Skip to main content

A hét üzenetei


Az elmúlt héten jó dolguk volt e rovat összeállítóinak Göncz Árpád németországi útját ismertetve arról írhattunk, hogy az Európai Közösséghez való csatlakozást kellene jövőképünk középpontjába állítani. És indulni is kellene e jövőkép felé, mert nincs már túl sok időnk.


Ügynökök, ávósokról, pufajkások

Az átvilágítás igénye láthatóan nem korlátozódik a kisgazdákra és miránk. Boross úr, a belügyminiszter is követi a jő példát. Miután az elmúlt évben elvetették a szabad demokraták Hack-Demszky-féle szűkebb és precízebb javaslatát, most a kormánykoalíció állt elő a maga bővített verziójával. A végrehajtás technikai akadályainak részletezésére nincs helyünk. Egyebekben az utolsók közt vagyunk, akik magas közéleti tisztségekben ávó-sokkal, pufajkásokkal, szt-tisztekkel kívánnak találkozni. Két megjegyzésünk azért lenne.


Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon