Tisztelt Kongresszus!

Lehet-e szakállt viselni, vagy nem lehet szakállt viselni? A szolgálati szabályzat szerint lehet, ez a szolgálati szabályzat 1989-ben lett alkotva, ’90-ben lépett hatályba, akkor mindent megengedtünk, talán többet is, nagy ijedtségünkben, hogy ez a rendőrség is tényleg olyan körülmények között dolgozhasson, mint Nyugat-Európa bármelyik testülete. Azóta sok minden történt, és sajnos ezzel a lehetőséggel a rendőreink nemhogy éltek volna, hanem döntő többségük visszaélt a szolgálati szabályzatnak ezzel a lehetőségével.

Tegeződők pártja

A Szabad Demokraták Szövetségének nagy erénye, hogy itt majdhogynem barátok vagyunk együtt, a tegeződők pártja ez, ahol nincs a szó társadalmi értelmében hierarchia, ahol mindenki egyenrangú. Ez szerintem a siker egyik kulcsa, de feltehetően nem az egyetlen kulcsa. A küldöttgyűlésnek nem lehet tehát feladata, hogy a siker kulcsát találja meg, hanem az a feladata, hogy azokra a dolgokra hívjuk fel a figyelmet, amivel talán sikeresek leszünk.

Tamás Gáspár Miklós, a már megszokottan csípős nyelvű szónok, a történetben megbúvó tanulságot ezúttal nem a kormány, hanem az SZDSZ jelenlegi elnöke és hívei figyelmébe ajánlotta. Abban ugyanis teljes az unalomig szajkózott egység a párton belül – fűzte tovább gondolatait –, hogy az SZDSZ-ből sikeres polgári középpártot kell faragni. Akik pártbeli ellenfeleiket szűkkörű, ideologizáló polgári radikalizmussal vádolják a gyakorlatias szabadelvűség nevében, semmi mást nem tesznek, mint ideologizálnak.

A helyzet, amiben politizálnunk kell, és amiben el kell jutnunk a ’94-es választásokig, nagyon nehéz. Nagyon nehéz, mert az ország és a társadalom hanyatlásban van. A hanyatlás megállítása jelentős politikai változást követel. A fő veszély véleményem szerint nem a jobb- és baloldali szélsőségekben keresendő. A fő veszély az, hogy a hatalom anélkül, hogy e kérdéseket megoldaná, hogy a lefelé csúszó magyar társadalom ügyét érdemben kezelni lenne képes, olyan rendőri erőt alakít ki, amely képes a hanyatló magyar társadalom fölött a rendet fönntartani, a gyerekeink, az unokáink kárára.

…így szól a biztatás a salgótarjáni vasútállomás falán. Eleddig senki sem vette túl komolyan, amolyan szokásos falfirkának minősítették. Bizonyos bajtársi egységek azonban komolyan vették, amit írtak.

Salgótarján városában bekövetkezett az a tragédia, amitől a politikusok és újságírók már hónapok óta tartanak.

„Nógrád megyei rendőrfőkapitány közleménye

A Nógrád Megyei Rendőr-főkapitányság nyomozást rendelt el a Btk. 170.

A tízemeletes falu

Nógrád megye archaikus társadalmat alkot. Lakosságának 62,4 százaléka olyan tradicionális falvakban lakik, ahol szent a föld, szent a magántulajdon, és az erkölcs zsinórmértéke Isten. Történelmi városai - Balassagyarmat, Szécsény, Pásztó – kis híján beledöglöttek Salgótarján, a tízemeletes falu rákosizálásába. Ebbe a mesterséges megtermékenyítésbe maga a város, Salgótarján is beleüszkösödött. Mára munkaképes lakosságának 11,7 százaléka közönyösen bámul kifelé a Kádár-gettónak nevezett házak ablakain.

Így kell az ügyeinket intézni…

Fónay Jenő Békéscsabán: „Itt van mellettem az egyik széles mellkasú fiú, akivel bementünk hatan ehhez a nagy emberhez, aki ilyeneket mer írni… Hatan bementünk. Az egyik kétméteres fiú, a másik ugyancsak jó nagy mellkassal: »No, barátom, magához jöttünk!« Reszketett a gyerek, nem tudta, mit csináljon, és ekkor döbbentünk rá, így kell az ügyeinket intézni.

XX. század végi gyarmatáruk

A mai értelemben vett, világméretű drogjárvány e század utolsó harmadának terméke. A „tüzes víz”, vagyis az alkohol megjelenése volt ugyanilyen csapás a különböző hagyományos kultúrák számára az európai civilizációval való találkozás (a gyarmatosítás) korában.

A magyar külpolitikai újságírás élgárdája a 70-es években politikailag és ideológiailag még teljesen egységes képet mutatott, de stílusában és mentalitásában már kettévált. Az újságírók egy része továbbra sem újságíró volt, hanem két lábon járó, arctalan közleményfolyam, a hivatalosság megtestesülése (Várnai Ferenc, Kulcsár István, Moldoványi Ákos stb.).

Az államközi szerződést (1977–1992) felmondták

Ennek megfelelően a vízlépcsőről, annak ökológiai hatásairól egyelőre nincs mit tárgyalni.