Az alábbiakban közöljük azt az elemzést, amelyet az Eötvös Károly Közpolitikai Intézet, a Társaság a Szabadságjogokért és a Magyar Helsinki Bizottság közösen készített az Alkotmánybíróságról szóló törvényjavaslatról. A szakmai anyag szerzői Somody Bernadette, Szabó Máté Dániel, Vissy Beatrix (EKI), Hegyi Szabolcs (TASZ) és Tóth Balázs (Helsinki Bizottság) voltak.
Az afrikai diktátorok általában két, egymástól meglehetősen különböző karaktertípusból kerülnek ki. Az egyik a tanulatlan, ám annál becsvágyóbb és erőszakosabb katonatiszt, aki eleinte nem is tör hatalomra, csak mind feljebb törekszik a ranglétrán, ám ha az ország sorsa, a politikai helyzet úgy hozza, nem habozik magához ragadni a jogart, s nem riad vissza semmitől, hogy azt megőrizze. A másik általában az afrikai értelmiségből kikerült, nyugat-európai vagy amerikai egyetemeken pallérozódott, világmegváltó tervekkel hazaérkező fiatal, aki hamar átlátja a hazai viszonyokat, s még ha sokáig tiszta, jobbító szándékkal is, de hatalomra tör. Nem ritkán ez utóbbi típusból kerültek ki a gyarmati felszabadító háborúk vezérei.
Kónya Imre és Pető Iván nyilvános vitájára az igazságtételről 1991. november 16- án került sor a Testnevelési Főiskola aulájában. A vitáról szóló televíziós fölvételt, megvágva és némileg szerkesztve néhány nappal később a televízió is közreadta. Az eredeti vita huszadik évfordulóján, 2011. november 21-én az OSA Archívumban Kónya Imre és Pető Iván ismét leültek beszélgetni a két évtizeddel ezelőtti vitáról, annak tanulságairól, következményeiről.
tavaly ilyentájt megszültem az ikertestvérem… fájdalom, segítség nélkül… néhány másodperc alatt… meglepődtem, mi tagadás… azóta nem tudok szabadulni tőle… igaz, nem hallgatok rendszeresen magyar nótát, mint egyes pszichiáterek ajánlják... jobb későn, mint soha… mondanám, ha eszemet vesztettem volna…
A közoktatás végső soron a tanulók tanulásáról szól. Ha e tekintetben jól dokumentálható probléma van, az oktatáspolitikának be kell avatkoznia. Ez azonban fordítva is igaz: ha a tanulók tanulási eredményeivel kapcsolatban nincs hitelt érdemlő módon bizonyított probléma, a kormányzatnak egyetlen feladata van: a közoktatási rendszer stabil működésének biztosítása.
A történelem újra és újra ismétli önmagát. A lényeg változatlan, csak a szereplők és a módszerek változnak. Az aktuális nagyhatalmak az erőviszonyok alakulásának függvényében időről időre újraosztják a világot. Az így kialakuló egyensúlyt előbb-utóbb megbontja valamelyikük jelentős megerősödése, illetve meggyengülése vagy éppen egy új, feltörekvő hatalom, amely mind hangosabban követel magának részt a „tortából”. Míg korábban a hatalmi egyensúly megbomlása (világ)háborúkat váltott ki, ma elsősorban gazdasági téren folyik a viaskodás a térnyerésért, a még fellelhető nyersanyagforrásokért, felvevőpiacokért s hamarosan az ivóvízért. Miután a világ országainak zöme a hidegháború idején felismerte, hogy a felhalmozott tömegpusztító fegyverek az emberi civilizáció totális megsemmisítéséhez többszörösen is elegendőek, a katonai fenyegetés – legalábbis a terület-, illetve befolyásszerzés céljából – mindinkább háttérbe szorul.
A Szépművészeti Múzeum 1800 utáni gyűjteményében látható Eugène Delacroix Marokkói lovát nyergeli című festménye. Az energikus és expresszív kép archetípusa lehetne sokak fantáziájának, megannyi más nagy és meghatározó festményhez hasonlóan. Gondoljunk csak Jean-Paul Gérome vagy Dominique Ingres oeuvre-jének darabjaira, amelyeket impozáns képtárak vonultatnak fel világszerte, akár „orientalista kollekciók” keretein belül is, irónia, távolságtartás és önkritika nélkül. Vadság, tunyaság, bujaság.
„Egy komoly ember” – a Coen testvérek filmjének főszereplője –, kvantumfizikát és kozmológiát tanító egyetemi oktató elégtelen jegyet ad koreai hallgatójának dolgozatára. Párbeszédükből kiderül, a professzor azért gondolja a dolgozatot javíthatatlannak, mert a hallgató nem ért a matematikához. Valószínű úgy vette fel ezt a tárgyat, hogy nem volt tisztában az alapkövetelményekkel. Aki nem „beszéli” a matematikát – érvel a professzor –, az semmit nem érthet a fizikából. A hallgató viszont azt állítja, „érti a sztorit”. Számára a kozmológiai elmélet egyfajta – köznyelv szavaival elmesélhető – „történet”, amelyről releváns dolgokat tud elmondani, ezért jobb jegyet érdemel.
Khamenei ajatollah idestova 22 esztendeje kormányozza az iszlám köztársaságot. Ezen idő alatt ügyesen lavírozott a frakcióharcok útvesztőjében, valamint túlélte a különféle külső-belső válságokat, és az ország leghatalmasabb urává emelkedett. A mai iráni politikai-hatalmi felépítményben nincsen nála befolyásosabb szereplő: Khamenei egyszerre méltóságteljes egyházfő, közvetítő a frakcióharcokban, diktátor a döntések meghozatalában, valamint a fegyveres erők és a rendőrség főparancsnoka, és a közmédiumok irányítója. A legfőbb vezető azonban két évtizedes regnálása alatt, különösen pedig a 2009-es elnökválasztás során, súlyos hibákat is vétett, amelyek nemcsak a saját uralkodói pozícióját, hanem a rendszer továbbélésének lehetőségét is veszélybe sodorhatják.
Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével
Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?
A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI
A „kieg” ostroma
1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.
Friss hozzászólások
7 év 41 hét
10 év 14 hét
10 év 17 hét
10 év 17 hét
10 év 19 hét
10 év 19 hét
10 év 19 hét
10 év 21 hét
10 év 22 hét
10 év 22 hét