Egyesületünk álláspontja szerint nagy hiba volt, hogy eddig csak akkor szerepeltek távoli külföldiek a sajtóban, ha baj volt velük. Szeretnénk elérni, hogy a távoli külföldiek jobban beilleszkedjenek a magyar társadalomba, napirenden legyenek a sajtóban. Problémáik megismerése nélkül nem várható el, hogy bárki is segítsen. Ezért sajtóhadjáratot hirdettünk, amihez aktív segítségeteket kérjük minden diákegyesület prezentáljon számunkra legalább 2-3 fiatalt, akiket sajtónyilvánosság elé tudunk vinni.

A Ráday akadályozza a kanadai–magyar kapcsolatok fejlődését! – közölte Kanada magyarországi nagykövete az Országgyűlés gazdasági bizottságának elnökével. Én meg magyarázhattam Szabó Ivánnak, miről is van szó: A Hungarhotelsnek az a kanadai cég kínálta a legtöbbet a nagykörúti Royal Szállodáért, amelyik az egészet lebontva, új épületóriást – részben irodaházat, részben szállodát – építene a közel százéves nagyszálló helyére!

Báltermek

Megtudtam, s elkezdtem (a szokásos) harcot a nagy ház védelmében.

A közvélemény úgy ismeri a Nyilvánosság Klubot mint ellenzéki, a Sajtószabadság Klubot pedig mint kormánypárti tömörülést. Ebben valószínűleg van is igazság annak ellenére, hogy a Nyilvánosság Klub megalakulása óta – tehát 1988 januárja óta – ellenzéki és alapító tagjai közül ma többen is az 1991-ben alakult Sajtószabadság Klubban kormánypártiak, de még többen e klub tagjai közül 1988-ban is kormánypártiak voltak.

A magyarországi cigányok feketeelvirája

A Roma Parlamentből szervezetével együtt kitaszajtották Náday Gyulát, a magyarországi cigányság feketeelviráját, vagy ha úgy tetszik, hajdúgyőzőjét. Lehet, hogy az említett személyek íráskészségét illetően a párhuzam nem állja meg a helyét, de politikai funkciójukat illetően alighanem megállja. A kormány nem kacérkodik azzal a gondolattal, hogy a cigányság ügyét előmozdító, komoly lépéseket tegyen, ezen a területen is minimumpolitikát folytat, s ehhez konciliáns partnerekre van szüksége.

Weöres Tiborné indulása után a politikai csaták kereszttüzébe került. A választáson való indulásra későn, a kopogtatócédulák végső leadása előtti napon szánta rá magát, és még aznap sikerült az induláshoz szükséges negyvenegy cédula több mint kétszeresét összegyűjtenie. A sikernek az volt az oka, hogy Weöresnél jól ismerték a környéken.

A per eredetileg a közösség megsértésének vádján keresztül politikai per is volt. De a legfontosabb politikai kérdés, ami az ügy mögött meghúzódott, nem az volt, szidták-e az oroszokat a duhaj ifjak zászlóégetés közben a Boráros téren, hanem az, hogy a törvényes rend őrei a törvények uralma alatt állnak-e vagy fordítva. Erre a kérdésre ’88 novemberében a Grósz Károly által a Sportcsarnokból alarmírozott baloldali rendpárt még elég egyértelmű választ adott, s manapság ismét minden egyre egyértelműbb.

1988.

Munkálkodik az ördög Nagykőrösön.

Rangjáról, szolgálati beosztásáról pontos híreink nincsenek, annyit azonban szakértő körök sejteni engedtek, hogy neve Sz.-szel kezdődik, és meglehet, azzal is végződik. Az ügy kapcsán a legilletékesebb, a nagykőrösi plébános is csak annyi biztosat tud, hogy a vele cimborálók azonosak a nagykőrösi iskolák – köztük a város egyetlen gimnáziuma – egyházi kézbe adásának ellenzőivel.

A református egyház nem hisz az ördögökben, és a jelenséget, amely mögött a plébános a Sátán tevékenységét vélte felfedezni, sokkal gyakorlatiasabban kezelte.

Polgárváros

Csak az ötvenes-hatvanas évek irodalomtankönyvein felnőtt mai középnemzedék tévelyedhet el annyira, hogy a „polgár”-ról Thomas Mann, netán F. Kafka és Beethoven kamarazenéje jut eszébe.

Szolgalegények

Pista „bácsi” – mi tagadás – legfeljebb öreglegénynek nevezhető, 51 éves, családjától, időközben felnőtt gyerekeitől s általában a konszolidált világtól sok-sok éve elmaradt kisöreg. Ki tudja, pontosan mióta. Ő maga nem. Nem jegyzi az évszámokat, alighanem azt sem tartja számon, hogy hétfő van-e vagy csütörtök. Akik talán valami precízebbet tudhatnak az előtörténetről, azok nem nagyon akarják feltárni a lecsupaszított tényeket.

A címben feltett kérdésre több válasz lehetséges. Az első banálisnak látszik, de a helyzet ismeretében mégsem egyszerű. Tegyük fel, hogy kisgazda az, aki kisgazdának tartja magát. Az önmagát igazoló érvelés azonban nyilvánvalóan nem kielégítő. Nem ad választ ugyanis arra a kérdésre, hogy kinek van joga ahhoz, hogy kisgazdának tekintse önmagát. A definíciót tehát tovább kell finomítanunk: kisgazda az, akit a kisgazdák annak tekintenek. Igen ám, de ki az a kisgazda, aki kisgazdának tekintheti a másik kisgazdát.