– A Budapesti Búcsú rendezvényeinek egyike lesz ez a Beethoven-Kilencedik, melyet én vezényelek, s melynek nemzetközi kórusába egymással pillanatnyilag fegyveres konfliktusban álló európai országok énekeseit fogjuk meghívni. Ez tökéletesen megfelel a remekmű mondanivalójának, és az előadást afféle békekoncertté avatja.

A múlt esztendő szeptemberében mint a kibocsátó irodalmárok, történészek, közgazdászok és más értelmiségiek egyike aláírtam a Demokratikus Chartát. Akkor még nem sejtettem, hogy milyen tüzes parazsat gyűjtök a fejemre, ámbátor hitem szerint akkor is aláírtam volna, ha előre tudom mindazt, ami bekövetkezett.

Egy emlék

Olyan 8 éves lehettem, nagyanyámnál voltam nyáron Kovácsvágáson, és egyik nap nem volt mit enni. Vágáshután, a szomszéd faluban lagzi volt előző este, nagyanyám kézen fogott, és vitt, hogy kérjünk a maradékból. A nagyfiúk, apám öcséi lemaradtak a falu szélén, a futball-pályánál, mi meg bementünk a lakodalmasházba, ahol nagyban folyt a takarítás. Nagyanyám elmondta, hogy itt van a kis-unokája Miskolcról, és nem tud neki enni adni.

Április 18-i számunkban Lehet-e konstruktív az ellenzék? címmel azt tettük szóvá, hiába készít az ellenzék a szakma kiválóságainak közreműködésével – konstruktív módon – komplett törvényjavaslatokat, ha az Országgyűlés kormánypárti többsége már azt is megakadályozza, hogy egyáltalán napirendre kerüljenek. Ez a sors érte április 13-án Szent-Iványi István és Szigethy István törvényjavaslatát, amellyel a két SZDSZ-es képviselő a nemzetközi szerződések és a hazai jog viszonyát kívánta szabályozni.

Musto: Habár nincs szándékunk házasságközvetítő irodává átalakulni, még akkor sem, ha politikai házasságokról van szó, a felvetett kérdés semmiképpen sem jelentéktelen az SZDSZ szempontjából. Magyarország a rendszerváltás óta egyre szorosabban bekapcsolódik a nemzetközi életbe. A politikai pártok is helyezkednek, társakat keresnek Európában, világszerte. A magyar parlamentben képviselt pártoknak szinte mindegyike megtalálta a maga nemzetközi családját. A kormánykoalíció három pártja az EDU, az úgynevezett Konzervatív Internacionálé tagja lett.

Kezdjük drámaian?

„A pártsemleges lap-propagátor viszont nem állt fel. Azóta is ül – a hivatali helyén” – írta a Magyar Fórum február 13-i számában Kósa Csaba. A közéleti hetilap főszerkesztője azóta bizonyára megtudta, hogy Katona István, aki tisztviselőként a hatóságból vállalattá alakult intézmények nyers hivatali modorában utasította beosztottait a posta és a Népszabadság közötti üzleti szerződés – a bármely lap által megrendelhető előfizető-gyűjtő akció – előírásainak teljesítésére, már nem ül hivatali helyén.

Az április 27-i országgyűlési vitán a közlekedési miniszter és a kisgazdapárti szónok nem győzték hangsúlyozni, hogy: mivel a Hamzsabégi út kiépítése az Előterjesztésben nem szerepel, „tehát amiért jogosan tüntetett a lakosság… az egyszerűen nincs… a Lágymányosi hídnak a budai forgalma egy teljesen más nyomvonalra terelődik, kikerüli ezt a sűrűn lakott területet!”

Mi éppen azért tüntettünk, mert ezt nem hittük el!

Szerkesztőségünk megérdeklődte a MÁV-nál, mennyibe kerül egy különvonat 1000 fő számára Békéscsabáról Budapestre és vissza. A maximálisan adható 50 százalékos kedvezménnyel mintegy 500 ezer forint – kaptuk meg a felvilágosítást. Ezután konkrétan rákérdeztünk, mekkora volt az április 25-i tüntetésre indított vonatok költsége, minthogy a tévében említett vonatonkénti kb. 130 ezer forintos összeg kevésnek tűnt. Hat különvonat indult Budapestre Békéscsaba, Debrecen, Mátészalka, Sátoraljaújhely, Székesfehérvár és Záhony állomásokról, kaptuk meg a felvilágosítást a MÁV Üzemviteli Főosztályán.

Szinte leírni sem merem, mert akkora közhely, hogy a ’88. május 27-én megindult (újraindult, hiszen ne feledjük a ’86-os, rendőrileg szétvert előzményeket) Duna-tüntetések mindenekelőtt a hazai pártállami falakat mosták alá. Ugyanilyen közhely, hogy a Duna, a Csallóköz, a Szigetköz nyugalmát a rendszerváltás, a demokrácia sem hozta meg.

Örömmel töltött el bennünket ez a felfedezés. A nagy svádájú közrendvédelmi felelős elmaradhatatlan csokornyakkendőjében jó ideje, tán már másfél éve eltűnt a nyilvánosság elől. Sőt, a BRFK-n ki is nevezték a helyére nemrégiben korábbi famulusát, Balogh urat.

Daliás időkben ismertük meg Pongor ezredest, a ’80-as évek második felének szétzavart tüntetései alkalmával, bár az etikett szerinti kölcsönös bemutatkozásra csak akkor került sor, amikor már béke honolt. A gyülekezési törvény megszületése után, amikor már nemcsak lehetett, hanem szabad is lett tüntetni.