Öt magyar származású német állampolgár, valamennyien a Frankfurt–Budapest Baráti Társaság tagjai (amely sajátos módon nem kapott meghívást a Magyarok Világszövetsége kongresszusára, holott rendszeresen lát vendégül magyar közéleti személyiségeket, és több jótékony célú koncertet rendezett magyarországi rászorulók javára) levelet intézett Kohl kancellárhoz. Levelükben röviden ismertették a Csurka-dolgozat tartalmát, és arra kérték a német Kereszténydemokrata Unió elnökét, hogy nyilvánosan foglaljon állást az ügyben.

Idill

„Madaras” kerületben élek a „madaras” fővárosban, egy hajdan csöndes, napos, kicsiny budai utca békebeli bérházának földszinti lakásában, mely egyébként maga az építészeti tévedés, de az építők valamikor a századfordulón bőkezűen mérték hozzá a teret, s bal kezem felől száz méterre a Duna, jobb kezem felől száz méterre a zöld domb. Utcácskánk már nem a régi persze.

A kerületben található 5000 üzlet és iroda mintegy 40 százalékát adják albérletbe legálisan és féllegálisan. Az albérleti díjak az eredeti bérek tízszeresét is elérhetik. A helyiségek kétharmadát magánszemélyek, egyharmadát közületek, vállalatok, társaságok bérlik, ám összességében az utóbbiak rendelkeznek nagyobb értékű helyiségállománnyal. Vannak olyan vállalatok, amelyek kizárólag az albérletesítésből származó haszonból élnek.

Pártunk és kormányunk ünnepe

„Kíméletlen, embert és eszményt nem kímélő harc folyik ’56 tulajdonlásáért” – mondta a Belügyminisztérium ünnepségén Morvay István államtitkár, jobbára olyan rendőrtisztek jelenlétében, akik az elmúlt évtizedekben, így október végén, buzgó összetartással vigyázták, nehogy valaki nemzetiszínű kokárdát tűzzön a kabátjára, vagy virágot tegyen le a Batthyány-mécses kövére.

Most, hogy fölhúzták a téglacserép falakat a szomszédok, elválasztandó házukat a garzonháztól, nyilvánvalóvá vált, hogy ez egy rezervátum. A nagy falon túl a sápadtarcúak és a cigánybarnák néznek farkasszemet egymással. A fal nemcsak a szegényeket választja el a gazdagoktól, nemcsak az adófizető jómódúakat a nincstelenektől. „Kecskebékát, macskát, ki tudja, miket esznek ezek, miket dobálnak ki az ablakukon” – panaszolta a szomszéd a postásnak a bentlakók füle hallatára és ámulatára.

A szomszédság a fölhúzott falakat természetesen a GYIVI-vel szeretné kifizettetni.

A kormány a szükséges mögöttes koncepciót nélkülöző, hiányos, a megoldandó problémák nagy részét figyelmen kívül hagyó törvényjavaslatot terjesztett az Országgyűlés elé.

1985. március 1-jén indult el a hároméves kísérlet: 20 családsegítő központot hoztak létre, különböző típusú településeken, kettőt Budapesten, a többit kisvárosokban, falvakban és szórt településeken.

Az 51 éves Vass Sándornak két hét leforgása alatt mennie kell, bár a hat hónap felmondási időnek megfelelő bérét fölveheti. Helyére az ismeretlenség homályából előbukkanó, nem szakmabeli Bokor Gábor mérnököt nevezték ki. A közgyűlésen – ahogy Vass Sándor visszaemlékezik – az ÁVÜ azzal az indokolta váratlan intézkedését, hogy Vass „nem felelt meg a tulajdonosváltással kapcsolatos új elvárásoknak”. Ezt az első ÁVÜ-s nyilatkozatok szerint úgy értik, hogy nem elég gyorsan halad előre a privatizálás.

Rendszerváltás – elitváltás

A nap szellemi értelemben legizgalmasabb eseménye mindenképpen Kolosi Tamás és Tellér Gyula egymással is vitatkozó okfejtése volt az elitváltás magyarországi alakulásáról.

Kolosi történelmi visszatekintéssel fűszerezett vitaindítója szerint a magyar polgári fejlődésnek jelenleg két forrása van. Az egyik az értelmiség, amelyet az utóbbi négy évtized tervutasításos rendszere szinte teljesen állami alkalmazotti státusba degradált.

Az egyikről egy hadari szociológushoz intézett nyílt levélből tudunk:

„Az én életem nyitott könyv a magyar társadalom előtt, hiszen én magam mondtam el mindent, amit a becsület nevében el tellett mondanom. Ugyanis én ezt a magyar társadalmat még személyes ügyeimben sem akartam sohasem félrevezetni vagy becsapni.”

A másikról pedig egy hadari szociológushoz intézett másik nyílt levélből tudunk:

„…mindig saját meggyőződésem szerint cselekedtem és az igazat mondtam.