Skip to main content

Vers

N. Wenn aus der Ferne…


Du seiest so allein in der schönen Welt
Behauptest du mir immer, Geliebter! das
Weisst aber du nicht…

Nem, ő el fog menni innen.





A kutatás bebizonyította, hogy a feketéknek alacsonyabbrendűségi komplexusuk van
a fehérek vonatkozásában
A kutatás bebizonyította, hogy a zsidók kizárólag pénzügyi kicsapongással
foglalatoskodnak
A kutatás bebizonyította, hogy a szocializmus egyetemleges kudarc, bárhol követte is el
a titkosrendőrség
A kutatás bebizonyította, hogy a Földet Kr. e.







Mondok egy példát: az elképzelt
lánnyal ülök a valódi lakásán, beugrik:
ő az igazi, és mire beleélem magam,
már elírták előlem.




Külföld, jutott eszembe, ott van ez,
hogy piszok van és önfeledten úsznak
a reáltárgyak bütykei fölött,
hogy akkor hoznak ételt, keveset,
ha megéheznek, nincsenek befonva
a tartalékok képzésének örvén
az elmúlt és a jövendő napok
hurokcsomózott sűrű szőnyegébe.
Szőnyeg se volt, sőt ágy se igazán:
a földön volt a laticel, alája
(ha összenyomtam, föltüremkedett)
morzsák, gombok és hangyák menekültek,
minden magas volt, minden túl magas,
a sötétbarna ajtókeretek,
a kézrehajló hideg rézkilincsek,
a WC-tartály is fönt lebegett
a p

















Kossuth Lajos, Magyarország kormányzó elnöke a mai napon magához kérette Windisch-Grätz urat, az Osztrák Császárság magyarországi nagykövetét, és tudomására hozta, hogy a Habsburg-Lotharingiai ház sokszoros hitszegése, valamint lázadást szító, makacs és elvetemült ármánykodása okán Magyarország a nép fölsége által ezennel szabad, önálló és független európai statusnak, nevezett ház pedig trónvesztettnek nyilváníttatik.


még egyszer (f)elhozza Poe úrfinak,
de aztán SOHA MÁR. „Megszáradunk!” jeligére
leszedem a konyhai madzagokról a mosást,
kutyánk nézi, és valakinek a Rudi
kutyájára gondolok. Ez az egész ilyen témázás
ennyi (volna): eldobjuk magunkat a Rudi tacskó
hallatán, holott/mert nekünk is van egy
Rudy (Bloom) nevű mezei verebünk, tizenegy éves.
Kord nadrágom igencsak foszlik, szárába főtt
krumpli gőze száll, fordított irány – irály?
FELŐLEM VISZKETHETSZ NAPPAL, DE ÉJJEL
ALUDNI SZERETNÉK. Innen a költői ritmus? Hogy
tényleg lemegy a bőröd?













Idült, idétlen idők: lopni sincs mit és kitől.
A légionáriusok üres marokkal térnek vissza a hadjáratokból.
A szibillák összetévesztik a múltat a jövővel, akár a fák.
És a színészek, akiknek senki nem tapsol soha többé,
elfelejtik a nagyszerű végszavakat.
Amúgy is a felejtés
a klasszikusok anyaméhe. Egykoron majd ezekre az évekre
úgy fognak emlékezni, mint egy márványtáblára:
erek hálózata – vízvezeték, csatornarendszer,
az adószedő útvonalai, fülledt katakombák,
fonala valakinek, amely egy labirintusba (-ból) ki?, be? stb. stb.











Aggatott szőlőfürtök. Golyólukasnak
megélt molyette zakók. Sok lázbeszéd.

(Részlet)

Elhangzott a Hovatovább Fesztivál irodalmi estjén.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon