Közel három emberöltőnyi idő telt el a civilizációs trauma óta, amelyet Európában a holokauszt idézett elő, de Németországot kivéve az egykori szövetséges és megszállt országok kulturális emlékezetét a nyilvánosság szintjén még mindig inkább az elfojtás mechanizmusa uralja. Ennek következtében például Magyarországon és nálunk, Erdélyben is csupán ritkán és bátortalanul merül fel a helyi hatóságok és a lakosság egy részének aktív közreműködése a diszkrimináció áldozatai sorsának végzetes alakulásában.

Az emberhez méltatlan halál ellen tiltakozom. A nemtörődömség és a cinizmus szülte kórházi körülmények ellen. Feleségemet, Tímár Zsuzsát haldoklás-közeli állapotban kellett hazavinnem egy fővárosi kórház szakrendelőjéből, anélkül hogy orvos ránézett volna. Utóbb, amikor végre ágyat kapott, két napig vártunk a „sürgős” vérre, és négy nap elteltével vizsgálták meg először. Otthonról magával vitt fájdalomcsillapítót szedett nyolc napig, amikor is meghalt. Meg se próbálták enyhíteni kínjait. Orvos, ha szólt hozzá, abban sem volt köszönet.

Ha valamiféle sajátos műfajközi fúzió révén összegyúrnánk az Új antiszemitizmus című konferenciakötetet1 Mario Vargas Llosa izraeli–palesztin helyzetről szóló publicisztika- és riportválogatásával,2 úgy el­fogulatlanságra törekvő, nívósan tárgyilagos olvasmányt kaphatnánk. Egybemixelve kölcsönösen el­len­súlyoznák a másik hibáit, fogyatékosságait, téves végkövetkeztetéseit. Annak dacára is megkockáztatjuk ezt, hogy a két válogatás látszólag nem teljesen ugyanarról szól.

Vajon hisz-e Isten az emberi jogokban?1 Egy ilyen kérdés talán veszedelmes, sőt akár még tiszteletlenségnek is tűnhet. Emellett lehetséges, hogy végső soron feleslegesnek bizonyul az emberi jogok konceptualizálásának és védelmének szempontjából. A kérdés azonban túlságosan csábító és érdekes ahhoz, hogy ellenálljunk neki.

Nehéz, nagyon nehéz... Én mégsem búcsúzni jöttem, mégsem temetni, hanem dicsérni Téged. Nem hiszem, hogy ránk nézel valahonnan felülről, ebben nem hiszek. De akkor nem is tudnék Veled beszélni, mert már régen valamelyik bugyorban ülnél a Pipás Pistával, és a meggyilkoltakkal, és a meggyilkolókkal, és csinálnád új, valódi Pipás Pista-filmjeidet.