A közoktatási törvény tervezetét a parlament el fogja fogadni. Elfogadja, mert ez a törvény tetszik az MDF-nek, klappol a kereszténydemokratáknak, nem érdekli a kisgazdákat, és az ellenzék körében is akadnak, akiknek „elmegy”. A törvény életbe lép. Kezdetben csak annyi hatása lesz, hogy az első osztályban megint lesz osztályozás és a jobb iskolákban felvételi vizsga, az óvónéniknek pedig főiskolára kell járni, ha eddig csak középiskolában tanulták volna a szakmájukat.
Annak ellenére, hogy mifelénk nem kifejezetten ritka jelenség télen a hideg, a közigazgatás és a közbiztonság embereit mégis minden télen meglepi, hogy a közép-európai emberfajta is képes a hidegben megfagyni, különösen, hogyha hajléktalan. Pedig az idei tél nem is indult rosszul. ’92–93 fordulóján viszonylag emberléptékű menhelyek sora nyílt meg.
Ilyennek gondoljuk az Oltalom menhelyet és a Vöröskereszt, illetve a főváros által nyitott anya-gyermek szállókat.
– Az a kormányzati tevékenység, amit én végeztem idáig, természeténél fogva kevésbé volt kitéve a politikai, ideológiai vitáknak. Én nem vagyok tagja pártnak, szakértőként kerültem be a kormányba. Mindezekből következően az én politikai profilom nem volt és nem lehetett ideologikusan vagy pártpolitikailag annyira meghatározott, mint a kultusztárca vezetőié. De azt azért le kell szögeznem, hogy osztom a koalíciós pártok alapvető társadalompolitikai értékeit. Nem vagyok tehát világnézetileg semleges ember, ilyen ember egyébként nincs is.
A posztkommunista átalakulás gazdasági, szociális feszültségei olyan mértékűek, hogy a társadalom nehezen tudja elviselni őket, nincs fölkészülve rájuk. A jelenségek, amelyekkel szembe kell néznünk, a politikai és a társadalmi közeg, amelyben működnünk kell, ezekkel a feszültségekkel terhes. Az átalakulást értékelve még azok is különböző hangsúlyokat használnak, akik lényegében hasonlóképpen vélekednek róla.
Az igazi veszély
Magyarországon 1989-ig a kelet-európai régióhoz képest különlegesen szerencsés helyzet alakult ki.
A rendszerváltás hőskorában, 1989–90, 1990–91 telén zsúfolásig megteltek a pályaudvarok hajléktalanokkal, a lapok pedig hajléktalanokról szóló hírekkel.
Akkoriban a Beszélő stábja is többször járt, főképp a Keletiben.
Azóta konszolidálódott a helyzet, ma a pályaudvarok éjszakánként szinte üresek. Ez részint annak köszönhető, hogy több a férőhely, több az átmeneti szállás: a főváros elkezdett berendezkedni arra, hogy vannak hajléktalanok. A határátlépési szigorítások nyomán drasztikusan csökkent a beutazók száma.
Sepregetők
1988. november 7-én, miközben tízezrek a bécsi áruházakban ünnepeltek, a Fidesz aktivistái munkásruhában söprögették a belvárosi utcákat. Akciójukat a rendőrség nem honorálta, ám az ünnepcsere mégis bekövetkezett. A vágy beteljesülését szükségképpen követő kiábrándulás azonban váratott magára, március idusának rebellis jellege megszűnt ugyan, ám az államosítás aktusa elmaradt.
Egy évvel a hivatalos választási kampány várható kezdete előtt az SZDSZ ügyvivői testülete munkaokmányt terjesztett a párt Országos Tanácsa elé, A szabadelvű politika mozgástere címmel.
Telefonon elértük Németh Géza lelkészt, aki kérésünkre elmondta, hogy Coombs úr még a múlt évben megkereste őt, és együttműködését kérte. Kérdésére azonban egyetlen ismert amerikai egyházat sem nevezett meg, amelyhez tartozna.
Németh Géza erre alapozza gyanúját, hogy destruktív szektáról van szó. Egyébként Coombs úr az abortuszellenes mozgalommal hozta összefüggésbe alapítványuk tevékenységét.
Pók a falon
„Ilyen sikeres privatizáció a történelemben az egész világon még nem volt” – állította határozottan Szabó Iván pénzügyminiszter az MDF-frakcióhétvégét lezáró sajtótájékoztatón. „A privatizáció eddigi folyamata sikertörténetnek tekinthető” – fogalmaz ugyancsak ő.
Az elégedettségtől duzzadó mondatokat (duzzad-e a mondat?
Sajtófigyelés
Tavaly nyár óta 31 anya és kisgyerek települt át a Székelyföldről Szegedre. A gyerekek közül 14 itt is született. A szóban forgó személyek „többnyire” cigány származásúak s szellemi fogyatékosok (beleértve az újszülötteket). A gyerekek sorsáról semmit nem lehet tudni, csak azt, hogy szüleik elhagyták őket, illetve csekély pénz ellenében lemondtak róluk nevelőszülők javára – tudtuk meg február 5-én, csütörtökön a Magyar Hírlapból.
Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével
Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?
A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI
A „kieg” ostroma
1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.
Friss hozzászólások
6 év 6 hét
8 év 31 hét
8 év 35 hét
8 év 35 hét
8 év 36 hét
8 év 37 hét
8 év 37 hét
8 év 39 hét
8 év 39 hét
8 év 40 hét