Skip to main content

Belföld


Az ún. Híradó-puccs ’90 elején az utolsó menete volt annak a hosszú harcnak, amelyet az állampárt különböző irányzatai vívtak a legnagyobb hatású politikai műsorok birtoklásáért.

A Hét Hajdú János idejében az MSZMP pragmatikus reformszárnyának legerősebb hadállása volt a magyar nyilvánosságban. A műsor belpolitikai anyagát erős kritikai hangvétel jellemezte. Ez a pragmatikus irányzat a kritika és a reform mozgásterét féltette azoktól, akik a történelmi adottságokkal perlekedtek, s elkötelezettségét velük szemben igazolta.


Beszélő-beszélgetés dr. Mészáros István Lászlóval


A szavazás elmaradt

A szavazás napján a kormány képviselője arról érdeklődött, valóban elutasítják-e az ellenzéki pártok a törvény elfogadását a kormány által már jóváhagyott, módosított formában. A pártok elutasító válasza után Balsai igazságügy-miniszter a szavazás elhalasztását kérte. A hét folyamán újabb egyeztetésre kerül sor. Így az interjúban feltett kérdés, lesz-e adatvédelmi törvény, ma is aktuális.


Mink András


Az elmúlt héten, csütörtökön, mint később megtudhattuk, választási kampányindító nagygyűlést tartott a Fidesz a Corvin moziban. Feltehetően megvárták, milyen sikere lesz az előadásnak, és látván a lelkesedést, büszkén nevezhették azt a kampány nyitányának. A sokat megélt épület mindig is kedvelt találkahelye volt a nekilendülő liberális pártoknak. A lassan pocakot eresztő öreg demokraták még emlékezhetnek arra, hogy az SZDSZ három évvel ezelőtt ugyanitt tartotta programadó közgyűlését.


A vádlottak padján nem néztek ki annak, aminek egyébként máshol hivalkodva vallják magukat. Az illedelmesen viselkedő, jól fésült – ezúttal egyáltalán nem kopasz – fiatalokat az ügyész azzal vádolta, hogy az elmúlt év októberében Eger belvárosában vagy harmincan néhány a moziból hazafelé tartó fiatalra támadtak, cigányellenes jelszavakat kiabálva. F. Bélát leütötték, baseballütőkkel, kábeldarabokkal bántalmazták, megrugdosták. Megütötték a helyi Phralipe szervezet vezetőjének egyik unokáját, B. Annát is.

Tüntet a kormánypárt


Hogy Csurka Istvánra nézve mi következik, azt látni lehetett rajta, ahogy lefelé jött az emelvényről. Madarat, akár szabad madarat lehetett volna fogatni vele. Nem megmondta, hogy elég a defenzívából? Egy eltökélt magyar nekifutás, kitörés jobbfelé – ebben van a fantázia! És rá egy hónappal már teljesülni is látszik a prófécia! Máris visszakerült valami az elveszített pártföldekből! Most szájaljanak, akik a „kitörés” szót az ő nyakával próbálták összefüggésbe hozni…

Őszünk Weimarban

„A nyilas már leülte a magáét.





A sötét középkorban a menekülő, ha átlépte a templom küszöbét, biztonságban tudhatta magát. A saját állampolgárát, még ha bűncselekményt követett is el egy másik ország területén, egyetlen ország sem szolgáltatja ki a másik államnak. A Magyar Köztársaságban a kiadatás tilalmát a büntető törvénykönyv rögzíti.

Szeptember 24-én Keszthelyi András, a pécsi egyetem oktatója, édesapja Lada gépkocsiján Romániába akart utazni.



A kommandós ruhába öltözött közegeket egy falusi gázcseretelepre küldték – lesben állni. Ehelyett ők a székesfehérvári vasútállomásra mentek mínusz tíz-tizenöt fokos éjszakai fagyban, feltehetőleg melegedni. Ha azonban már ott voltak, az utcára kergették az ott tartózkodó „csöveseket”, többek között egy önhibájából balesetet szenvedett és műtét után lévő, családjavesztett kamionsofőrt, tucatnyi alkoholbeteg nyugdíjast, négy-öt (néhány száz forinttal „szabaduló”) frájert, kallódó lányokat stb.

Interjú Pozsgay Imrével


Beszélő: Visszatekintve úgy tűnik, hogy Önnek is része van abban, hogy a fő politikai erők ilyen messzire sodródtak egymástól, és ilyen rossz viszonyba keveredtek. Liberális oldalról nézve önnek a rendszerváltás folyamatában konszenzusbontó szerepe volt. 1987 őszén önre való tekintettel tartották távol a demokratikus ellenzéket Lakitelektől, 1988. október 23-a előtt az ön hatására rúgta fel Bíró Zoltán az alternatív politikai szervezetek közötti egyezséget a forradalomról való megemlékezés ügyében.


A nadrágszíj elsőképpen azáltal szorul, hogy meghonosítják az úgynevezett kétkulcsos áfa rendszerét, ami által közelebb kerülünk a nyugati hozzáadottérték-adózási szisztémákhoz. Az áfa (általános forgalmi adó) aránylag könnyen behajtható (nem ok nélkül tervezi a kormány e téren a havi adóbevallás bevezetését), mégis kicsi, sőt évről évre csökkenő arányt képvisel az állami bevételek között.


Kelet-európai tűnődés

A politikai, társadalmi életünkben megjelenő feszültségek, krízisek, konfliktusok aligha lepnek meg bennünket. Az ütközések nyomán keletkező érvrendszerek általában zártak, a vitában álló felek nem is egymás meggyőzésére fejlesztik ki érveiket, sokkal inkább céljaik támogatóinak megnyerésére, újabbak toborzására, régi vagy új szekértáborok megerősítésére.

Az ilyen érvek természete, hogy a célokat, a követett értékeket nem akarják világosan megfogalmazni.




Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon