Beszélő: A Csurka-tanulmányról szeretnénk beszélgetni.

– A Csurka-tanulmány megítéléséhez én szükségesnek tartok egy címkézéstől mentes, higgadt elemzést. Nagyon sokan ezt nem akarják. A Csurka által leírt tények túlnyomó többségét én helytállónak ítélem meg.

Hibás megközelítés

Valójában a Csurka-dolgozat megközelítését azért tartom hibásnak, mert ismereteim szerint Európában az ideológiai pártok általában a második vonalba kerültek, a politikai programpártok kaptak nagyobb szerepet.

De!!! A C-Span közvetített és akire tartozott, látta, hallotta és talán értette is a vitát. A jegyzőkönyvezők a helyükön voltak, és a képviselőház dokumentumai között bárki, bármikor fellapozhatja az elhangzottakat. A kormányzati döntéshozók és a külföldi diplomaták, akiket a magyar ügyek a legcsekélyebb mértékben is érintenek, a vitát követő reggelen az asztalukon találhatták. És ha idejük, kedvük úgy hozta, olvashatták, a Ház üléséről készült „briefing”-et.

„Csurka, Zacsek, Solt…” „Csurkának, Soltnak egy a hangja” – ordítottak a kormánypárt-közeli címek az elmúlt napokban. Szűrös Mátyás, akit hírhedt dolgozatában kifejezett elismerésével egy kicsit kompromittált Csurka István, a Népszabadságban nyilatkozott szeptember 3-án: „A problémák felvetésének ez a módja káros. Ezen az alapon nem tudok elképzelni együttműködést Csurkával. (…) Ugyanakkor az a véleményem, hogy az igazi hazafias hangoknak nagyobb teret kellene kapniuk például a sajtóban.

A mi kedves Balaskónk legújabb költőhelyén, a Pesti Hírlapban (szeptember 11.) olyan sok szépet írt Solt Ottiliának a múlt heti számunkban megjelent cikkéről, hogy nekünk is illik valamivel viszonozni a jóindulatát. Mi, sápadt humanisztikus betűrágók mit adhatnánk mást, mi lényegünk: filológiai adalékot. Hogy ne merüljön feledésbe, ki hozta vissza a századvégi magyar publicisztikába azt a termeszhasonlatot, amelyet ezentúl a Soros-nyűvő Zacsek nevéhez kötne a gyarló közemlékezet, ha mi most nem idéznénk fel – 1990 szeptemberéből – az ősforrást.

Krízis, kapkodás, mozgósítás

A fejlett országokban a segélyezés sehol sem játszik döntő szerepet, nem éri el a jóléti kiadások 20 százalékát sem. Az állampolgári ellátások – a definíció értelmében – nem jövedelemigazoláshoz kötöttek, a járulékfizetésen alapuló társadalombiztosítási ellátások és az állami vagy népbiztosítási jellegű egészségügyi ellátás sem szelektív. A szociális segélyezés házai gyakorlata viszont szinte teljes egészében az ún.

Az agrárkérdésekben meglehetősen járatlan, ám a társadalmi folyamatok iránt olthatatlan kíváncsisággal megáldott tudósító a – véleménye szerint – ma legfontosabb folyamatok nyomába eredt, s meg sem állt Kisújszállásig. Miért éppen Kisújszállásra vetette a megismerésvágy? Mert ebből a tiszántúli kis mezővárosból üzent egy alkalmi olvasó, még tavasszal, hogy „itt is lenne mit megírni!”. K.

– Mindenki zavarban van. A magyar kormány ugyanis következetes maradt azoknak az alapelveknek a hangoztatásában, amelyeket az Országgyűlés határozata szerint képviselni köteles, a kormányt tehát nem lehet ennek a határozatnak a megsértésén rajtakapni, viszont még csak nem is utaltak azokra az eszközökre és lépésekre, amelyekkel ezeket az alapelveket érvényesíteni kívánják. Ezért van most mindenki zavarban.

A tárgyalások végső soron a szlovák kormány pozícióját erősítik.

Az alábbiakban az eseményeknek az objektivitás álorcáját öltő kronológiáját adjuk egy-két beépített kommentárral. Ott kezdjük, ahol a médiabirkózás előző menete véget ért.

Augusztus 19.

Hankiss Elemér ezen a napon két döntést hoz. Egyrészt bejelenti, hogy az új kelet-európai magazin beindulásáig a Panoráma szombati ismétlését nem szünteti meg, másrészt úgy intézkedik, hogy ezentúl a televízió belső ügyeiről kommentárok és összeállítások csak az ő engedélyével kerülhetnek a képernyőre.

Pető Iván

Az elmúlt két év tanulságai és történései megfogalmazhatóak úgy is: megkérdőjelezhető-e a két évvel ezelőtt meghirdetett ellenzéki politikánk, az, hogy alkotmányos kereteken belül kívánunk politizálni. Vállalhatjuk-e továbbra is ennek hátrányait? Mert hátrányai jócskán vannak. Nem igaz, hogy ma csak a kormányzati szerep nehéz, az ellenzéki szerep legalább olyan nehéz.

A kisebbségek problémája egészen eltérő történeti és társadalmi összefüggésekbe illeszkedik Európa keleti és nyugati felén. A legfontosabb talán a nemzetállamhoz való viszony különbözősége.