést azután közli az újság, nagy betűkkel, az első oldalon.

De olykor mégsem sikerül elérni a célt.

– A Választási Lap utolsó oldalán legalább három állítás véleményünk szerint, hamis, lejárató szándékú.

Nemessuri Zoltán: Például?

Haraszti, a maoista

– Haraszti maoista múltja. Haraszti sosem tagadta, hogy közel állt a hatvanas évek újbaloldali mozgalmaihoz. Ezt az új baloldaliságot nálunk felületesen és lejárató szándékkal azonosították a maoizmussal.

Elment talán az eszem? A korán elérkező estében – mely éppoly melegnek tűnik ma, mint a tegnap volt március 25-i – az utcákat járom, s igyekszem leolvasni az emberek arcáról elszántságukat, a dacot, mely olyannyi grimaszra adott okot az elmúlt fél év során. Elment tehát az eszem? – gondolom néhány sikertelen próbálkozás után, minthogy semmilyen eredményre sem jutok.

Kezdetben könnyű volt minden, eljártak a kubaiakhoz, mert Robi a fejébe vette, hogy az angol mellett ingyen megtanul spanyolul, az angol már elég jól ment, aztán lábtengóztak, moziba mentek, hellóztak az utcán, Ádám állandóan csajozott volna, Béta meg orvos akart lenni. Mást nem is nagyon tudtak róla azonkívül, hogy a szülei elváltak, az anyjával és a nagyanyjával él egy fedél alatt, és igen gyakori menü náluk a májkrém.

– Mikor szervezték be?

– Körülbelül tíz éve, a katonaságnál, leszerelés előtt. Nem karriert vagy pénzt ígérve, nem is zsarolással, s nem fenyegetéssel; csupán a kalandvágy vitt rá.

– Hogyan történt a kiválasztása, miért tartották éppen Önt alkalmasnak?

– Ezt nem tudom. Behívattak a parancsnoki irodába, két-három civil volt ott, nagyon udvariasan, előzékenyen beszéltek velem. Azt mondták, engem szemeltek ki erre a fontos feladatra. Körülbelül egy óráig győzködtek, akkor elvállaltam.

A Somogyi-tanyára úgy jutunk el, hogy Kecskeméttől dél felé jövet, Jakabszálláson is túl, bevágunk egy szélfútta, homoklepte dűlőútra. Azon azután, szaporán kérdezgetve a tanyasiaktól, merre van a jó irány, akácosok, kukoricások, elhagyott juhkarámok mentén addig tekergőzünk, mígnem belátjuk, eltévedtünk a nagy homokpusztaságban. Pedig nem messze a híres bugaci ősborókástól, öreg nyárfák sátra alatt, ott lapul a házikó. Csak nehéz észrevenni.

Elképzelhető, mekkorát dobbant örömében a szamizdatkirály, Demszky Gábor szíve, amikor legelőször ’85 őszén befordult a tanya udvarára!

Zimányi Tibor (MDF), az ideiglenes bizottság elnöke:

A költségvetési támogatás felosztása során végig kísérőjelenség volt az, hogy itt a költségvetési törvényben eleve nem történt meg az elhatárolása az egészségügyi és humanitárius szervezetek támogatásának, valamint a társadalmi, politikai jellegű szervezetek támogatásának a kerete, és ebből sok vita támadt.

Semmiképpen sem fogadható el, hogy a rendelkezésre álló költségvetési keret az egészségügyi, illetve a humanitárius szervezeteket illeti, mert hiszen az úgynevezett politikai jellegű szervezeteknél is a társa

Utoljára kilenc hónappal ezelőtt követelte az ellenzék egy miniszter lemondását. Horváth István lemondott, magával rántva helyetteseit és megingatva az akkori államminiszter és miniszterelnök bársonyszékét is.

Lapunk két héttel ezelőtt Horváth Balázs lemondását követelte. Úgy véltük, megengedhetetlen, hogy a belügyminiszter a nyomozás eredményét meg sem várva fogad és megdicsér két rendőrt, akik lelőttek egy embert. A belügyminiszter felháborodottan tiltakozott, nem mondott le.

Éppen e számunknak egy másik oldalán jelentjük ki, hogy Csurka Istvánról pedig szó se essék. Nem, nem vitatkozunk Csurka képviselő úr és író nézeteivel, ám azt kénytelenek vagyunk szóvá tenni, hogy amit a szeptember 18-i Magyar Hírlapban nyilatkozott, az sajnos megint …khm… nem felel meg a valóságnak.

Csurka azt állítja, hogy a Magyar Fórum minden hozzá érkező helyreigazítás!