Du seiest so allein in der schönen Welt
Behauptest du mir immer, Geliebter! das
Weisst aber du nicht…

Nem, ő el fog menni innen.

A kutatás bebizonyította, hogy a feketéknek alacsonyabbrendűségi komplexusuk van
a fehérek vonatkozásában
A kutatás bebizonyította, hogy a zsidók kizárólag pénzügyi kicsapongással
foglalatoskodnak
A kutatás bebizonyította, hogy a szocializmus egyetemleges kudarc, bárhol követte is el
a titkosrendőrség
A kutatás bebizonyította, hogy a Földet Kr. e.

Mondok egy példát: az elképzelt
lánnyal ülök a valódi lakásán, beugrik:
ő az igazi, és mire beleélem magam,
már elírták előlem.

Külföld, jutott eszembe, ott van ez,
hogy piszok van és önfeledten úsznak
a reáltárgyak bütykei fölött,
hogy akkor hoznak ételt, keveset,
ha megéheznek, nincsenek befonva
a tartalékok képzésének örvén
az elmúlt és a jövendő napok
hurokcsomózott sűrű szőnyegébe.
Szőnyeg se volt, sőt ágy se igazán:
a földön volt a laticel, alája
(ha összenyomtam, föltüremkedett)
morzsák, gombok és hangyák menekültek,
minden magas volt, minden túl magas,
a sötétbarna ajtókeretek,
a kézrehajló hideg rézkilincsek,
a WC-tartály is fönt lebegett
a p

Kossuth Lajos, Magyarország kormányzó elnöke a mai napon magához kérette Windisch-Grätz urat, az Osztrák Császárság magyarországi nagykövetét, és tudomására hozta, hogy a Habsburg-Lotharingiai ház sokszoros hitszegése, valamint lázadást szító, makacs és elvetemült ármánykodása okán Magyarország a nép fölsége által ezennel szabad, önálló és független európai statusnak, nevezett ház pedig trónvesztettnek nyilváníttatik.

még egyszer (f)elhozza Poe úrfinak,
de aztán SOHA MÁR. „Megszáradunk!” jeligére
leszedem a konyhai madzagokról a mosást,
kutyánk nézi, és valakinek a Rudi
kutyájára gondolok. Ez az egész ilyen témázás
ennyi (volna): eldobjuk magunkat a Rudi tacskó
hallatán, holott/mert nekünk is van egy
Rudy (Bloom) nevű mezei verebünk, tizenegy éves.
Kord nadrágom igencsak foszlik, szárába főtt
krumpli gőze száll, fordított irány – irály?
FELŐLEM VISZKETHETSZ NAPPAL, DE ÉJJEL
ALUDNI SZERETNÉK. Innen a költői ritmus? Hogy
tényleg lemegy a bőröd?

Idült, idétlen idők: lopni sincs mit és kitől.
A légionáriusok üres marokkal térnek vissza a hadjáratokból.
A szibillák összetévesztik a múltat a jövővel, akár a fák.
És a színészek, akiknek senki nem tapsol soha többé,
elfelejtik a nagyszerű végszavakat.
Amúgy is a felejtés
a klasszikusok anyaméhe. Egykoron majd ezekre az évekre
úgy fognak emlékezni, mint egy márványtáblára:
erek hálózata – vízvezeték, csatornarendszer,
az adószedő útvonalai, fülledt katakombák,
fonala valakinek, amely egy labirintusba (-ból) ki?, be? stb. stb.

Aggatott szőlőfürtök. Golyólukasnak
megélt molyette zakók. Sok lázbeszéd.

Elhangzott a Hovatovább Fesztivál irodalmi estjén.