Skip to main content

Játéktér

Fenyő D. György: Az iskola humanizálása

Történetek és következtetések – I. rész

Magyar László András: Danyiel Avramovics Golovej élete

Danyiel Avramovics Golovej (eredetileg Stern) 1879. április 8-án született a vjatkai kormányzóság Surovo nevű falujában, ahol apja, Avram Iszakovics Stern módos földbérlő és a lubavicsi hitközség tekintélyes elnöke volt. Danyiel Avramovics már ifjú korában kitűnt éles elméjével, különös tehetségével: állítólag már négy­évesen megtanult oroszul olvasni, és már nyolcesztendősen sikerrel transzportált a szoba egyik sarkából a másikba nagyméretű papírdobozokat, amit négy kopejkáért lehetett megtekinteni.

Egyed Péter: Liberális jogi szemlélet, liberalizáció az európai kisebbségpolitikában

Az utóbbi évtizedben az európai jogalkotásban, jogi és filozófiai szemléletben kibontakozott egy olyan irányzat, amelynek értelmében vissza kell térni a szabadság egy általánosabb értelméhez, amelynek a perspektívájából az egyéni szabadságjogok által le nem fedhető, a közösségi élet által megkövetelt közösségi szabadságjogokat1 olyan alapokon lehetne egymással nem kizáró, hanem inkább kiegészítő viszonyokba szervezni, ami egyszerűen lehetséges.

Böcskei Balázs: Szorongok, tehát szavazok

Húsz év telt el a rendszerváltás óta, húsz év az ifjúságkutatás rendszerváltozás utáni szociológiatörténetéből. Köztudott, hogy a szociológia mint diszciplína a modernizáció tematizálásával vette kezdetét. A modernizáció és a folyamatosan mozgásban lévő modernitás minden társadalmi csoportot alkalmazkodásra, illetve gyakran védekezési stratégiák kialakítására ösztönzött. Nincs ez másként az ifjúság esetében sem. Ahogy változott a politika tematikája, a fiatal korosztály politikai identitása is újrakonstruálódott. Az alábbiakban az ifjúság politikai projektjeinek értelmezését a modernitás és a globalizáció társadalomelmélete felől kí­vánom megközelíteni, bemutatva ezzel a jobboldali radikalizmus egy új szegmensét.

Pál Attila: Angola, az ígéretek földje

A négyszáz éves portugál gyarmati uralom, majd az egész országot szinte porig romboló, huszonhét éven át dúló polgárháború után Angola, ha nehezen is, de megindult a fejlődés útján. Olyannyira, hogy – a partjainál felfedezett hatalmas kőolajkincsnek köszönhetően – mára a világ egyik leggyorsabban növekvő gazdaságát tudhatja a magáénak. A társadalmi és politikai változások azonban lassabban és bizonytalanul haladnak, noha a tavalyi békés és tiszta parlamenti választások, s főleg az eredmények fogadtatása, ha fenntartásokkal is, de biztató a jövőre nézve. 

Tardos Károly: Az Antall-korszak gazdaság­politikájának vonzásában

Bod Péter Ákos volt jegybank­elnökkel, a Budapesti Corvinus Egyetem tanszékvezetőjével Tardos Károly beszélgetett

Szilágyi-Gál Mihály: A vér politikái

A Blood and Homeland. Eugenics and Racial Nationalism in Central and Southeast Europe 1900–1940 (Vér és haza. Eugenika és faji nacionalizmus Közép- és Délkelet-Európában 1900–1940 között) című tanulmánykötet a nacionalista politikák és a rasszizmus történetének alig ismert közös metszetét tárja fel: a kettő programszerű összefonódását a két világháború közötti korszakban. Bemutatja az összefüggéseiben mai napig csak részben feltárt eszmetörténeti problémát: a faji eredetkutatás (eugenika) irányzatainak különböző szerepeit a korszak nemzetpolitikáiban.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon