„Nagyon jó érzés most itt, ebben a teremben lenni – kezdte előadását Kis János –, mert az ember úgy érzi, hogy a Szabad Demokraták Szövetsége ismét emelkedőben van. Azt gondolom, hogy ez az esemény nemcsak a párt egy szűk szeletének öröm, hanem az egész párt életében is jelentős esemény.”

„Magyarországon nincs olyan társadalmi csoport, mely ne volna elégedetlen a helyzetével – folytatta az előadó.

Ha visszatekintünk a ’89-es választásokra, azt látjuk, hogy a mi pártunk volt az, amelyik a legradikálisabban rendszert változtató pártként tűnt fel a választók szemében, és mégis alulmaradt. A győztes az a párt lett, amelyik azt ígérte a választópolgároknak, hogy viszonylag nyugodtan, simán át tudja vezetni ezt az országot a szocializmusból a polgári társadalomba.

A mai magyar politikai osztály nagyobb része kezdőkből áll, különféle kezdőkből, fiatal kezdőkből és koros kezdőkből, de mindenki magán viseli az amatőrség jegyét. Tanuló politikai osztályról van tehát szó, úgy, ahogy tanuló társadalomról, hiszen egy parasztnak, egy kisvállalkozónak, egy munkásnak, aki a munkahelyi piacon meg akarja állni a helyét, mindenkinek meg kell tanulnia azt, hogy hogyan lehet most létezni az új keretek között.

A nagyteremből kiszorultak feszült figyelemmel követték az eseményeket az előtérben és a földszinti társalgóban elhelyezett képernyőkön. Tamás Gáspár Miklós zászlóbontásnak nevezte a Liberális Koalíció összejövetelét, amelynek elébe majdhogynem pártalapítói várakozással tekintett a közönség.

Király Béla tábornokot, a parlamenti SZDSZ-frakció tagját életútja tendenciózus elferdítésével igyekezett lejáratni Kubinyi Ferenc cikksorozatában a Magyar Fórum hasábjain. Kubinyi egyik állítása az, hogy Király Béla az 1956-os forradalom napjaiban „azt tűzte ki célul, hogy az összes karhatalmi fegyveres alakulat fölött átvegye a parancsnokságot” (Magyar Fórum, április 29.).

„Bizonyításul” Kubinyi előhozakodik Csongovai Per Olaf nevével; Csongovai a Tűzoltó utcai felkelőcsoport társparancsnoka volt, a forradalom leverése óta Franciaországban él.

Vizsgálatom abból állt, hogy összeírtam, megszámoltam, és a kérdezett személyek politikai hovatartozása szerint csoportosítottam az Új Magyarországban, a Magyar Fórumban, valamint hőn szeretett Beszélőnkben megjelentetett interjúkat. Mennyire ragad bele egyik vagy másik újság a maga baráti közegébe, politikai szubkultúrájába, és mennyire igyekszik kidugni a fejét belőle?

Az Új Magyarországot inkább „keresztény-nemzeti”, a Magyar Fórumot inkább „népnemzeti” irányzatúnak mondanám, a Beszélőre pedig a „szociálliberális” jelző illik leginkább. Melyik kíváncsibb a szomszéd kertjére?

„ELŐSZÖR FELVERJÜK A PORT, AZUTÁN AZT MONDJUK, NEM LEHET LÁTNI.” – BERKELEY

Polgártársaink általában megnyugtatónak találják, ha a bűnelkövető börtönben csücsül, és nyugtalanítónak találják, ha szabadon flangál. Ez kézenfekvő. A tekervényes gondolkodású liberálisok számára pedig minden gyanús, ami kézenfekvő.

Torgyán a törvényesen bejegyzett Kisgazdapárt törvényes elnöke, akkor is, ha nem szeretjük. Megjegyzem, nem mi fogadtuk el koalíciós tárgyalópartnerül, nem mi választottuk frakcióvezetőnknek. Mindezt azok az urak tették, akik június 15-én, hétfő délben parlamenti székükben hörögtek és ordítottak, kényszerzubbonyért, orvosért, sőt állatorvosért kiabáltak, mérhetetlen fölháborodásukban beleöklöztek a karjába, miközben képtelen kalandregényét előadta a hadsereggel, kommandósokkal és titkosszolgálatosokkal megtámogatott puccsról őellene.

Megint gazdagabbak lettünk egy ünneppel. A Romhányi-front megünnepelte május 30-át, a hősök napját. Ezt a senki által nem ismert ünnepet állítólag egyszer már megülték 1944-ben. Megint egy kísérlet arra, hogy becsempésszék a Sztójay-kormány és a Keleti Arcvonal Bajtársi Szövetsége eszmeiségét a Magyar Köztársaság tudatába. Az ünnepség rendészeti biztosítását ellátó darutollas egyedek is világosan kifejezésre juttatták, hogy miféle hagyományról van szó. A darutoll körülbelül olyan nemzeti szimbólum, mint a nyilaskereszt.

Az új szárny, ahogy az Podkoniczky bevezető szavaiból is kitetszett, nagy súlyt helyez a párton belüli egységre, a többi szabad demokrata irányzattal való együttműködésre. Úgy is mondhatnánk, a szociálliberálisok ideológiájának lényege az ideológiátlanság, a zökkenőmentes belesimulás a szabad demokrata összképbe.