Milyen kapcsolat van a személyes és a politikai szabadság között? Szemben állnak egymással, egyik a cél, másik pedig annak eszköze, vagy mindegyik érték a maga szfé­rá­jában? Tanulmányomban négy, egymástól különböző értelmezést fogok bemutatni, értelmezni, kontextusba helyezni és összehasonlítani egymással: Isaiah Berlinét, Hannah Arendtét, Bibó Istvánét és Kis Jánosét. Arra keresem a választ, hogy hogyan értelmezték a két szabadságfogalmat, azok egymáshoz való viszonyát, milyen politikai értékekkel kapcsolták össze őket, és miben látták a politikai közösség megalkotásának folyamatát.

A hatvanöt éves korában váratlanul elhunyt Bence György, akinek temetésén együtt voltak jelen az SZDSZ meg a Fidesz alapítói, meggyőződéses ellenzője volt lapunk elődjének, a szamizdat Beszélőnek. Hárman írjátok, annyian is olvassák, mondta egy házibuli sötétjében, valamikor a 80-as évek elején. Kihegyezett megfogalmazásai olyan szúrósak voltak, hogy nem lehetett őket nem tudomásul venni, nem lehetett őket elfelejteni. Bökései túlélték keletkezésük pillanatát, szállóigévé váltak. Ez tette őket annyira veszélyessé.

A csádi fővárosnak beszédes neve van: N’Dzsamena – „hagyjanak minket békén!”

A tavalyi esztendő fejleményeit ismerve erre kevés a remény. Novemberben például rendkívüli állapotot kellett kihirdetni Csádban a heteken át tomboló súlyos etnikai villongások miatt, amelyek több mint háromszáz halálos áldozatot követeltek.

„Nehéz megindultság és feltörő érzelmek nélkül felidézni annak az embernek az arcát és alakját, aki az 1956-tal kezdődő korszak élő lelkiismereteként vonul be a magyar történelembe” – ezekkel a búcsúztatóra illő szavakkal kezdi Modor Ádám könyvének Összegzését.¹ Az olvasóra annak a kérdésnek a megválaszolása marad, hogy a Krassó Györgyöt bemutató kötetnek nem vált volna-e javára ennél némileg nagyobb távolságtartás.

Annak a háznak a falán, ahol Solt Ottilia élt, ma emléktábla hirdeti emlékét. Mi, a barátai az igazi emléktábláját persze a szívünkben és agyunkban hordozzuk, ahova felírtuk azt a rengeteg nagyszerű emléket, amit őrzünk róla, és azt a rengeteg, egyszerre hihetetlenül merész és ugyanakkor hétköznapi hősi tettet, amit végbevitt.

1975. augusztus 1-jén az Európai Biztonsági és Együttműködési Értekezlet résztvevői aláírták a Helsinki Záróokmányt. A megállapodás rögzítette a demokratikus államközösség és a szovjet birodalom közti enyhülés alapelveit, és új fejezetet nyitott a két világrendszer közti gazdasági, tudományos, technológiai és környezetvédelmi együttműködés terén. A felek ünnepélyesen lemondtak a második világháború után kialakult államhatárok egyoldalú módosításáról. Ez a gesztus általános békeszerződés híján is szentesítette a Szovjetunió hódításait. Cserében a kommunista vezetők tudomásul vették, hogy államuk polgárai szabadabban utazhatnak, és könnyebben férhetnek hozzá a demokratikus világ uralkodó eszméihez.

A Gede Testvérek jóvoltából hazánkat is útba ejtette dedikálással egybekötött nemzetközi haknikörútján David Duke judeofób bestselleríró. A Ku-Klux-Klan reorganizációjában múlhatatlan érdemeket szerző hajdani kormányzójelölt, Louisiana szövetségi állam képviselőházának egykori tagja Zsidó szupremácizmus című művével vette célba a magyar könyvpiac bizonyos szegmenseit.