Katonai rendszerváltás
Alig két hónappal a kormányátalakítás után, 1990 júliusának második felében egy „elgondolás” készült a Honvédelmi Minisztériumban. Az új honvédelmi miniszter jóváhagyta: ez lett a mostani Honvédelmi Alapelvek alapja, s egyben létrehozásának munkaterve.
Az akkori katonai vezetés jogosan igényelte egy új magyar katonai koncepciónak, a hadsereg új feladatainak megfogalmazását.
1989 őszén a Magyar Köztársaság lekéste, hogy Milosevic, Tudjman és Iliescu nyomába lépjen. De még nincs veszve minden. Meciar is késve lépett be a posztkommunista nemzetmegváltók klubjába, és most mégis egy független állam vezetője. Talán Pozsgay volt elnökjelöltnek, Für volt elnökjelöltnek, Szűrös volt ideiglenes elnöknek is vannak esélyei.
Csurka előfutára
Akadnak persze örök optimisták, akik úgy vélik, Kisújszállás a holtak zsinatja volt; margóra szorult politikai kísértetek gyűltek össze, s saját értékelésük szerint is csak elbeszéltek egymás mellett.
G. Nagyné Maczó Ágnes önálló választási törvényjavaslatot nyújtott be. A javaslat szerint a választópolgár elvesztené a választásoktól való távolmaradás, a tartózkodás jogát, a választás elmulasztása szabálysértésnek minősülne. Elveszítenék a választójogukat azok az állampolgárok, akik kevesebb, mint öt éve élnek Magyarországon, és nem lenne választható az, aki kevesebb, mint tíz éve él az országban.
Beszélő: Kezdjük talán azzal, hogy milyen anarchista szempontokat látsz a Beszélő szerkesztésében.
– Legyünk pontosak! Én nem azt mondtam, hogy a Beszélőt szerkesztik anarchista módon, nem a Beszélő szerkesztéséről beszéltem, hanem két képviselőről. Képviselőként figyelhető meg magatartásukban anarchikus elem. Ez az egyik megjegyzésem. A másik: differenciálni szeretnék abban, hogy mi a szándék és mi a következmény. A Beszélőt az SZDSZ lapjának tartják.
A szakértők szerint a környezetszennyezés és az energiaellátás mellett Európa számára a legnagyobb kihívást a keletről és délről érkező menekültáradat fogja jelenteni.
Hagen Schulze, a Bundeswehr müncheni egyeteme professzorának jóslata szerint „olyan népvándorlást fogunk megérni, amilyen még nem volt a világtörténelemben”.
Jean-Claude Chenelis, a francia demográfiai intézet (INED) kutatója úgy véli, „ötmillió cigány készül Nyugatra távozni Kelet-Európából”. A Bild-Zeitung 40 millió menekülőt vár Keletről.
Kivétel nélkül az összes államtitkár távozott, akinek a távozását a lapok megjósolták. A menesztendő államtitkárokra vonatkozóan egyáltalán nem is voltak cáfolatok, csak állítások. Minden lap annyit talált tehát, amennyit lőtt: a Népszabadság és a Magyar Hírlap nyolcat-nyolcat, az Új Magyarország egyet, a Pesti Hírlap egyet sem. Ily módon az átlagos találati arány 74 százalékra, az Új Magyarországé 88 százalékra, a Magyar Hírlapé 83 százalékra, a Népszabadságé 73 százalékra javult, a Pesti Hírlapé pedig maradt 62 százalék.
Nem tekinthetjük egészen rendjén való dolognak azt, hogy ennek a határozatnak a megszületésére másfél évet kellett várnunk. Az Alkotmánybíróság felelősséggel tartozik azért, hogy az ország életét minél kevésbé befolyásolja olyan alkotmányellenes gyakorlat, amelynek következményei visszafordíthatatlanok, vagy legalábbis csak nagy felfordulás árán fordíthatók vissza. Az Alkotmánybíróság a maga munkájának ütemezésében és napirendjének kialakításában ezt a szempontot nem mellőzheti. A most hozott határozat végül is nem okoz komolyabb zűrzavart, de okozhatott volna, ha más ítélet születik.
A Magyar Köztársaság biztonságpolitikájának alapelvei elfogadásával az Országgyűlés történelmi jelentőségű dokumentumot alkotott. Az ország újkori történetében először került sor arra, hogy saját, önálló biztonságpolitikát dolgozzunk ki, s alapelveit országgyűlési határozat rangjára emelve törvénybe iktassuk.
Az Alapelvek összefoglalja, „szentesíti” a kormány eddig folytatott politikáját, meghatározza fő princípiumait – reményeink szerint a 90-es évekre is –, s egyúttal további fontos döntések (Honvédelmi alapelvek és más dokumentumok elfogadásához) teremt alapot.
Beszélő: A sajtó úgy értékelte a megválasztásodat, hogy egy viszonylag ismeretlen képviselő került a frakció élére. Az SZDSZ-en belül azonban már korábban is a párt egyik potenciális miniszterelnök-jelöltjeként emlegettek.
– Erről majd az Országos Tanács dönt. Úgy gondolom, hogy a szokásoknak megfelelően a pártelnök lesz majd a listavezető. Egyébként nekem ilyen ambícióim nincsenek.
Beszélő: A 168 órának adott interjúban említetted, hogy már 1991 őszén, azaz Kis János lemondása után többen megkerestek, hogy fogadd el az elnökjelöltséget.
Az Országgyűlés 22-én, hétfőn este 18.20-kor kezdte meg az egyházak költségvetési támogatásának felosztásáról szóló határozati javaslat vitáját, és 8.35-kor, fél órával „munkaideje” lejárta után, csak kénytelen-kelletlen fejezte be.
A vita költségvetési értelemben igen csekély összegről szólt. Arról, hogy a kis létszámú egyházak, felekezetek támogatására szánt, összesen 120 millió forint 35, vagy csupán 31 felekezet, vallási közösség között osztassék-e fel.
A vita mégsem volt kisszerű.
Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével
Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?
A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI
A „kieg” ostroma
1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.
Friss hozzászólások
7 év 13 hét
9 év 38 hét
9 év 42 hét
9 év 42 hét
9 év 43 hét
9 év 44 hét
9 év 44 hét
9 év 46 hét
9 év 46 hét
9 év 46 hét