Az utóbbi hónapokban nemcsak a telefon és a lakáscsengő avatkozik be minduntalan a napok menetrendjébe nálam, mint bizonyára mindenki másnál is, aki a második nyilvánosság csatornáin keresztül azonosítható és elérhető az „ellenzékből”, hanem ismeretlenek ismeretlenül is megszólítanak.

Evezőkkel, hátizsákokkal és gyerekekkel felszerelve bumliztam például egy Duna-parti szárnyvonalon, s a kalauz, miután vagy kétszer végigvonult a rövidke vonaton, mellém telepedett.

Joli néni 1914-ben született Pátyon. Szülei még két gyermeknek adtak életet, de a legkisebb fiú négyéves korában meghalt. Egyszerű gazdálkodó család, nap mint nap a megélhetés nyomorúságos gondjaival köszködik.

Joli néni hat osztályt végez. 1929-ben megismerkedik M. Kálmánnal, aki a szomszéd faluban cipészsegéd. Fél év múlva összeházasodnak. A férj dolgozik, a feleség a háztartást látja el, és a hozományként kapott földet műveli. 1935-ben megszületik egyetlen gyermekük. Kitör a második világháború, M.

Emlékszel még, Nyájas Olvasó, azokra a januári napokra, mikor két nap, két éjjel esett a hó? Közben mínusz 20 fok hideg volt. Már a havazás huszadik órája táján járhatatlanná váltak az utak, megbénult a közlekedés, szinte megszűnt a közellátás, sürgősen bezárták az iskolákat, s leállt jó néhány gyár is. A tárcaközi koordinációs, valamint operatív bizottságok buzgó koordinációja és operációja ellenére befagyott az államgépezet.

Hogyan él ma egy lakótelepi, egyedülálló nyugdíjas? B., M. és N. néni sorsa, helyzete hasonló. Ugyanazon a lakótelepen élnek, egyforma szoba-konyha komfortos garzonlakásban.

Mindhárman nehéz életet tudnak maguk mögött. Abból a társadalmi rétegből valók, ahol a lányoknak is már 13-14 évesen munkába kellett állniuk. A legnehezebb segédmunka jutott nekik: téglagyár, palagyár, üveggyár, építőipar. Nem csoda, ha az első kínálkozó alkalmat megragadva férjhez mentek.

Alighanem az elsők közölt ítélték „szigorított javító-nevelő munkára” közveszélyes munkakerülésért 1985 májusában Zsigó Vilit, a nagy múltú Szatmárcseke szülöttét. Fecske törzsőrmesternek, a rendőrség körzeti megbízottjának immár nem kellett beérnie Zsigó Vili 30 napos elzárásával, kényszer-elvonókúráival és állandó rendőri felügyelet alá helyezésével. Az új törvényerejű rendeletet alkalmazva alaposan sittre – vagyis munkatáborba – vághatta ezt a fiatalembert, akinek a viselkedésével nem volt megelégedve.

S. T.[SZJ] még általános iskolás volt, mikor először csukták börtönbe izgatásért. Mint afféle élénk eszű, kalandkereső, kissé elhanyagolt külvárosi munkásgyerek megismerkedett egy felnőttel, aki „klerikális” röplapokat bízott rá. Hónapokig ült vizsgálati fogságban az ÁVÓ egyik alkalmi börtönében. A bemutatkozó pofonokon túl nem verték, viszont nem hagyták aludni, és nem engedték WC-re, amíg alá nem írta vallomását. Két évre ítélték.

1.

D.-ék cigányok, Cs.-ben élnek, majd 300 km-re Budapesttől. A családban három gyerek van, D.-né védekezett a további gyermekáldás ellen, mert szerette volna, ha a család kivergődik a hagyományos, megvetett nyomorból. A szülők is és a gyerekek is csöndesek, szerények, tisztelettudóak, szorgalmasak. Ment is minden rendben, a férfi dolgozott, az asszonyt szívesen hívták napszámba a cs.-i gazdafeleségek, említett erényei folytán. Csakhogy a harmadik x felé közeledve mind a férfi, mind az asszony egyre többet betegeskedett.

K-éknak hét gyerekük van, és csak egy keresőjük. (Rakodómunkás egy tanácsi vállalatnál, fizetése 5500 Ft. Nem borravalós munkahely, a napi munkaidőn túl nem hajlandó többet rakodni, mert úgy érzi, hogy éppen eléggé elfáradt.)

Egy alaposan lerobbant kétszobás bérlakásban laknak Budapest egyik belső kerületében. Ezt öt éve utalták ki nekik, addig rokonoknál laktak.

Akkoriban K. még sokkal jobban keresett egy maszek kőműves mellett, s mindenféle erőfeszítéseket tettek, hogy a tisztes családok sorába küszködjék fel magukat.

1984-ben mélységes titokban „létminimum-bizottság” munkálkodott nálunk. Működését a Központi Statisztikai Hivatal koordinálta, részt vett benne az MSZMP KB Gazdaságpolitikai Osztálya, az Országos Tervhivatal, a Pénzügyminisztérium, az Állami Bér- és Munkaügyi Hivatal, az MTA Közgazdasági Intézete, Szociológiai Kutató Intézete, az Országos Élelmezés-és Táplálkozástudományi Intézet, a Szakszervezetek Országos Tanácsa, a Szakszervezetek Elméleti Kutató Intézete, az Állami Ifjúsági Bizottság, a Hazafias Népfront Országos Tanácsa és a KISZ Központi Bizottsága.