1.


A Plai cu Boi című bukaresti folyóirat[1] 2000. februári számának üdvöskéje egy bizonyos Brianna Caradja hercegnő. A középső oldalakon elhelyezett, lágy tónusú képek a hiányosan vagy bőrökbe öltözött hercegnőt különféle testtartásokban ábrázolják, amint éppen alázatos, félmeztelen parasztokat idomít.

Kirekesztő egyenlőtlenség, privatizált etnikai állam

Hogyan lehet erősíteni a demokratikus stabilitást a posztkommunista Délkelet-Európa többnemzetiségű államaiban? – e kérdés körül forog az alábbi írásban[1] tárgyalt problémák mindegyike. Véleményem szerint ezen országok[2] többségében még nem szilárd a demokrácia: mégpedig főleg azért nem, mert nem megfelelő a viszony a többségi nemzet és a nemzeti kisebbségek között.

Eltépett lánc s eltört korona.
Tűzbe véle!...
No de mégse,
Régiségek közé zárjuk



Petőfi Sándor

A múzeumi kiállítás tudományos igényének keletkezése[1]


„A szent koronát vasládában tartják, melynek egyszerűsége a benne rejlő kincs páratlan fényével sajátos ellentétben van. Kívül feketére, belül téglavörösre van bemázolva, és kívül a vaspántok és az ország meg a II. Mátyás király czímere az egyedüli díszek.

Az utóbbi hónapokban számos híradás foglalkozott a Magyar Televízió katasztrofális anyagi helyzetével, gyanús szerződési gyakorlatával, a közszolgálatiság értékeinek veszélybe kerülésével, vagy éppen a televízió elnökének felelősségével. Szintén sokat írtak és beszéltek az MTV Közalapítvány Kuratóriumának csonka elnökségéről, arról azonban kevés szó esett, hogy miként funkcionál – illetve nem funkcionál – maga a kuratórium, amelyet a rádiózásról és televíziózásról szóló 1996. évi I.

A közérzet minősége nemcsak azon múlik,
hogy mire látunk ki, hanem azon is, hogy honnét.


(Déry Tibor)

– egy manzardőr feljegyzéseiből: a 2000. esztendő –

Többször leírtam már: Ungváron lakom, a Várhegyen. Apám szerint a kertünkben ér véget a Kárpátok. Igaza lehet, mert ha a vár bástyájáról észak felé nézek, azt látom, hogyan halmozódnak egymásra a hegyek végig a folyóvölgyben, ha viszont padlásszobámból („manzárd”) dél-délnyugatra vetem a tekintetem, szinte lábam alatt csordogál az Ung, s azon túl már az alföld sok száz mérföldje...

A magyar Országgyűlés megkezdte a státustörvény néven közismertté vált jogszabály vitáját. Bár az 1998-as magyarországi választási kampány idején az Orbán–Torgyán-koalíció pártjai még a kettős állampolgárság biztosítását lebegtették, az anyaország határain kívül élő magyarok magyarországi jogállásának rendezését a későbbiek során előbb „különleges jogállásra”, ún. státusra szelídítették, majd csupán „egyes kedvezményekről” beszéltek, hogy aztán a benyújtott T/4070. számú törvényjavaslat már csak „a szomszédos államokban élő magyarokról” szóljék.

Egy évvel ezelőtt, 2000 márciusában óriási vitát váltott ki Miskolci József Elátkozott ifjúság az Ígéret földjén című írása a Szabad 7 Nap hasábjain. A szerző nem ismeretlen a vajdasági magyar közvélemény előtt, újságíró volt, jelenleg vállalkozó, a Vajdasági Magyar Szövetség egykori képviselője a vajdsági Képviselőházban.

Régi adóssága a fiatal magyar parlamenti demokráciának a társadalmi szervezetek működési feltételeinek megteremtése. Már az Antall- és a Horn-kormány kísérletet tett a civil szervezetek megfelelő helyiségekkel való ellátására. Az Orbán Viktor vezette kabinetnek is maradt azonban tennivalója az ügyben. Míg 1990-ben kb. tízezer társadalmi szervezet működött az országban, addig 1998-ban már több mint negyvenezer. A helyzet rendezésére pályázat útján állami tulajdonú ingatlanokat ajánlottak fel a civil szervezeteknek.

„Műtőkést kérek. Kiderül, hogy a műszer életlen, de azt mondják, hogy ez lehetetlen, mert csak nemrég köszörülte meg a lakatos. A felcser és a muzsikok felpattannak, és két-három perces várakozás után hoznak még egy műtőkést. Hozzáfogok a felvágáshoz, kiderül, hogy ez is életlen. Se medence, se vattacsomók, se szondák, se rendes olló, még víz sincs elegendő mennyiségben.

A határon túli magyarságot, minden kétséget kizáróan, manapság az úgynevezett státustörvény körüli viták foglalkoztatják leginkább. Mivel a kettős állampolgárság kérdése több oknál fogva is keresztülvihetetlennek bizonyult, ettől az okmánytól várjuk, ha nem is a magyar állampolgárral való egyenjogúsításunkat a kulturális, gazdasági és szociális, netán politikai jogok összessége területén, de legalábbis valamilyen pozitív megkülönböztetést a többi Magyarországra látogató külfölditől.