Beszélő: Eldőlt, hogy milyen is lesz a Magyarok Világszövetségének korábban sok vitát kiváltó szervezeti struktúrája. A küldöttek mintegy kétharmada célszerűnek látta, hogy mellőzzék az elnöki-főtitkári „megosztottságot”…

Kincses Előd: Április végén a főtitkári posztról lemondtam, de többen meggyőztek, hogy ne hagyjak fel ilyen egyszerűen a küzdelemmel. Egy nap múltán tehát azért vontam vissza lemondásomat, hogy megpróbáljam elérni: olyan világszövetség jöjjön létre, mely a hatalom megosztásának demokratikus elvét tiszteletben tartja.

A világtalálkozó internacionális műfaj – nemzetek feletti műfaji sajátosságai vannak. Ezt az tudja a legjobban, aki átélte már, hogyan kongresszusozik a soknemzetiségű eszperantó – hogy is mondjuk? – internáció.

Először is van egy zárt légtér, amelyben a küldöttek (eszperantokraták, hungarokraták) a szervezeti élet izgalmait élvezik és generálják, a bentlét és fentlét titkolt öröméért cserébe elbajlódnak az érdekellentétekkel, személyi konfliktusokkal, hatalmi szempontokkal, alapszabály-problémákkal.

Egy ember, aki egyenlő távolságot tart

Azt hinnők, hogy a többpártrendszer iránti gyűlölet, a szenvedő kisember meg az acsarkodó, haszonleső pártok szembeállítása manapság inkább a jobboldali, sőt szélsőjobboldali publicisztika közhelye. E tévhit okán meglepi az embert, hogy ugyanezt az álságos gondolkodásmódot fedezi fel az úgynevezett baloldalon. Méghozzá a mérsékelt, a liberalizmussal mintegy hivatalból rokonszenvező baloldalon.

Az óbudai szobordöntés ürügyén Hegyi Gyula leleplezi a hatalmon lévő pártokat, a kormányzó MDF-et és az önkormányzó SZDSZ-t.

A boldogult Kádár-rendszerben számunkra, akik a büntetőjoggal foglalkoztunk, magától értetődő volt, hogy a hatóságot, a hivatalos személyeket úgynevezett „fokozott büntetőjogi védelem” illeti meg. Hiszen a dolgozó nép érdekében kifejtett áldásos tevékenységét – mondjuk – a rendőrség csak akkor végezhette zavartalanul, ha az intézkedő személyeket szakrális védelem és tisztelet övezte. A „hivatalos személy elleni erőszak” miatt indított ügyekben szinte rituális pontja volt a vádnak az, hogy a vádlott támadása következtében a sértett rendőrnek még a sapkája is leesett.

1992. július 14-én éjszaka eredményes razziát hajtott végre a XX. kerületi rendőrség. A rendőrség megismételt és összehangolt akcióinak eredményeképpen helyreállt a rend a volt KISZ-lakótelepen.

A nagy erőkkel kivonuló rendőrség

a rendbontókkal szemben több szabálysértési eljárást kezdeményezett, és ami még fontosabb: súlyos bűncselekmények elkövetőit is elfogták a helyszínen.

Az eset a következőképpen zajlott le: az O. utcai éjjel-nappal nyitva tartó élelmiszerüzlet előtt a rendőrjárőr igazoltatni akarta K. S.-t, de mivel K. S.

Politikusként gyakran veszek részt politikai vitákban, és a véletlen folytán már kétszer is úgy hozta a sors, hogy hatpárti vitákban együtt léptem fel Deutsch Tamással, a Fidesz kiválóságával. Deutsch Tamás mindkét alkalommal megragadta az alkalmat, hogy alaposan odapörköljön az SZDSZ-nek az Antall–Tölgyessy-paktum miatt. Jómagam mindkét alkalommal kifejtettem a paktum mellett szóló jól ismert érveket, amelyekről tudni illik, hogy az MDF-kormányból kiábrándult és okkal indulatos emberek meggyőzésére nem a legalkalmasabbak.

Első szemelvényünk még a boldog békeidőkben, mondhatni a boldog ártatlanság korában született. Ekkoriban István még az volt, aki. Első királyunk és egyházi szent. Talán ennek köszönhető az írás üde őszintesége. A szerző még megengedhette magának, hogy a maga nevében írjon.

Marczali Henrik: A magyar nemzet története I. 264. és 306., 310–311. l.

Beszélő: Az előadásodban többek között arról beszéltél, hogy milyen veszélyek rejlenek abban, hogyha a nemzeti azonosságtudat mintáit az anyaországból akarják, ahogy mondtad: átúsztatni a kisebbségi magyarságba. Végül is hány nemzettudata lehet egy nemzetnek?

Huncsik Péter: A nemzettudat nem egy konstans fogalom, hanem nagyon is változékony, és mindig azt a társadalmi és politikai környezetet tükrözi, amelyben létrejött.

Szombaton Sanyit elütötte a piros 96-os busz. Negyedóra múlva már nem élt, letakart teste ott feküdt a busz mellett. A menhelyre igyekezett, oda, ahol már több mint fél évet töltött, hajléktalanságának utolsó fél évét. Elindult a másik oldalra – de már nem ért át.

Pedig át kellett volna jutnia az elveszített „másik oldalra”, oda, ahol a szerencsésebbek, az ügyesebbek, a beilleszkedni tudók élnek, oda, ahol nincs megaláztatás, ahol nem hiányoznak az életben maradás alapvető feltételei.

Élete nagy részét a „másik oldalon” töltötte.

Az árverezőt magát, a hivatal árverési csoportjának vezetőjét, aki majd a valódi földárveréseket is vezényli, három napig képezték Veszprémben. Az a négy földigénylő, aki vállalkozott erre a bemutatóra, a nyilvános előadás előtt kétórás oktatást kapott.

A szereplők több alaphelyzetet mutattak be. Volt előzetes megegyezés a licitálók között, volt egyformán tartott tét, amikor második fordulót kell tartani, volt eredménytelen licit, amikor a törvény szabta maximális árcsökkentés mellett sem jelentkezett senki.