A 2004-es kémiai Nobel-díjjal kitüntetett Avram Hershko a Magyar Tudományos Akadémián tartott előadásán a következőket mondta: „Nagy felfedezésekhez nem mindig kell hipermodern laboratórium...” Valóban, jól képzett kutatók nélkül a legjobban felszerelt kutatóintézet is csak annyit ér, mint egy gazzal benőtt külvárosi gyártelep.

Elefántcsontpartot majdnem negyven éven át Afrika csodájaként emlegették. A függetlenség kikiáltásától (1960. augusztus 7.) egészen 1999 karácsonyáig egyetlen államcsíny vagy a politikai erők egyetlen fegyveres összecsapása sem bontotta meg az ország békéjét. Ám amióta Henri Konan-Bédiét katonai puccsal eltávolították az elnöki székből, szakadatlanul dúl a viszály.

Az Alkotmánybíróság 2004. december 13-án hirdette ki elhíresült drogügyi határozatát, mely a büntető törvénykönyv kábítószerrel való visszaélést szabályozó szakaszainak egy részét alkotmányellenesnek minősítette. A döntés több okból is vitathatatlanul felkavarta a drogügyi állóvizet: nem túlzás azt állítani, hogy a határozat igen fontos állomás a hazai drogjogi szabályozás s a magyar alkotmánybíróság története szempontjából is.

Amikor az iskolában a tízparancsolatot tanultuk, a „Ne csinálj magadnak faragott képet” sehogy sem fért a fejembe. „Miért ne?” – kérdeztem magamtól kilencéves koromban, 1940 táján, a zsidó hittanórán. „Miért ne?” – kérdeztem mintegy öt évvel később, már kálvinista hitoktatómtól.

„Ez volt a történelem csúcsa, és egyben ez volt a mélypontja, ez a legnagyobb bölcsesség, és egyben a legmélyebb ostobaság korszaka, ez volt a hit és egyszerre ez volt a hitetlenség ideje, ez volt a fény és egyben a sötétség évszaka, ez volt a remény tavasza, és egyben a kétségbeesés tele” – így indította Dickens csaknem két évszázaddal ezelőtt a Két város meséje című könyvét. A világ azóta nagyot változott, ám – ha ez egyáltalán lehetséges – még ellenmondásosabb lett.

„Most bocsásd el, Uram, szolgádat, szavaid szerint, békében.”
(Lukács evangéliuma)

Tíz évvel a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság szétesése után az egykori nyolc föderális egységből az új Jugoszláviában már gyakorlatilag csak Szerbia és a Vajdaság maradt.