„A mi szép nemzeti ünnepünket egyedül Demszky Gábor zavarta meg. Ja, meg Kőszeg Ferenc, aki állítólag látni vélte Csurkát. Ezzel kapcsolatban az MDF szintén nyilatkozatot bocsátott ki. Másról az MDF nem nyilatkozott. Minden más teljesen rendjén való” – írtuk múlt héten az idei budapesti március 15-ével kapcsolatban. Azóta azonban megszólaltak az MDF-ből más hangok is. Nyilatkozott a kormányzó párt liberális platformja, amely már az ünnep előtt is eltanácsolta az MDF-tagokat a Szabadság téri nagygyűléstől.

A sajtó területén lezajló harci események szinte hétről hétre a véleményismétlés kényszerét hozzánk ránk. Ha a Kedves Olvasó ezt unja, az a kisebbik baj. Ha a Kedves Olvasó ezt szereti, az a nagyobbik baj. A szenvedélymentes ismétlés az unalom anyja. A szenvedélyes ismétlés pedig az öncsalás anyja. Azért próbálkozunk.

Szóemelés

A charta szóvivői március 15-i nyilatkozatukban számos csúf dolog ellen felemelték a szavukat, s alulírott aláíró majdnem mindenben egyet is ért velük. Mondhatnám, a számból emelték fel a szót.

Négy hónappal a beköltözés után a GYIVI garzonháza lecsutakolt ajtóval, tiszta ablakokkal fogad, takaros küllemét csak az épület mellett emelkedő szeméthalom rontja valamelyest. Az egyik lakóval, egy fiatal cigány férfival sétáltunk le a „Frei zimmer” feliratos, módos házakkal övezett kis utcán, a házhoz. Ő meséli: „A beköltözés óta nem volt újabb balhé, nem köpködték le, nem is dobálták meg a házat.

1990 nyarán a jelentősebb politikai erők a televízió elnöki posztjára kiszemelt Hankiss Elemérrel megtárgyalták a televízió átalakításának alapelveit. A tárgyalások eredményesek voltak, Hankisst kinevezték. Az átalakítás részletes ütemtervét ez év december 11-én megkapta a miniszterelnök és az Országgyűlés Kulturális Bizottsága, s azzal szemben komolyabb kifogások nem merültek fel. Elkezdődött az átszervezés. Az átszervezéssel a televízió természetesen eltávolodott a régi struktúrát rögzítő szervezeti és működési szabályzattól.

Az alapítvány vagyona az akkori politikai szervezetek kezelésében lévő ingatlanokból jött létre.

A témában kevéssé járatos, de az újságok idevágó híradásaiba azért olykor-olykor mégiscsak belepillantó olvasó a cím láttán nyilván riadtan kapja föl a fejét: már megint egy cigány szövetség, amikor az országos és regionális cigány szervezeteket összefogni próbáló csúcsszervezetekből is már legalább három van, s ezek is szűnni nem akaró ádáz vitában állnak egymással, nem is beszélve az egyes csúcsszervezeteken belül dúló, újabb és újabb átrendeződéseket eredményező csatákról.

A mi falunk menekültje

Ezen az aprófalvas vidéken a település, a maga 1300 lakosával vonzásközpont, félig-meddig város.

„A rokkant gyermekeket amennyire csak lehetséges a normál iskolába kell integrálni, és az intézeti elhelyezést csak a legszükségesebb esetben igénybe venni.” „Az egyenlően kezelt gyermekek élete felnőttkorukban is kedvezőbben alakul. A nem rokkant gyermekek számára is kedvezőbb, ha sérültekkel együtt nő föl.”

Oktatás

Magyarországon az iskolaépületek legalább 90 százaléka kerekes székes és más súlyosan sérült gyermek számára megközelíthetetlen. Marad(na) tehát a nemzetközi gyakorlatban már nem kedvelt megoldás: az intézeti elhelyezés.

Professzor úr, az Alkotmánybíróság alkotmányellenesnek nyilvánította a visszamenőleges igazságszolgáltatást. Eszerint a sztálinizmus, a forradalmat követő megtorlás felelősei nem kerülhetnek bíróság elé.

A magyar történelemben több hagyománya is van a rezsimváltozást követő tisztogatásoknak. A törökök kiűzése után elkobozták és katolikus főuraknak adományozták a protestáns nagybirtokokat. Egy következő tisztogatás a Ferenc József-i represszió volt, a dinasztiával szembeforduló magyar hazafiak ellen.

A TIB válsága gyakorlatilag már a rendszerváltás napján megkezdődött. Az új parlament első lépéseként ugyan törvénybe iktatta, hogy ’56 forradalom volt, s ezzel erkölcsi elégtételt szolgáltatott a forradalom mártírjainak, de a sokszor nagy szegénységben élő ’56-osok anyagi kárpótlására a mai napig várni kell. Pedig kézenfekvő lett volna, hogy mindenekelőtt azokat kárpótolják, akik először emelték fel a szavukat és harcoltak a sztálinizmus magyarországi változatával szemben, s akik végső soron elindítói voltak annak a folyamatnak, amely ’90-ben a rendszer összeomlásához vezetett.