Az elnök törekvéseit általában támogató érdekvédelmi szervezetek, a Rádiós Kamara és a MÚOSZ rádiós tagozata, valamint az alelnök (!) egyetértettek a felterjesztett szöveggel, az elnök törekvéseivel általában szemben álló érdekvédelmi szervezetek pedig, a Rádiós Dolgozók Tanácsa és a Rádiós Dolgozók Szakszervezete nem értettek egyet vele.

Oda

Március 2-án, miként Hankiss Elemér, Gombár Csaba is megkapta az SZMSZ két fejezetének, az elnök és az alelnök feladatkörével foglalkozó fejezeteknek a kormány által „jóváhagyás szempontjából elfogadhatónak tekintett” változa

A parlament alkotmányügyi bizottsága 1992. március 11-én tárgyalt a megyei elnökök kinevezésének módjáról. Miként az várható volt, a bizottság kormánypárti többsége nem találta jogsértőnek a kinevezéseket. (Emlékeztetőül: ugyanezen bizottság kormánypárti része annak idején a kárpótlási törvényt és a Lex-Zétényit sem találta alkotmányellenesnek.)

A bizottság ülésére egy miniszteri átirat is született, amelyben Balsai István ismételten rögzíti álláspontját. Az átiratban az igazságügy-miniszter többek között a vonatkozó törvény 59.

A Torgyán-féle kisgazdák kiváltak a kormánykoalícióból, s ettől Antall dr. kényelmes többsége nem rendült meg ugyan, de a parlamenti bizottságokban némi zavar keletkezett. Ha 25-26 fő közül kettő sőt három hirtelen ellenzékbe vonul, bizony nem maradhat távol egyetlen kormányhű tag sem, hacsak nem kockáztatja a kormányálláspont leszavazását. Ilyen helyzet állt elő pl. a nagy fontosságú alkotmányügyi bizottságban, amelyik még arra is képes, hogy szavazás után módosítson egy törvényt (I. munkatörvénykönyv).

Az MDF-nek nem tetszett ez az állapot, nem is csoda, így pl.

– A bírói kar nemcsak Pest megyében, de országszerte – enyhén szólva – rendkívül megosztott a kinevezések kérdésében. Nem fontolgatta-e a lemondását?

– Nem. Ennek több oka is van. Először is úgy gondolom, hogy hasonlóan kellemetlen helyzetbe kerültem, mint a Pest megyei bírói kar. Kiírtak egy pályázatot, melyen nyilvánvalóan azért indultam, mert a feladat tetszett, magamat alkalmasnak találtam rá, és elképzeléseim is voltak arról, hogy mit kellene csinálni. A pályázat megnyerésének tehát elvben örülnöm kellett volna.

– Miért olyan fontos nekünk a Hágai Nemzetközi Bíróság?

– A Magyar Népköztársaság korábban nem ismerte el a nemzetközi jog uralmát, kívül állt a vitás kérdések békés rendezésének a nyugat-európai demokráciák által elfogadott intézményrendszerén. A Hágai Nemzetközi Bíróság az ENSZ nemzetközi bírósága, amely arra hivatott, hogy azok az országok, amelyek részes felei, egységes keretben kezeljék egymás között vitás ügyeiket.

„Nem” – mindenre

Az ország felfogásrendje kétpólusúvá vált, és meglehetősen távol áll egymástól a kettő. Általában minden politikai színtéren tapasztalható ez. Az egyik felfogás, amit úgy érzem, a kormány képvisel, rendkívül fontosnak tartja, hogy az országban rend legyen, hogy az ország ebben az átalakulási időszakban megfelelő erőket tudjon koncentrálni arra a célra, hogy a közbiztonság és a közrend – nem azonos a kettő –, de mindkettő követelménye érvényesüljön.

– Mi az a „politikai építészet”?

– Ez is egy olyan kifejezés, ami alatt egészen mást értenek Európa két felében. Hasonlóan a bal- és jobboldalhoz, a szocializmushoz. Nyugaton a politikai folyamatot, az egységes Európa megépítését, az „Európa Ház” kialakítását illetik gyakran a politikai architektúra kifejezéssel. Ebben meg felismerhető ugyan egy kis visszautalás a „Mérnök” eredendő szerepkörére. Az élet, a lélek,  a  társadalom, a politika mérnöke, ugye. Nálunk, Keleten, viszont még ez az utóbbi áll a középpontban, ezt értjük rajta.

Szabadkozni kínos. Különösen kínos akkor, ha azért is szabadkoznod kell, mert zavarba hoztad elvbarátaidat. És még kínosabb, hogy ezzel örömet szereztél a kárörvendőknek, akik amott is, itt is megtalálhatók.

Rettentő jól jött a „keresztény médiákért” tüntetők óvatos támogatóinak, hogy a Szabadság téren látni véltem Csurka Istvánt.

Az önkormányzati választások másfél évvel ezelőtt lezajlottak, de a részletes eredményeket azóta sem tudjuk áttekinteni. A Magyar Közlönyben (1991. december 11.) mindössze egy háromoldalas összefoglalás jelent meg, amelyből még a szavazatok megoszlását sem lehetett megtudni (a fővárosi listára leadottak kivételével).

A helyi eredményeket a helyi választási bizottságok tették közzé – az ország háromezer pontján.

Beszélő: Nem értjük, hogy miért tervez a főváros lágymányosi hidat, miközben ismereteink szerint azok a férfiak és hölgyek, akik Demszky környezetét alkotják, nem akartak lágymányosi hidat!

A ’85-ös választások spontán jelöltjeként Rajk László fő száma az volt, hogy miért nem kell a lágymányosi híd. A VÁTl-tól kapta hozzá a muníciót. A VÁTI-tól, amelynek kutatói most a kormányban és a fővárosi önkormányzatban ülnek…

Schneller István: Két ember viaskodik bennem.