Skip to main content

Belföld


Az egykori védnökök rajban érkeztek. Még jó félóra volt hátra Mészöly beszédéig, amikor felpattantak a bejárati ajtók, és fegyelmezett, vasárnapi díszbe öltözött titkosrendőrök tömege árasztotta el a kiállítótermeket. Gyorsan szétoszlottak, elvegyültek az ott levők között. Mi, régi szetások, sokáig büszkélkedtünk vele: nem volt még Magyarországon vernisszázs, ahol a mű-pártoló publikum zsebében akkora tűzerő lapult volna meg. Mégiscsak vagyunk valakik!

Barcsay, Borsos, Korniss Dezső, revolver.


Vendégségben az Ugrin családnál


A politikus hölgy biztosan nem érzi szuverenitása csorbításának, ha kijelentem: bemutatását családjával kell kezdeni. Muszáj legelőször szót ejteni arról a szelíd derűről és harmóniáról, ami az idős Ugrin házaspár tekintetéből, szavaiból, minden gesztusából árad: az elegáns tapintatról, ahogy a szűk panellakásban is meg tudják teremteni a meghittség és személyes szabadság rendíthetetlen biztonságát.

Az Ugrin családnál lenni jó. Másképp jó, mint mondjuk a Beszélő szerkesztőségében, ahol – mint tudjuk – szintén.



A lapok, a rádió és a televízió már majdnem mindent elmondtak Demszky Gábor főpolgármesteri minőségében tett első külföldi útjáról. Eredményként könyvelték el (teljes joggal), hogy Ausztria egyik legnagyobb gazdasági hatalma, a Bécsi Kereskedelmi Kamara együttműködést ajánlott neki a főváros vállalkozásfejlesztési központjának beindításához; hogy Erhard Busek tudományügyi miniszter ösztöndíjakat biztosít számára önkormányzati szakemberek továbbképzéséhez.


Telefonált az elmúlt héten az Olvasó. Ennek rendszerint örülni szoktunk. Most azonban az Olvasó azért telefonált, hogy elpanaszolja: őnáluk – Fonyódon – nem árulják a Playboyt, mondván: pornográf kiadvány és rongálja a közízlést meg a serdületlen nemzedékek lelkét. Most meg hétfőn azt írta a Kurír, hogy Kaposvárott is lesújtott a helyi önkormányzati hatalom a lapterjesztésre, mondván: létezik egy áprilisban megjelent, 6/1990. számú kereskedelmi miniszteri rendelet, amely szabályozza az erotikus áruk és a szexuális eszközök kereskedelmét.


Akkor az első fordulóban az egyéni jelöltek között az alábbi sorrend alakult ki:

1. Mészáros István SZDSZ 10 451
2. Fekete Gyula MDF           9 063
3. Szécsényi Mihály Fidesz   4 490.

A két forduló között tárgyalások kezdődtek az SZDSZ és a Fidesz között.






Pusztaszabolcsi tűzijáték


A 280 embert foglalkoztató, mezőgazdasági kisgépeket, valamint gumitömítéseket gyártó üzem 1985-ben önállósult a veszprémi Mezőgéptől, és vált – legalábbis formailag – küldöttgyűlés által irányított vállalattá. Most mérettetett meg először a 19 éve első számú ember, Kutasi Ferenc; a 16 küldött közül 11 támogatását kellett volna megszereznie. Amint mondja, „valóságos pofon volt”, hogy nem szavaztak bizalmat neki.

Interjú dr. Kóródi Máriával


Beszélő: Bár lassan minden kerületben és a fővárosban is kezükbe veszik az irányítást a képviselő-testületek és a választott polgármesterek, mégis alapvetően tisztázatlan a főváros és a 22 kerület viszonya. Elméletileg mi lenne a jó megoldás, hogyan kerülhető el kerület és főváros szembenállása?

K. M.: Egy ilyen nagyvárosnak, mint Budapest, nagyon speciális problémái vannak. A világon mindenütt így van ez a nagyvárosokban, keresik is az újabb és újabb megoldásokat, de úgy tűnik, optimálisat sehol sem sikerült találni.



Beszélő: Beethovent szinte egész életén át végigkísérték zongoraszonátái; az elsőt úgy húszéves kora körül kezdte komponálni, az utolsót halála előtt néhány évvel fejezte be, s az op. 2, numero 1, valamint az op. 111-es mű között majdnem harminc év telt el. Beethovennek nagyon sokat jelentett a zongora, ő maga kiváló virtuózként kezdte muzsikuspályáját, és minden bizonnyal szerte Európában koncertezett volna, ha nem hatalmasodik el rajta már viszonylag fiatal korában végzetes fülbaja.


Nem ünnepi megemlékezésre hívta a Cseh–Szlovák Kulturális és Tájékoztató Központ az újságírókat és a hazai politikai élet képviselőit a „bársonyos” forradalom első évfordulója előtt néhány nappal, hanem a cseh–szlovák–magyar kapcsolatok jelenlegi kérdéseinek megvitatására.

Mert megvitatnivaló volt bőven. Mindjárt a kerekasztal-beszélgetés kezdetén kisebb „érdes” forradalmat robbantott ki a szlovák nyelvtörvény értelmezése.


A Magyarországi Szlovákok Szövetségének kongresszusa


A kongresszus résztvevői elítélőleg fogalmazták meg: még mindig nincs parlamenti képviseletük a magyarországi nemzetiségeknek, illetve késik a nemzetiségi törvény megalkotása. Továbbá nem ismeretes, hogyan akarja a magyar oktatási kormányzat megoldani a szlovákok kétnyelvű és nyelvoktató iskoláival kapcsolatos problémákat. Tisztázásra váró feladat az anyanemzettel való további együttműködés formája is, mivel év végén lejár a két ország közötti ötéves kulturális egyezmény.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon