Az 1956-os forradalom és szabadságharc története iránt az ötvenedik évfordulón világszerte megnőtt a figyelem, amit sajnálatosan tovább növelt a magyar belpolitikai feszültség egy idejű látványossá válása. Kiadványok sokasága jelent meg ötvenhatról, de a mennyiségi szempontok szerint mindenképpen gazdag választékból is biztos sikernek ígérkezett az üzleti világban és a művészi körökben egyaránt ismerős nevű szerző, Michael Korda könyve (Utazás a forradalomba. Személyes emlékeim az 1956-os magyar forradalomról. Vince Kiadó, 2006), amely a köztörténeten túl Korda személyes történetébe is betekintést ígért.

A politikai élet szabályainak, intézményeinek, eseményeinek, szereplőinek és azok tevékenységének az elemzésére és értékelésére használt kifejezések akkor hasznosak, ha alkalmasak arra, hogy e szereplőket értelmesen megkülönböztessék egymástól olyan módon, amit maguk e szereplők is elfogadhatnak. Ennek sokféle feltétele lehet, de ezek közül most csak párat emelnék ki. Egy politikai kategória – például a „liberális” kifejezés – akkor lehet alkalmas a politikai élet különböző vonatkozásainak a megér­tésére, ha a liberálisként jellemezhető gyakorlatokat és nézeteket elfogadó emberek saját magukat és a többi, ezeket a gyakorlatokat és nézeteket helyeslő embert is liberálisként azonosítják, és ha a mind­ezeket elutasító emberek is azokat azonosítják libe­rálisként, akik viszont elfogadják azokat.

Tizenöt év telt el a Marxra hivatkozó államszocialista rendszerek világméretű összeomlása óta. Las­san­ként felnőtté válik az a nemzedék, amely személyes tapasztalatból már nem ismerhette ezeket a rendszereket. Ez pedig lehetővé teszi, hogy újszerű módon, a direkt politikai állásfoglalás kényszerétől mentesen nézzünk szembe Marx és a marxizmus szellemi örökségével.

Dénes Iván Zoltán az őszi zavargások után tette közzé Politikai hisztériák örvényében című írását az Élet és Irodalom 2006/46. számában. Ennek megjelenése után Fehér József, a Civil Rádió munkatársa november–de­cemberben interjúsorozatot készített vele. Az alábbiakban a rádióban elhangzott beszélgetések szerkesztett változatát közöljük.

„A fehéreknek már nincs helyük Dél-Afrikában. Az egyetlen, amit tehetnek, hogy eladják házukat, és távoznak” – idézi a Magyar Nemzet 2007. február 19-i sajtószemléje Rian Malan dél-afrikai író cikkét, amely eredetileg a Spectator című londoni konzervatív hetilapban jelent meg. A fehér bőrű tollforgató szerint az országban már semmi nem működik, kapitális hiba volt eltávolítani a fehéreket a közigazgatásból, mert a feketék nem képesek ellátni feladataikat. „Istenítik a bűnözés miatt leültetett, majd kiszabadult fekete politikusokat”, és persze: „fekete bűnbandák fosztogatják a fehérek házait” – éled föl a verbális apartheid a Spectator hasábjain.