1990. április 3–25.

A Fővárosi Bíróságon dr. Frech Ágnes tanácsa megismételt eljárásban tárgyalja első fokon Solymosi Attila és társai ügyét.

1990. május 3.

Ítélethirdetés. Az ítélet indoklásának a terjedelme a duplájára bővült, a Legfelsőbb Bíróság utasításának megfelelően részletesen és személyekre lebontva tartalmazza, hogy ki, hol, mit csinált 1988. november 4-ének estéjén, s hogy ki, hol, mit vallott, s vallomása milyen változásokon ment keresztül.

1992. március 2.

A múlt héten már írtunk ennek a napnak az eseményeiről. A miniszterelnök ezen a hétfőn három levelet ír. Az egyikben lediktálja a televízió elnökének a kormány által elfogadható Szervezeti és Működési Szabályzat rá és főleg az alelnökére vonatkozó részét. A másikban értesíti az aznap kinevezett alelnököt, hogy helyettes államtitkári „járandóságokat és kötelezettségeket” állapít meg a számára.

És akkor mi van?

Február 24-én a parlamentben Hack Péter SZDSZ-es képviselő napirend előtti felszólalásban foglalkozott a Hajdú-Bihar megyében történtekkel. A képviselő frakciója álláspontját ismertetve az esetet a bírói függetlenség megsértésének tartotta, és javasolta, hogy a parlament alkotmányügyi bizottsága vizsgálja ki az ügyet. Isépy Tamás, az Igazságügyi Minisztérium államtitkára ugyancsak napirend előtt reflektált Hack Péter szavaira.

A Demokratikus Charta, Konrád Györgytől Keserű Imréig

A charta, amit mellesleg a Beszélő szerkesztői is aláírtak, szóvivői útján maga nyilvánította ki, hogy a demokratikus ellenzék folytonosságát jelképezve a hagyományos helyszínekre hívja táborát. 10 óra, Petőfi-szobor, majd a Kossuth-szobor, az egyiktől a másikhoz együtt vonulunk.

A pártállami belügyminisztérium voltaképpen rendőrminisztérium volt. Állománya teljes egészében rendőrökből állt, rendőr volt a gépírónő és a hivatalsegéd is. Civilek akkor kerültek a Belügyminisztériumba, amikor a Minisztertanács Tanácsi Hivatala megszűnt, és a tanácsok állami felügyelete a BM feladatkörébe került. Az érdeklődő állampolgár töprenghetetett: vajon a néhány tucatnyi közigazgatási tisztviselő fogja civilesíteni a rendőrminisztériumot vagy a mintegy 3000 miniszteriális rendőr fogja militarizálni az egész közigazgatást.

Csupán futólag ismertetjük a beszélgetés első részét, amelyben Tóth Judit és Birat úr is felszólalt, és amelynek témája a magyarországi menekült és bevándorlási státusok és a különféle jogcímeken itt tartózkodó idegenek száma volt. 1988 óta, négy év alatt 102 ezer külföldi fordult meg a Menekültügyi Hivatalnál (de nem tudni pontosan, hogy közülük hányan maradtak az országban, és elnyertek-e valamilyen státust). A genfi menekültügyi egyezmény értelmében – amelyhez hazánk ’89-ben, területi korlátozással csatlakozott – csak 3-4000 ember kapott eddig menedékjogot.

Újabb és újabb botrányok, elhúzódó politikai csaták jelzik: a televízió tájékoztatási monopolhelyzeténél fogva neuralgikus pontja közéletünknek. Kormánypárti és ellenzéki oldalról egyaránt kifogásolják, hogy a televízió egyoldalúan tájékoztat, és nem biztosítja a politikai erők esélyegyenlőségét. De milyen is a helyzet valójában? Ezt igyekszik bemutatni a Medián Kft. nemrég elkészült jelentése a televízió hírműsorainak (híradók, Esti Egyenleg, A Hét) politikai világképéről, amelyet az SZDSZ felkérésére készített. A vizsgálat időtartama: 1991. október 14-től 1992.

Abban a három közép-európai országban, amelyek a demokratizálódás és a piacgazdaság megteremtése felé igyekeznek, a sajtószabadság intézményesülése még várat magára. Ez nem is meglepő. Mióta a világ világ, még a legdemokratikusabban megválasztott kormányok is – mint a Montesquieu által despotának, s egészen napjainkig totalitáriusnak, tekintélyelvűnek minősített kormányzatok – hajlandóságot mutattak arra, hogy ezt a szabadságjogot közvetlen cenzúrával korlátozzák.

Egy éve már, hogy a Beszélő riportban mutatta be a Kontyfa utcai általános iskolát (1991. március 9., Hogyan lehet másképp iskolát csinálni?). Sári Lajos igazgató akkor arról beszélt, hogyan bontották fel a klasszikus órakereteket, hogyan valósítják meg a valódi fakultációt és a tanulói önkormányzatot. A legtöbb szó akkor arról esett, hogy az iskola általában olyan intézmény, ahol háromnegyed részben gyerekek vannak, mégis az egynegyednyi felnőtt dönti el, mi a jó a többségnek.

Úgy tűnik, a törtszámok azóta is foglalkoztatják a nevelőtestületet. 1991.

Ólom mentőöv

Az ózdi válság öt éve tart. Akkor határozta el az akkori kormány, hogy míg Diósgyőrt és Dunaújvárost megmenti, Ózdon viszont felszámolja a kohászat nagy részét. A foglalkoztatási gondok enyhítésére az akkori ipari tárca két vállalatot telepített Ózdra, a Kontakta és az ELKO gyáregységeit; ez a két vállalat hamarabb kezdett elbocsátani, mint az Ózdi Kohászati Üzemek. Nem csoda, a Kontakta és az ELKO maga is gyengélkedett; éppen segítségképpen kapták az ózdi beruházást tulajdonosuktól, az ipari tárcától.