Papp László Tamás: Biszku szerint a világ

• Tovább

Pál Attila: Eltűnő szivárvány

Nem volt alaptalan a félelem – noha szerencsére nem igazolódott be –, hogy az apartheid rendszert alig több mint másfél évtizede lerázó, faji és szociális ellentétektől, végletektől szabdalt Dél-afrikai Köztársaság nem lesz képes bajok nélkül lebonyolítani a labdarúgósport négyévenként seregszemléjét. Ám a fantasztikusan összefogott, ragyogóan végigvitt beruházások, a pozitív nemzeti és afrikai hazafias érzések felfűtése, a nagyszabású és következetes biztonsági intézkedések hatására a világ egy remek sportélménnyel gazdagodott, s nem mellékesen kedvező, már-már hízelgő képet kapott a fekete földrész legnagyobb tekintélyű, egyben legellentmondásosabb országáról. A stadionokat bezengő vuvuzelák azonban elhallgattak, az eufória rózsaszín köde lassan felszáll, a problémák újra a felszínre törnek.

• Tovább

Galántai Zoltán: Az internet anonim korszaka

• Tovább

Pál Attila: Krokodilünnep a jubileumon

Madagaszkár június 26-án ünnepelte függetlenségének ötvenedik évfordulóját. A jubileumon kívül azonban nem sok örvendenivalójuk van a világ negyedik legnagyobb szigete lakóinak, hiszen fél évszázad alatt sem sikerült kikecmeregniük a mérhetetlen szegénységből, amiért nem kis részben az egymást követő zavargások, puccsok, a szakszerűtlen (katonai) kormányzás tehető felelőssé. A Malgas Köztársaság történetét az újrakezdések sorozata írja.

• Tovább

Ablaka Gergely: Nukleáris patthelyzet?

Az iráni atomprogram már lassan egy évtizede áll a nemzetközi figyelem középpontjában, de ezen idő alatt mégsem kerültünk közelebb a probléma megol­dásához. Sőt a teheráni vezetés engedetlensége és határozottsága, valamint a nemzetközi közösség gyengesége és tehetetlensége egyfajta patthelyzetet eredményezett. A nukleáris állóháború feloldására számos forgatókönyv létezik, de korántsem biztos, hogy azok bármelyike is megoldaná az iráni válságot.

• Tovább

Ritter Ildikó: Csigabiga…

Én is úgy vagyok ezzel a témával, mint az elhivatott tanuló a viccben: „A jesivában föl-alá járkál egy tanuló, és egyre csak ismételgeti: – Nem értem, nem értem, nem értem…!
– Arra megy a rabbi, és hallja, ahogy a tanuló ezt mondja: – Nem értem, nem értem, nem értem…! – Megkérdezi tőle: – Mit nem értesz fiam? Mondd el, majd megmagyarázom. – Mire a fiú: – Megmagyarázni én is meg tudom, de nem értem.”

• Tovább

Csata István: „Mummus!”

• Tovább

Fenyő D. György: Az iskola humanizálása

• Tovább

Kopper Ákos: Állampolgárság határon innen és túl

• Tovább

Pál Attila: Niger: túlélni a mát, megérni a holnapot

Sivatag, szárazság, éhínség, puccsok és rabszolgaság. Öt szó, amely, ha nem is mindent, de sokat elárul a nyugat-afrikai, tengerektől elzárt, nagyrészt homok- és kősivatag borította Nigerről. Arról az országról, ahol egymás mellett él, bár örök konfliktusok között, a polgári és a törzsi társadalom. A végeláthatatlan sivatag, a nehezen ellenőrizhető határvonalak és a sok évszázados hagyományok miatt csak lassan illeszkednek a mai társadalmi viszonyok közé – ha egyáltalán – az olyan tradicionálisan vándorló, szabadságukat féltve őrző népcsoportok, mint a harcos tuaregek és tibbuk. A világ egyik legszegényebb állama – ahol még ma is tízezrek élnek rabszolgasorban –, szinte reménytelenül tengődik a vissza-visszatérő aszály és éhínség közepette egyik katonai puccstól a másikig.

• Tovább