Az új parlament harmadszor volt kénytelen szembenézni ezzel a. kínosan nehéz feladattal. Már az első alkalommal megfogalmazódott, és azóta újra és újra megerősítést nyert, hogy az elosztás alapelveit egyértelműen tisztázó, hosszú távon is érvényes princípiumokat rögzítő jogszabály nélkül óhatatlanul csak esetleges, a pillanatnyi politikai erőviszonyoknak és az ebből következő értékpreferenciáknak kiszolgáltatott, a civil társadalom megerősödését hátráltató döntések születhetnek.

M. P. egy kisváros tűzoltóparancsnoka volt a háború alatt. 1949-ben mint osztályidegent – az utcára tették. Most rehabilitálták, soron kívül – posztumusz – alezredessé léptették elő. Az erről szóló állományparancs titkos, aláírta dr. Boross Péter.



H. Gy.-t, az MSZMP sz.-i városi titkárát 1980-ban nevezték ki tűzoltószázadossá, mert a BM személyzeti munkarendje előírta, hogy akit a párt javasol, azt tisztté kell kinevezni akkor is, ha nincs diplomája és tűzoltótiszti képesítése.

A 10/1970. ÉVM–EÜM-rendelet szabályozza a temetők rendjét, melynek értelmében a temető területén építményt elhelyezni csak a temetőt fenntartó szerv engedélyével szabad.

A rendelet végrehajtására kiadott, jelenleg is hatályos 4/1973. évi Fővárosi Tanács-rendelet egészen konkrétan meghatározza, hogy a temető területén mit és hogyan lehet építeni.

A tanácsrendelet 14. § (4) bek.

A mérleg nyelve kettéáll

A látszat ellenére nem volt biztos, hogy a kulturális bizottságban megszületik a tévéelnök felmentésére buzdító határozat. A határozat megszületését nem Hankiss Elemér és csapata, nem a vádak részletes és dokumentált cáfolata veszélyeztette, hanem az ingadozó kisgazdák. A huszonöt tagú bizottságban tíz emberük van a komoly ellenzéki pártoknak (SZDSZ, Fidesz, MSZP), tizenkettő a komoly kormánypártoknak (MDF, KDNP), egy az ellenzéki kisgazdáknak, kettő a kormánypárti kisgazdáknak.

Annak idején a koncepció kidolgozói a társadalmi igazságosság elvére hivatkoztak, mondván, hogy méltánytalan a már lakással rendelkezők ilyen mértékű támogatása, s a kamattámogatás esetleges csökkentése révén felszabaduló összeg egy részét a lakással még nem rendelkező fiatalok támogatására kell átcsoportosítani, „…a nyertesek a fiatal lakásnélküliek, a vesztesek pedig a lakással már rendelkezők” – fogalmazták meg az 1989-es tervezet készítői. (Lásd HVG, 1989.

Murányi Gábor megrázó sajtókrónikája (Volt egyszer egy Magyar Nemzet, Héttorony Kiadó) jelentőségében messze meghaladja egy lap privatizációs története-traumája föltárását. Tán benne rejlik 1989-91 hatalomtörténeti folyamatainak fő tolvajkulcsa. Meglepően sok zárat nyit.

Mielőtt (ismertetés helyett) kiegészítő vallomásomat megteszem, előrebocsátom:

1.

Putnokiék 1988-ban elváltak. A volt férj vidékre ment, Putnokiné Pesten maradt. 1990-ben az asszony másfél szobás félkomfortos lakást kapott az újpesti lakáshivataltól.

Tisztelt Főszerkesztő Úr

Önnel több alkalommal személyesen és telefonon folytatott megbeszéléseinkre – a lap egyes munkatársainak és szerkesztőinek kötelező szakmai tárgyilagosságának kérdésében ezúton is szeretném kifejezni véleményemet, amelyet velem együtt sokan az olvasók közül is osztanak.

A megyei lap általunk is rendkívül fontosnak tartott tárgyilagosságát, e téren elért eredményeit véleményünk szerint nem jól szolgálják azok a munkatársak és szerkesztők, akik mint D. I., 0. T., K. L., V. K. és Cs. B.

A Népszabadság szombati (május 30.) száma címoldalának, illetve 4. oldalának olvasása közben múlhatatlan szükségét éreztük egy kis összehasonlító szövegelemzésnek. A vizsgált motívumot időben elég távoli változatig sikerült követni, bár nem állítjuk, hogy egészen az ősforrásig jutottunk.

1992. május 28-ról 29-re virradó éjszaka – Népszabadság

Dr. Szakács Zsolt rendőr alezredes, XIX. kerületi kapitány: „…az elszaporodott autólopások miatt civil nyomozókból megkülönböztető jelzés nélküli autókat használó éjszakai járőröket szerveztek...

Mezei György: Az Újcsakönek a Rózsa utca 10.-ben van egy átmeneti szállása, ahol egy hétig tartózkodhatnak az emberek, és elvileg azt mondja a jogszabály, hogy ha 48 órán túl marad valaki, akkor be kell jelenteni, így bárkit be lehet jelenteni, aki ott megfordul. Ha valakinek egyáltalán nincs állandó bejelentett lakása, akkor itt egy állandó bejelentett lakás keletkezik, ami számos ügyintézésben nagy előny. Innen adódott az ötlet, hogy az önkényesek nyugodtan lehetnének ennek a szállásnak az átmeneti lakói. Legfeljebb utána elfelejtenek kijelentkezni.