Türelmes törvénytisztelő kerestetik!

A lakásigénylők listája az önkormányzatok iratrendezőjében már nem egyéb, mint egy elsüllyedt világra emlékeztető kegytárgy, az újabb és újabb lakásigénylések befogadása pedig holmi babonás rítus. Hiszen elosztható, kiutalható önkormányzati lakás szinte nincs, s – mindenki tudja – egyhamar nem is lesz.

A körlevél váratlanul érintette az intézményeket – természetesen valamennyi tárcánál –, hiszen járandóságukat havonkénti porciókban kapják meg. Mivel májusban tudták meg, hogy arra a hónapra 40 százalékkal kevesebb támogatást kapnak, az illetékes urak túl tág mozgásteret nem biztosítottak számukra.

A Képzőművészeti Főiskola számlájára például a minisztérium május 4-én 5 120 000 forintot utalt át, 30 százalékkal kevesebbet a tervezett összegnél. Ebből 2 828 527 forintot fizettek ki bérre, maradt 2 291 473 forint.

E két fogalmat: adatvédelem és információszabadság, a tájékozottabb olvasó összetartozónak, együtt említendőnek érezheti.

Kósa Csaba főszerkesztő
Magyar Fórum



Uram!

Lapja április 23-i számában közölt vezércikkét szerfölött revelatívnak tartom. Megértettem belőle: mi is az az Ön által oly fennen hangoztatott „sajtótisztesség”. E szerint „sajtótisztesség” egy nagykövet által informális tájékoztatás és tájékozódás céljából megrendezett ebéden elhangzottakat újságcikkben megírni. Továbbá „sajtótisztesség” egy másik lap főszerkesztőjének a szavait a felismerhetetlenségig kiforgatni, saját mondandónk illusztrálása érdekében.

Salamon László (MDF) elnök:

Van-e a napirenddel kapcsolatban észrevétel? Nincs. Határozathozatal következik. Ki támogatja a napirendet? Az igenlő szavazatokat számolom. Túlnyomó többség. Ellene? Nincs. Tartózkodás? 6. A bizottság a napirendet elfogadta.

Rátérünk tehát az első napirendi pontunkra. Részletesen ismertetni nem kívánom, felvezetni nem kívánom a kérdést, a nyilatkozat ismert. Rögtön megnyitom a vitát.

Mindenki kapott tapsot, a prominens személyiségek nagy tapsot, függetlenül attól, hogy mit mondtak. A tapsok alapján ítélve a kongresszus lelkesedett a liberális pártokkal való együttműködésért, de ennek elutasításáért is. A küldötteket önkívületbe ejtette az MSZOSZ-szel való választási szövetség ötlete, de a „poligám” szakszervezeti politikáé is.

A „Keresztények és a szabadság” kérdéskörében megrendezett kongresszus elgondolkoztató előadásoknak és vitáknak adott teret; az előadók között Nyíri Tamás teológusprofesszor, Surján László miniszter, Nagy Endre szociológus, Weissmahr Béla és Őrsy László jezsuita egyetemi tanárok, Bence György, Vajda Mihály és Csepeli György vállaltak szerepet.

Az övén kívül még három másik szempár is sajnálkozva nézeget. Monostori Ildikó a Richter gyógyszergyárban termelésirányító és a közelmúltban csaknem megnyerte a gazdagréti pótválasztást. A másik kettő, Bassa Zoltán és Janky Zoltán, akárcsak Schiffer, még tanul, egyetemista.

Meglehet egyébként, hogy sajnálkozásuk csak visszavágás az én sajnálkozásomra. „Kellemetlen lehet manapság szocialistának lenni” – kezdtem bizalmaskodva.

Metrórendőrök

Május 13-án, szerda este fél nyolckor négy kínai leszáll a Ferenc körút és az Üllői út sarkán a 6-os villamosról, és menne lefelé a metróhoz. Két metrórendőr (a metrórendőrség közvetlenül a BRFK közrendvédelmi parancsnoksága alá tartozó kommandóalakulat) igazoltatja őket.

G. M.-l., huszonöt év körüli kínai lány, mérnök, kft.-t alapított Budapesten, kicsit tud magyarul:

„Mentünk haza az öcsémmel, velünk volt még két kínai barátunk.

A „lebegtetett” igazgatók közül Rózsa Gyulát, az Iparművészeti Múzeum főigazgatóját kérdeztük: ő mit tud az ügyről:

– A miniszter bekérette magához a tárcához tartozó országos múzeumok főigazgatói közül azokat, akik még távolabb vannak a nyugdíjkorhatártól, és szóban, valamint ott helyben egy névre szóló levélben felajánlotta, hogy az eddigi, meghatározatlan időre szóló főigazgatói megbízásokat közös megegyezéssel változtassuk meghatározott ideig szóló kinevezésekké.