Ha a demokrácia csak hosszú tanulás eredményeként lehet igazán működőképes, akkor a politikusok az utóbbi időben újabb tantárggyal kényszerültek megismerkedni, amikor az Országgyűlés két olyan vizsgálóbizottságot is létrehozott, amely csak a politikai rendőrség sajátos nyelvezetének, szakkifejezéseinek, sőt gondolkodásmódjának elsajátításával közelíthette meg vizsgálatának tárgyát. Korábban például minden, az államvédelmi szolgálatokkal bármilyen kapcsolatban álló személy differenciálatlanul került az „ügynök” gyűjtőfogalmába.

A nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosa vizsgálatot kezdeményezett Baranya és Szabolcs-Szatmár-Bereg megye kisebbségi és települési önkormányzatai körében azzal a céllal, hogy a kisebbségi önkormányzatok működési tapasztalatai és a kisebbségi, valamint a települési politikusok véleménye alapján ajánlásokat fogalmazzon meg a kisebbségi önkormányzati rendszer hatékonyabbá tétele érdekében. A vizsgálat három pilléren nyugodott.

A köztisztségviselők bírálhatóságának igénye mélyen gyökerezik Magyarország hagyományában. Történelmi példaként elég Wesselényi Miklós hűtlenségi perét felidéznünk a reformkorból: „Amikor az országgyűlés alsótáblájának ellenzéki többsége törvényben akarta kimondani az önkéntes örökváltság engedélyezését, s a felsőtábla a javaslatot többször visszavetette, a kormány utasítására a főispánok megpróbálták a követutasítás megváltoztatására bírni a megyéket, hogy ezzel a nemesség maga tagadja meg az engedményt. Szatmár vármegye 1834.

A politikai elmélet és a politikai tapasztalat gyakran ismételt felismerése, hogy demokratikus politikai közösség (a kifejezés nem közjogi értelmében vett „köztársaság”) csak ott lehetséges, ahol az egymással szemben álló politikai felek legalább annyit kölcsönösen elismernek egymásról, hogy a másik fél is a tőle telhető legjobb racionális belátás szerint felfogott közjót próbálja megvalósítani.

Tizenkét év nem volt elég ahhoz, hogy a fenti tapasztalatot a magyar társadalom magáévá tegye.

 
„Megszületett Magyarország, sőt a Kárpát-medence legszélesebb, legerősebb, legtágasabb politikai ereje.”
(Orbán Viktor)


„Vasas Viktória vagyok. Óbudáról jöttünk. A családban alakítottunk egy polgári kört: anyu, a nővérem és én.”
(Szabad Föld)


Amit a választásokról tudni kell


A Fidesz – Magyar Polgári Párt elveszítette az áprilisi országgyűlési választásokat. Igaz, azóta is úgy tesz, mintha megnyerte volna.

Fenyegető világkommunizmus


A negatív, rágalmazó, az ellenfeleket démonizáló és lejáratni igyekvő politikai kampányokat hajlamosak vagyunk diktatúrákhoz, totalitárius hajlamú politikai erőkhöz vagy rezsimekhez kötni. Erre jó okunk van, hiszen a XX. század hírhedetten legmocskosabb propagandakampányait a náci, fasiszta vagy kommunista rezsimek folytatták. E rendszereknek sajátja volt a félelem- és hisztériakeltés, a politikai ellenfél, helyesebben az ellenségnek kikiáltott etnikai, faji, vallási és társadalmi csoportok elleni gátlástalan uszítás.

Az elmúlt négy év és a választási eredmények tanulságainak folyamatos feldolgozása közben állandóan visszatérő kérdés: mit tehetnek a liberálisok azért, hogy az országban oldódjanak a politikai és kulturális feszültségek.

Az MSZP-ben a Medgyessy-ügy nem a 2002. esztendő forró júniusának közepén kezdődött. A Medgyessy-ügy nem Medgyessy Péter ügye, nem is a koalíció ügye. Annak a generációnak a tagja vagyok, melynek a rendszerváltás volt élete legnagyobb élménye. Számomra ezért roppant szomorú, hogy a köztársaság miniszterelnöke MSZMP KB-tag, a pártközpont által kijelölt és megcsinált miniszterelnök-helyettes volt a kései Kádár-korban. Legyinthetnénk: ilyen ez az ország.

„A drakóni törvények értelmében halálbüntetéssel sújtották a legcsekélyebb bűncselekményeket is. Így a munkakerülők, a zöldség- és gyümölcstolvajok ugyanolyan büntetést szenvedtek el, mint a templomrablók és gyilkosok. Később sokszor idézték Démadész bírálatát, hogy Drakón nem tintával, hanem vérrel írta törvényeit.