írja Pál apostol a Rómában élő zsidókeresztény gyülekezetnek, s ezzel arra a kikerülhetetlen és felcserélhetetlen feladatra utal, melyet a tanítványi közösségnek kezdettől fogva mind a mai napig és tovább vállalnia kell: tanítva és gyógyítva tanúskodni a megfeszített Názáreti Jézusról, hogy higgyenek benne. Az egyház soha és semmiért nem mondhat le erről, ez az opus propriuma. Sőt egyház csak ott van, ahol Krisztust hirdetik. A hely, az idő, a mód mind-mind mellékes.

S hogy milyen irányba tette meg ezt a nagy utat? A lap tavaly novemberi számában a szerkesztőbizottság egyik tagja „abban a reményben teszi közzé megfontolásra szánt észrevételeit”, hogy ezek „segíthetnek visszatéríteni a Nyugati Magyarságot arra az útra, amelyen jó darabig minőségi magyarság-szolgálatot végezve haladt, és amelyről az utóbbi időben letért”. Konkrétabban: „a Nyugati Magyarság átalakulása színvonala hanyatlását, mértékletessége feladását eredményezte.

Spätreakció

A vallási műsorokat több mint négyszeres terjedelemben szorították a háttérbe, a „háttérsávba”.

Mi mindannyian, itt, kínaiak vagyunk. Ideutaztunk Magyarországra. A maguk kínai követsége azt mondta, hogy magukhoz nem kell vízum. Teljesen rendben volt a magyarországi tartózkodási engedélyem. Dél-Afrikába akartam utazni, ezért elmentem a dél-afrikai képviseletre, ahol vízumkérelemmel beadtam az útlevelemet, és kaptam róla egy igazolást. Decemberben a rendőrök behatoltak a lakásunkba, kérték az útlevelemet és a tartózkodási engedélyemet, és mert azon az éjszakán nem találtam azt az igazolást, amit a dél-afrikai képviselet adott, először bevittek a IV.

Beszélő: Az a szerkezeti átalakítás, ami a Tv2-n történik – a szakszerkesztőségek felállítása – beleillik abba az átszervezési folyamatba, ami Hankiss Elemérrel elkezdődött ebben a televízióban, vagy ez egy attól független, arról leváló folyamat?

Én azt gondolom, hogy abszolút mértékben beleillik. Annak idején csak a főszerkesztőségek felszámolásáról volt szó, és az első változatban még nem volt egyértelműen és tisztán megfogalmazva a szakszerkesztőségek helye, szerepe, az intendatúrákon nem épült ki rögtön a szakszerkesztőségi rendszer.

Beszélő: Bécsben, némi malíciával úgy fogalmaznak, hogy a nyugat-keleti hírszerzés fő találkozópontja ma már nem az osztrák főváros, inkább Budapest…

Dr. Gálszécsy András: Azt hiszem, az ősi császárváros azért még ma sem panaszkodhat. De Magyarország nyitottsága kétségtelenül lehetővé teszi, hogy ilyen jellegű börze itt is kialakuljon.

Az együttműködés sémái

Beszélő: Tudjuk, hogy a rendőrség jelentékeny segítséget kapott az elmúlt két esztendő során külföldről. Számíthattak-e hasonló támogatásra a titkosszolgálatok?

G.

Nem tehetünk róla, de nekünk a mégoly fekete bőrű, gyanús idegenről is az emberi jogok jutnak eszünkbe. S élénken emlékszünk azokra a boldogtalan időkre, amikor azoknak a magyar állampolgároknak, akik leginkább rászorultak volna egy civilizált, demokratikus állam menedékjogára, nem volt érvényes útiokmányuk, s akit visszaadtak a népi demokratikus magyar államnak, annak legalábbis a politikai rendőrség zsarolásával és kellemetlenkedésével kellett szembenéznie. De még azokra az időkre is emlékszünk halványan, amikor a tiltott határátlépésért akár halálbüntetést is lehetett kapni.

Dramolett a parlamentben

Államtitkár: Akinek lejárt a tartózkodási engedélye és
nem hagyja el az országot, azt ki kell utasítanunk.
Haza kell őket szállítanunk, sajnos.
Képviselő: De hová?
Államtitkár: A kínaiakat Kínába.
Képviselő: Milyen rendszer van Kínában?
Államtitkár: Hogyhogy milyen rendszer?

Beszélő: Egy évvel ezelőtt, az SZDSZ 1991. kora tavaszi küldöttgyűlésén azt mondtad, nem akarsz tisztséget vállalni az SZDSZ-ben, nem tartod magad alkalmasnak. Azt is hozzátetted, igazán örülnél, ha a kormányból egyszer valaki elismerné, hogy nem alkalmas valamire.

TGM: Nem gondolom, hogy miniszteriális férfiú vagyok, és, megismétlem, nem ártana, ha időnként másoknak is kételyei támadnának önnön adottságaikat illetően.

Lelki terror

– Bojtos Tiborné, Amberger Erzsébet vagyok. Az egyik áldozat a keresztanyám, a másik pedig a nagymamám volt. Mivel nem tudom kizárni az érzelmeimet, ezért tisztában vagyok azzal, hogy szubjektivitással vádolhatnak meg. Ennek ellenére, felelősségem teljes tudatában ki merem jelenteni, hogy Kőszegi Lajos nem hirtelen felindulásból és nem pillanatnyi elmezavar hatása alatt mészárolta le a hozzátartozóimat, hanem előre megfontolt szándékkal gyilkolt! És most, hogy a halottak nem beszélhetnek, a gyilkos ingyen sajtókampányt folytathat.