A tények madártávlatból


A fejlett ipari országok árszínvonal-alakulásának tendenciái érdekes képet mutatnak. A nagy francia forradalom és a II. világháború között 20-30 éves deflációs és inflációs periódusok váltogatták egymást. Konkrét példaként vehetjük Nagy Britanniáét, mivel az összes többi fejlett ipari ország esete nagyon hasonló ehhez.[1] 1790 és 1815 között az árak átlagosan évi 2,8 százalékkal nőttek, majd 1815 és 1850 között 2,2 százalékkal csökkentek.

Közép- és Kelet-Európa tízéves gazdasági reformkísérleteinek az az egyik legfontosabb tanulsága, hogy működőképes piacgazdaságot csak hatékony és kiegyensúlyozott állam tud létrehozni és működtetni. A másik fontos tanulság az, hogy az ilyen állam hiánycikk a régióban.

Az alábbi írás fő tétele az, hogy a piacgazdaság építése mindenekelőtt államépítés.

1999-ben szerettem volna, ha egy aktuális társadalmi kérdésekkel foglalkozó televíziós magazinunk az 1 százalék témájának is szentel egy kis figyelmet. „Nem tudunk arról műsort készíteni, ami mindenkinek jó, szeretik, és senki sem támadja” – torkolt le a főszerkesztő. S valóban, 1999-ben már minden társadalmi erő lelkesen támogatja a az ún.

Azok számára, akik jártasak a büntetőeljárás gyakorlatában, régóta ismert tény, hogy az előzetes letartóztatásban lévő személyek helyzete gyakran lényegesen rosszabb, mint a szabadságvesztésre ítélteké. E probléma vizsgálatára indította el a Magyar Helsinki Bizottság 1996 februárjában az Alkotmány- és Jogpolitikai Intézettel (COLPI) közös Fogdamegfigyelő Programját.

Egy évtizeddel az első szabad választás után ellenállhatatlanul tolul fel a kérdés: mit tanultunk ebből az évtizedből? Mit látunk ma másképp, mint egy évtizede, mint más elemzők (Antal, 2000), vagy mint a nemzetközi szervezetek, így az OECD, az EU, az IMF és a hitelminősítők? Az egy évtizeddel ezelőtti helyzettől eltérően ma hozzáférhetővé váltak és megbízhatónak tekinthetők a nemzetgazdaság helyzetét leíró információk, sőt a publikációs verseny miatt gyakoriak a nemzetközi egybevetések is (a komolyan vehetőek is).

Vajon mi az, amivel többet tudunk 1989-ről tíz évvel a közép-európai forradalmak után? Mindenekelőtt sokkal többet tudunk a következményekről. Ma már tudjuk, hogy ezek a forradalmak olyan nagyléptékű következményekkel jártak, melyek 1989-et 1789 mellé sorolják a világtörténelemben. A Lengyelországban, Magyarországon, Csehszlovákiában és Kelet-Németországban lezajlott békés forradalmak nem csupán Közép-Európát alakították át, és vezettek el a pártállami rendszerek bukásához a régióban, hanem az egész világ politikai térképét átrajzolták.

1999 júniusának végén Krzysztof Michalski, a bécsi Embertudományi Intézet lengyel kitalálója összehívta az 1989-es forradalom számos élvonalbeli szereplőjét, hogy tíz év múltán mérleget készítsenek. Bizonyos értelemben jubileumi találkozóra került sor, mivel a legtöbb jelenlevő már az ugyanezen intézet védnöksége alatt kilenc évvel korábban megtartott drámai kongresszuson is részt vett. Most azonban, 1999-ben, olyan szerepekben ültek ott, melyek betöltéséről tíz évvel korábban nem is álmodhattak.

Egy széles körben elfogadott nézet szerint 1989 nem adott új eszméket a világnak; csupán kiterjesztette Kelet-Közép-Európára az alkotmányos demokrácia és a magántulajdonú piacgazdaság másutt már rég bevált – sőt kissé meg is kopott – eszméit. De mi lett azokkal a gondolatokkal, melyek 1989 fordulatát előkészítették: a hetvenes-nyolcvanas évek demokratikus ellenzékeinek gondolataival?

Vajon alakulhatott volna-e másképpen az SZDSZ sorsa?

Tölgyessy Péternek volt egy receptje. „Az SZDSZ-t középen, minden irányban nyitott polgári liberális pártként szeretném látni, úgy, hogy a stratégiai szövetségese a Fidesz maradjon” – nyilatkozta még az SZDSZ elnökeként 1992. október 17-én a Magyar Hírlapnak. Ehhez az elgondoláshoz az is hozzátartozott, hogy a szélsőjobboldal előretörését a jogállam talaján álló erők együttműködése révén kell megállítani, nem pedig antifasiszta népfronttal.

Tíz évvel 1989 után címmel rendezett konferenciát a bécsi Embertudományi Intézet 1999 nyarán: itt hangzottak el az összeállításunkban szereplő írások alapjául szolgáló előadások. Timothy Garton Ash cikke először a New York Review of Booksban jelent meg, Ralf Dahrendorf, Claus Offe és Kis János tanulmánya pedig a bécsi Transit–Europaeische Revue 2000/18-as számában látott napvilágot először, német nyelven. Ezúton mondunk köszönetet a Transit szerkesztőségének, hogy a szövegeket rendelkezésünkre bocsátották.