Szélsőjobb, fasizmus

– Van-e olyan mondanivalója, amit annyira fontosnak tart, hogy nem várná meg, kérdezzük-e vagy sem?

– Lenne. A jobboldal, szélsőjobb és fasizmus a mai retorikában összemosódik, pedig nem ugyanaz. Az emberek tudatában nem válik el, hogy az egyik parlamenti rendszeren és alkotmányosságon belüli, a másik pedig egyértelműen demokráciatagadó. Még történelmi példát is mondanék.

A költségvetés hiánya 114 milliárd forintra rúgott 1991-ben, annak ellenére, hogy a laikus és persze szabadon választott népképviselet 79 milliárdot hagyott jóvá ’90 végén. Nem túlzás tehát azt állítani, hogy megsértették a törvényt (szám szerint az 1990. évi CIV-est), és nehéz kitérni a kérdés elől: vajon ki felel ezért. Igaz, ha ilyen kínos dolgok fölvetődnek, a kormány és pártja mindig fején találja a szöget.

Ha a kormányzati szándékot összevetjük az első félévi jogalkotási terv során megfogalmazottakkal, akkor láthatjuk, hogy lényeges módosulás nem történt. Egyes átfogóbb területek szabályozására már az első félévben sor került. A társadalmi igazságtétellel, a munkaviszony főbb kérdéseivel már nem kell a parlamentnek foglalkoznia.

Mi történt szeptember 7. és szeptember 11. között

Az események, melyeket a közvélemény jórészt megismerhetett a rádió, a televízió és a napilapok híradásaiból is, röviden a következők: hétfőn (7-én) estefelé a Nagy Sándor utcai Gulyás családhoz egy kocsi savanyítani való dinnyét hozott egy medgyesegyházi gazda.

A közelben lakó Csurár Péter kért belőle, és kapott is, de később mégis verekedés tört ki Gulyásék és a Csurár rokonság között. Az idős Gulyást vasvillával fejbe verték. A rendőrség kivonult a faluba.

– Az 1990. évi XXX-as törvény a jogalapunk – mondja bevezetésképpen. – Ez a rendelkezés nem támaszt a kártérítésre vonatkozóan semmi előfeltételt.

– Hogyan keletkeztek a károk, s milyen természetűek?

– A tényleges károk jelentős része 1985 után keletkezett. Ekkor hozta be ugyanis a szovjet légierő a MIG–23-as bombázókat, majd az ennél is újabb típusú harci gépeket, s akkor kezdődtek a négyes, ötös, hatos kötelékben történő repülések is.

– Azt hiszem, határozottan meg kell különböztetni a kormány egyik részét és a másik részét, ugyanis egységes kormányálláspontról ebben a pillanatban, úgy tűnik, nem beszélhetünk. A kormány egyik része készül valamire, ami nem kompromisszum, hanem a Duna elterelése. Ez pedig műszaki megoldás esetén elvezet az eredeti séma, a bős–nagymarosi vízlépcsőrendszer, a csúcsra járatott vízlépcsőrendszer megvalósításához. A kormány más erői pedig a parlament érvényes határozatának megfelelően szeretnék a kérdést a hágai nemzetközi bíróság elé vinni. De a kormány nevében nem akarok nyilatkozni.

A nagy testvér árnyékában

A rendszerváltás évében megalakuló KDNP vezetői hamar felismerték, hogy az MDF már kivívott pozícióit nem tudják elhódítani. Ennek megfelelően a párt nem markáns programokra, hanem nevének vonzerejére és általános erkölcsi értékek (hit, család) megjelenítésére építette mindenféle radikalizmustól mentes választási kampányát.

Serdült és serdületlen olvasóink bizonyára ismerik a királyt meg a herceget. Mark Twain regényében nevezik így magukat a halhatatlan szélhámosok, akik hol a csendes-óceáni kalózok megsegítésére gyűjtenek, hol meg a Királyi tevepárduc című dráma – Csak felnőtteknek! – előadásával zsebelnek be tetemes összegeket. Mostanában nagy évadjuk van honunkban.

Mintegy két hete egy ügyvéd kereste meg szerkesztőségünket. Nincs, okunk, hogy titkoljuk a nevét, hiszen az Esti Hírlapban már megjelent. Monostori Attilának hívják.

– Először magáról a dokumentumról. Számos vonatkozásban nem értek vele egyet, kivéve abban, ami a Csurkát arra késztette, hogy megírja. Ez pedig az, hogy elégedetlen saját pártja, saját kormánya teljesítményével, és nyilvánvalóan felismerte, ha ezen nem változtatnak, vesztésre áll az ügyük az elkövetkező választáson. Megértem Csurka Istvánt a maga szemszögéből és minden MDF-es szemszögéből. Megértem, hogy ők maguk is számon kérik a kormányon és a pártvezetőségen azt, amit a választáskor ígértek, és amit az egyszerű párttagok is számon kértek.

BESZÉLŐ: Két éve szabad Magyarország katonai tekintetben is, két éve magyarországi döntéshozóktól függ, hogyan tervezzük az ország védelmét. Mégis, bár időnként eljutnak a közvéleményhez is különböző koncepciók az ország védelméről, máig nincs politikai döntés a honvédelemről, azokról az elvekről, amelyek a hadsereg átszervezését, fejlesztését meghatározzák. Pedig az átszervező munka javában folyik.

Önátszervező hadsereg

WACHSLER TAMÁS: Két egymással párhuzamos folyamat zajlik.