Egy asszony már két évtizeddel ezelőtt sem szült annyi gyereket az Európai Unió országaiban, mint amennyi a népesség fenntartásához kellene: 1980-ban az egy nőre jutó szülések száma átlagosan 1,82 gyermek volt, 1998-ban pedig 1,45, ami messze alatta marad a reprodukciós szintnek. Mondhatjuk-e ilyen körülmények között azt, hogy Európa számára a bevándorlás kényszer, nem pedig a fönnmaradás egyedüli lehetősége? – ezzel a kérdéssel indította a Friedrich Naumann Alapítvány kerekasztal-beszélgetését október 6-án Nagy Boldizsár nemzetközi jogász.

Hála az elektronikának, a Provincia egyre inkább azzá válik, amit mindnyájan szeretnénk: fórummá. Olyan tér kezd kialakulni, ahol a véleményeket nyíltan ki lehet cserélni. Mivel Gabriel Andreescu Üllő és kalapács között a polgári nacionalizmus című cikke e-mailen keresztül még megjelenése előtt eljutott hozzám, lehetővé vált, hogy már ebben a lapszámunkban vitába szálljak a szerzővel.

Gabriel Andreescu szerint a „polgári nacionalizmusnak” hagyományai vannak a politikai filozófiában (főképp az angol-amerikaiban).

A Provincia előző száma meglepő módon bűnbakot képzett a polgári nacionalizmus fogalmából. Molnár Gusztáv „Premodern” provincia című cikkében olvashatunk először a fogalomról: „...komoly gondolkodók úgy vélik (...), hogy az etnikai nacionalizmus domináns ideológiájával és politikájával szemben a »polgári nacionalizmus« XIX. századi alternatívája lehet a megoldás.” A gondolatot továbbfűzi a következő oldalon megjelenő Bakk Miklós-írás: „A tizenkilencedik századi polgári nacionalizmus tulajdonképpen az állam struktúrájára jellemző – G. A.

Nemrégiben a gyergyói medence egyik, teljes egészében székelyek által lakott falujában, Gyergyócsomafalván a helyi RMDSZ-szervezet meglepő döntést hozott: nem kíván jelöltet állítani a közelgő helyhatósági választásokon. Az RMDSZ központi vezetősége meglehetős rosszallással fogadta a hírt, és a Szövetség hivatalos nézőpontjából igaza is volt.

Ha jól tudom, a polgári nacionalizmus fogalmát H. R. Patapievici úr használta először, ám a kifejezés később mintha végigsöpört volna a fővároson. Jómagam a fogalmat a kétes hírű író, a Nemzetvédelmi Minisztérium egykori, a Jobboldali Erők Szövetsége jelenlegi szóvivője, Alex Mihai Stoenescu úr szájából hallottam egy propaganda jellegű tévéadásban, amelynek Adrian Păunescu, a Ceausescu-rendszer egykori udvari költője volt a műsorvezetője.

Heller Ágnes szerint „nem akarhatjuk, hogy az egész világ a mai Afrikához – vagy tehetnénk mi, innen Erdélyből hozzá: a mai Balkánhoz – legyen hasonlatos”, tehát abban vagyunk érdekeltek, hogy a modernitás életképes legyen. Amit ő „reflektált posztmodern perspektívának” nevez, tulajdonképpen aggódás a végtelen progresszió kényelmes perspektívájától megfosztott, tehát emberarcúbb modernitásért, amelyet a „reflektálatlan posztmodern újdogmatika” a maga együgyűségében mindenestül elutasít.

A Beszélő Játéktér című rovatát e számunkban teljes egészében vendégeink: a Provincia című vadonatúj folyóirat munkatársai írták és szerkesztették. Az erdélyi és bánsági nyilvánosság vitafórumát 2000 tavaszán hozta létre Kolozsvárott magyar és román politológusok, írók, történészek és újságírók egy csoportja. Gondolataik nem ismeretlenek a Beszélő olvasói előtt (Az erdélyi kérdés címmel egy évvel ezelőtt publikált összeállításunk bizonyos értelemben a Provincia közvetlen előzményének tekinthető).

„Az ismeretelmélet halott”

Rorty valójában ennél többet követel, s nem épp a filozófia előnyére. Szerinte ugyanis a filozófiát pusztán filozófiatörténetként kellene művelni, hiszen a filozófia már minden rendszerbeli lehetőségét kimerítette, és nincs több olyan ismeretelméleti és etikai pozíció, amelyet már ne próbáltak volna ki és ne vetettek volna el.

A Kende Péter politikaelméleti eszmefuttatásait egybegyűjtő kötet címe telitalálat: sűrítményét adja mindannak a nagyon is súlyos, de franciásan könnyed stílusban, tudományosan, ám nem tudományoskodón tárgyalt problémakötegnek, amit a szerző több mint háromszáz oldalon tár az olvasó elé. A köztársaság törékeny rendje – egyszerre van benne a tárgyalt téma, a szerző aggodalma, valamint – a köztársaság szó tágabb és szűkebb jelentését kihasználva – republikánus elkötelezettsége.

Változások a mezőgazdaságban

Az elmúlt években felerősödtek az Egyesült Államokban azok a hangok, amelyek az amerikai mezőgazdaság drámai átalakulásáról beszéltek. Ez az álláspont röviden úgy összegezhető, hogy a mindinkább iparosodottá váló mezőgazdaságból egyre jobban kiszorulnak a családi gazdaságok, az egykor romlatlan vidéki táj ipari parkok tömegévé torzul. A hajdan az amerikai társadalom gerincét adó farmereket pedig mezőgazdasági bérmunkások váltják fel.