Kedden, január 7-én ismét az Alkotmánybíróság elé került a parlament által már elfogadott Zétényi–Takács-féle törvény kérdése. A törvény hatályba lépése – s nyomában egy sor büntetőeljárás megindulása – az Alkotmánybíróság döntésétől függ. Az alábbiakban jogász szerzőnk azokat az érveket veszi sorra, amelyek alapján – megítélése szerint – a törvény nem egyeztethető össze egy jogállam jogrendjével.

A szombat a Torgyán vezérelte kisgazda-nagyválasztmány gyűlésén a harag napja volt.

Megerősítették az elnök hatalmát, megbélyegezték renitens képviselőiket, és nagy garral megüzenték a miniszterelnöknek: január végéig kap haladékot, hogy elfogadja a kisgazdák feltételeit, különben kilépnek a kormányból.

A nagy ívű program

Legutóbb Torgyán József pártelnök pajzsra emelésekor foglalkoztunk e párt változatosnak látszó, de valójában eléggé egysíkú, azonos típusú botrányokkal telített belső életével.

Ez a furcsa társaság a zalaegerszegi Könnyűzenei Társulás nevű kulturális egyesület magját alkotja a képen látható két autórombolóval együtt.

Hogy gyorsabban égjen, ráöntöttem a maradék vegybenzint. A felcsapó lángok tetején, elkeveredve a korom meg a pernye közé, még mindig ott táncolt néhány égetlen papírdarabka. Nem baj, indulhatunk! Sűrűn hull a hó, öt perc múlva szép fehér lesz itt minden…

A lányok odabent már rég eltakarítottak, eltűntek. „Hát akkor, kezitcsókolom, mi is mennénk, nagyon köszönjük a vendéglátást, nagyon finom volt a fánk!”

A hosszúkás buszpályaudvar előtt ráfordulunk a főútra.

Kupa Mihály pénzügyminiszter expozéjából

A gazdasági folyamatokban 1991-ben markáns irányváltás, szerkezeti átrendeződés indult meg.

A kormány fordulata


Talán még nem felejtette el mindenki, hogy október 10-én a kormány egyszer már kimondta a nemet az Expóra, a gazdaságpolitika egészéért felelős pénzügyminiszter látványos megkönnyebbülésére. Nem tudjuk, vajon mi történt október 10. és november 5. között, amikor Kádár Béla mégis beterjesztette az Országgyűlésben a már október 10-én is bent fekvő világkiállítási törvényt.

Beszélő: Milyen főszerkesztő úrnak lenni?

V. B. A.: Szuper. Van egy jó csapat, akikkel lehetne valamit csinálni, és még mindig itt vagyunk ebben a kétheti szériában tocsogva. Ebből kellene valahogy kilendülni.

Beszélő: Hogyan?

V. B. A.: Jelen pillanatban Magyarországon a HVG-t leszámítva nincs politikai hetilap. Ugyanis a többi, beleértve a szeretve tisztelt Beszélőt is, nem újszerű újság.

Mi a Narancsnál azt a hanghordozást szeretnénk valahogy továbbvinni, amit „narancsos” stílusnak kereszteltek el az olvasók.

A fővárosi önkormányzat volt szovjet katonai objektumokkal foglalkozó ideiglenes bizottsága lakossági bejelentések alapján tudomást szerzett arról, hogy egyes lakások még mindig lakottak. A bizottság körlevélben kérte a budapesti önkormányzatokat, hogy tájékoztassák a fővárost a kezelésükbe került ingatlanokról. Az eddig beérkezett mintegy 12 válaszlevél tanúsága szerint a VI. és XIV. kerületben található még néhány ilyen lakott ingatlan.

Zuglóban

A szovjet hadsereg kivonulása után mintegy 150 lakás került át önkormányzati tulajdonba.

Beszélő: A független parlamenti státus nyilván morális megnyugvást jelent, ám politikai ütőképességedet erősen csökkenti!

Beke Kata: Én vagyok a hatodik MDF-es…

Beszélő: Hogy analógiával éljek, ha én leszámolnék az SZDSZ-szel – ami nagyon távol áll tőlem – akkor kivonulnék a parlamentből. Hiszen ittlétemnek az az értelme, hogy megpróbáljam ezt a 90 embert, a frakciómat rávenni arra, hogy az én álláspontomat támogassa.

B. K.: Igen, ezt mondták azok az MDF-es képviselők is, akiket szeretek, akikkel egy véleményünk van.

Preambulum

I. A médiát általában a negyedik hatalmi ágként tartják számon. Erről a területről, ahol komoly politikai és gazdasági érdekek forognak kockán, a polgárokat egyre inkább kiszorítják. A média és általában a kommunikáció világméretű koncentrációja következtében a demokratikus kontroll egyre inkább elerőtlenedik. Az információs szolgáltatás piacképes áruvá alakul át, a polgárok már csak mint piaci szereplők jönnek számításba.