Skip to main content

A hét üzenetei


Alig van megfigyelő, aki nem írta volna meg legalább egyszer, mennyire más folyamatok munkálkodnak manapság Európa nyugati és keleti felén. A boldog nyugati térfélen nagy nemzetek feletti szuperstruktúrák, közös európai házak ácsolódnak. Azzal az egyetlen szépséghibával, hogy mi hiányzunk belőlük. Itt Keleten meg olyan nacionális, etnikai, identitáskeresgélő, ki- és viszontkirekesztő processzusok indultak el, melyekről a legjobb amit elmondhatunk, hogy nem elsősorban nálunk, Magyarországon játszódnak le.


Az általános nyári elnehezülés lassacskán hőn szeretett rovatunkat is utoléri. Hamarabb kell leadni a kéziratokat, és mégis később jut el az olvasóhoz. Így aztán nehéz friss üzeneteket küldözgetni. Igaz, közben az események menete is lelassult kissé, sőt a parlamentben le is állt.

Jugoszlávia

Szerencsére a jugoszláviai fejlemények sem gyorsultak fel.





Ellentétes érzésekkel figyeltük az elmúlt hét legfőbb fejleményeit.

Jugoszlávia


Nem tudni még, végleg elfojtották-e déli szomszédunknál a robbanás veszélyét, vagy csak késleltetik. Mindenesetre aránylag gyorsan működésbe léptek és eredményes munkát végeztek a különböző európai biztonsági mechanizmusok. Az ő érdemük a gyors tűzoltás.




Psszt, dolgozik!

„A kormány egész nyáron dolgozik, nem tart szünetet” – tette meg drámai bejelentését László Balázs kormányszóvivő. Minden héten meg fogják tartani szokásos ülésüket, s a miniszterek egymással egyeztetve veszik ki nyári szabadságukat. Ez valóban nagyszerű hír, mert jól néznénk ki, ha e forró időkben hiteles vezetés nélkül maradnánk. Mert az még, hogy mi slamasztikába kerülünk, az hagyján, de mi lesz szegény amerikaiakkal.



A legjobb persze az lenne, ha egész Jugoszlávia gyorsan azonnal, ha kell, forradalmi úton demokráciává alakulna. Ez talán még visszafordulásra késztetné a délszláv népeket, megérné nekik, hogy lefelé fordítsák a fegyverek csövét. De még a megoldást nem hozó, taktikai fegyvernyugvás is jobb, mintha a belgrádi generálisok veszik kezükbe a kezdeményezést.


Fehérlista

A feketelistázások elmaradására ugyanakkor méltán büszkék, hiszen valóban komoly teljesítmény nem szerkeszteni névsorokat, holott erre állandó és folytonos belső vagy külső késztetést éreznek. Mert sokaknak van itt listázhatnékjuk, s a történeti tapasztalatok is arra utalnak, hogy nincs rendszerváltás listázás nélkül.



Nagy szerencsénk volt a megelőző héten lapzártakor még nem tudtuk, mégis megjósoltuk; esetleg elmarad a sztrájk! Sokan veregették is a vállunkat, dicsérték reálpolitikai éleslátásunkat. Csakhogy az az igazság, az érdem nem a rovat gondozóié, hanem a Beszélőben máskor már megörökített gépírólányé, V. Nusikáé! Ő ugyanis civilben csillagjóslással foglalkozik.


Ezen a héten nehéz helyzetben vagyunk. A legfontosabb heti üzenetet Vitathatatlanul Nagy Sándor, az MSZOSZ elnöke formálja. Mire lapunkat kézhez kapja, kedves olvasónk már azt is tudja, hová fejlődött a váratlanul harciassá vált szakszervezeti vezető üzenete. Lesz sztrájk, nem lesz, nagy lesz, nem lesz nagy?


Eggyel korábbi hetünket az ország vezetői világjárásra használják ki. Göncz Amerikában, Antall Párizsban, Szabad György Tokióban járt. Az elmúlt héten aztán már inkább itthon tartózkodtak a főemberek. Jó is, mert közben olyan törvényi torlódás keletkezett a pesti parlamentben, hogy minden hadra fogható emberre szükség van az eltakarításához.


Gorbacsov júliusban elmegy a londoni tőkés csúcsra, és nem éri be százmilliárd dollárnál kevesebbel – adták tudtul a hírügynökségek. Mint kiderült, a két állítás egyike sem teljesen igaz, de nem is teljesen hamis. Mindenesetre az új, igen jelentős tőkeigénylő feltűnése tartós hatást gyakorol majd a közép-európai politikusok és pénzemberek Nyugaton tanúsított magatartására.

Kelet–Nyugat

Köztársasági elnökünk máris levonta a helyzet kezdeti tanulságait.




Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon