Skip to main content

Harmadik oldal

E. J. [Eörsi János]: A föld-lecke


Föl van adva a lecke a forradalomnak, ha a joggal találja szemben magát.

De hát már nem is forradalom ez, mint volt akár még fél évvel ezelőtt, hanem keserves szembenézés az örökölt kényszerekkel. A kormányrúd rücskösebb, a fogaskerekek rozsdásabbak, mint gondolta volna az ember. Kérdéses, hogy egyáltalán meg lehet-e fordítani a hajót. Persze iránymeghatározás is kellene, és ehhez kevés a nemzet, a többségi lélek, amely állítólag megújhodik, mihelyst a horizontra érünk.


Bauer Tamás: Üzenet


Üzenjen a kormánynak – kérték a szavazóktól az önkormányzati választás előtt az ellenzéki pártok. Ugyanezt mondták a választási kampány finisében a kormánykoalíció pártjai is: utasítsák el a választók a viszályt szító ellenzéket.

Mire következtethetünk az első forduló eredményeiből? Kitűnt, hogy bölcs dolog volt kétféle választási rendszert alkalmazni.


–szeg [Kőszeg Ferenc]: Arbiter elegantiarum


Antall József elegáns jelenség. A mai politikai életben valószínűleg a legelegánsabb. Elegánsak a jól szabott, könnyű öltönyei, elegáns, ahogy belép a Ház üléstermébe, és helyet foglal a miniszterelnöki székben, elegáns a sokat karikírozott kéztartása is.

Igazi eleganciája azonban abban rejlik, ahogy a támadásokat visszaveri. Eleganciájának ez az oldala először a kormányprogram vitáján csillant föl.


(kőszeg): Bizalmas házi közlemény


Szerkesztőségünk egy talán évtizedek óta aládúcolt józsefvárosi házban székel, mintegy kétszáz méterre a Rákóczi tértől, ugyanannyira a József utcai kocsisortól, valamint a Tolnai Lajos utcai rendőrségtől, ahol a lap veterán munkatársai eltöltöttek néhány éjszakát, amikor még nem a kormány, hanem a rendszer ellenzéke voltak. A nevezetes utcák közelsége ellenére a ház, ahol dolgozunk, élünk, sőt olykor lakunk, igazán szolid, polgárias. Itt, a jelenlegi szerkesztőség egyik helyiségében működött a Szabad Demokraták Szövetségének első irodája.

Solt Ottilia: Meglepetések


Hétfőn délelőtt azt hittük, hogy ez a politikai szenzáció: az SZDSZ indítványára a Ház leszavazta a kormányt és két bizottságát. Példás, pártokat, sőt a kormányt átszelő – részben előkészített, részben rögtönzött – összjátékkal győztek a „jók”. A nyugdíjasok kaptak egy kis pénzt.

A Havas–Solt-féle módosító indítvány értelmében a társadalmi szervezetek kezelői jogából származó jövedelem nem a költségvetéshez, hanem a Társadalombiztosítási Alaphoz kerül.


Tamás Ferenc: A szabadság iskolája


Megkezdődött a szabad választások utáni első tanév. A diktatúra iskolájának, reményeink szerint, befellegzett. Ám a vakációról visszatérő tanár máris baljós jeleket észlel. Az iskoláknak megküldött minisztériumi leirat az iskola által kiadható szünnapok számát 14-ről 8-ra csökkenti, s kéri az igazgatókat, hogy lehetőleg ezt se használják el mind. Ráadásul az idei tanév egy héttel hosszabb lesz az előzőeknél, június 14-ig fog tartani. Az intézkedés indoklása azt hangsúlyozza, hogy a tanítási napok száma nálunk jóval alacsonyabb, mint Európában.

Solt Ottilia: A magyar maffia


Tavaly ősszel hallottunk róla először, amikor a kormány halálra szánt akcióba lendült a költségvetési deficit csökkentésére. Főrendőrök kezdték emlegetni, méghozzá halmozott sokkadagokban. (Dr.

Kádár Péter: Augusztus huszadika üzenetei


Ünnepek múlnak ki és élednek újjá napjainkban. Érdemes hát átgondolnunk, mit kezdjünk ma azzal az ünneppel, amelyik régen, most és a jövőben végig piros betűs nap maradt, marad. Mit, s kinek üzen ma augusztus huszadika?

Üzen az ünnep legelsőbben nekünk, e magyar haza polgárainak. Üzeni, hogy egy nép vagyunk a sok közül. Önbecsülésünkre apellálva int, hogy ne akarjunk kevesebbek lenni (még ha kevesebben vagyunk is), s józanságunkra apellálva int, hogy ne akarjunk többek se lenni, mint más népek.


Solt Ottilia: Nem tudok mit mondani


A délnyugati nagy falu szélső utcáiban úgy minden ötödik ház udvarán félreérthetetlen, színes ruhákat lenget a forró szél a kifeszített szárítókötélen. Félmeztelen csöppségek gomolyognak eldobált hulladék között, s a fák alatti hűsben asszonyok, gyereklányok múlatják az időt. A kocsma, a téesz-iroda, a posta előtt inkább férfiak. Délelőtt tíztől délután négyig egy hangos szót sem hall az idegen. Szelíd béke lengi át a szokványos nyári hétköznapot.

Pedig dehogy van itt béke! Az idegen bénultan áll, amikor szembetalálkozik a robbanó indulatokkal. A cigányok!


Konrád György: Öröm


Szerep, személy és kihívás szerencsés találkozását ünnepelem. Ez az ember alkalmas az állására, nem mindennap ér ez a benyomás. Láttuk megindult arcát, igen, ezt értjük, ez a mi emberünk, ez mi vagyunk. Göncz Árpádnak kell megjelenítenie Magyarország, e „független és demokratikus köztársaság” ethoszát. Göncz Árpád elnök úrral üzenünk publikusan és szimbolikusan önmagunknak és a világnak. Neki kell Magyarország nevében a legfontosabb kérdésekben elvi nyilatkozatokat tenni.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon