Skip to main content

Játéktér

Ablaka Gergely: „Valami mintha megváltozott volna Iránban…”

Merre tovább, iszlám köztársaság?

A 2009. júniusi iráni eseményeket közvetlen közelről szemlélve és tapasztalva, bátran állíthatom, hogy valami tényleg megváltozott az iszlám köztársaságban: egyrészt eddig nem látott társadalmi aktivitás bontakozott ki, százezrek, sőt milliók vonultak a teheráni utcákra, s adtak hangot elégedetlenségüknek; másrészt a forradalmi eliten belüli frakcióharcok korábban nem tapasztalt méreteket öltöttek, az ország jövőjét és a hatalmi pozíciókat illetően komoly csatározás kezdődött a konzervatív vezetésen belül. A vitatott elnökválasztási eredménynek és még inkább az eredményhirdetést követően alkalmazott túlzott erőszaknak köszönhetően a forradalmi rendszer diszkreditálódott, legitimációja pedig erőteljesen megkérdőjeleződött.

Tardos Károly: A gradualizmus politikája – Interjú Oblath Gáborral

Oblath Gáborral, a Költségvetési Tanács tagjával Tardos Károly beszélgetett

Papp László Tamás: Véres húsvét: zsákutca és/vagy új ösvény a gyűlöletkutatásban?

Reflexiók Ariel Toaff Véres húsvét. Középkori zsidó rituális gyilkosságok Európában? című könyvéhez

Mikor a cikkíró 2007 februárjában először olvasta Ariel Toaff nevét, a róla való ítéletalkotásnál kénytelen volt hozott anyagból dolgozni. Ha valakiről mérv­adó lapok olyat írnak: „azt állítja, hogy a zsidók ellen a középkorban emelt vérvádnak volt racionális alapja, a Rajna vidékén a 11. századtól a zsidók valóban elkövettek rituális gyilkosságokat, válaszul az átvonuló keresztes hadak zsidóellenes pogromjaira és mészárlásaira. Az így nyert vért Pészachkor, közelebbről Széder estén, az Egyiptomból való kivonulás ünnepén borba csepegtették, illetve maceszba sütötték”1, ott megállhat az antiszemitizmus vádja.

Pál Attila: Éhhalálra ítélt ez a rend?

Négy évtizedes politikai és gazdasági stagnálás után Afrika a kilencvenes években végre fejlődésnek indult. A gazdasági növekedés üteme a legtöbb államban elérte az öt százalékot, sőt helyenként a nyolcat is meghaladta. A gyarapodás jelentős mértékben volt köszönhető a nyersanyagárak világpiaci emelkedésének és a nyugati befektetők erősödő aktivitásának, különösen a bányászatban és az olaj­iparban. A világsajtó a fekete kontinens óriási lehetőségeiről cikkezett.

Tardos Károly: A polgári Magyarország gazdasági műhelyében – Interjú Matolcsy Györggyel

Matolcsy Györggyel, a Magyar Gazdaságfejlesztési Intézet igazgatójával Tardos Károly beszélgetett

Tódor János: Kódolt gyerekek

Kölyökbűnök, közerkölcsök

Az elmúlt évben 3387 gyerek és 10 909 kamasz követett el valamilyen bűncselekményt, ami az összes ismertté vált tettes – 116 161 fő – 12 százalékát jelenti. Hazánkban egyébként a nem büntethető, 14 év alatti elkövetők száma az elmúlt tíz évben 3689 és 4287, míg ugyanebben az időszakban a fiatalkorú tettesek száma 10 473 és 13 955 között mozgott.

A kiskorúakat érintő bűncselekmények nagy része rejtve marad, hiszen a család a gyerekkel történt dolgot, akár bűnözővé, akár áldozattá vált, szégyelli, és nem fordul a hatósághoz.

Balázs Gábor: À la recherche du temps perdu…

avagy mi a baj a francia szocialistákkal?

Tardos Károly: A radikális gazdasági és társadalmi reformok útja

Bokros Lajos volt pénzügyminiszterrel, a CEU professzorával Tardos Károly beszélgetett

Simonovits András: Nyugdíjtervek Magyarországon

Az elmúlt évtizedben a magyar nyugdíjrendszer szinte minden évben jelentős változásokat szenvedett, miközben a hosszú távú elképzelések is állandóan változtak vagy homályba vesztek. Az elmúlt évben a Nyugdíj és Időskor Kerekasztalon élénk viták folytak a hosszú távú nyugdíjtervekről. Egyes szakértők az alapnyugdíj bevezetésével akarják megoldani a lassan tömegessé váló elégtelen jogszerzés miatt keletkező problémákat. Mások a tb-pillér vagy akár a teljes kötelező rendszer további szűkítésével fokoznák a járulékfizetési hajlandóságot. Ebben a dolgozatban egy harmadik út mellett érvelek: a lehetséges strukturális reformok tere meglehetősen szűk, és leginkább a jelenlegi rendszer toldozásával-foldozásával lehet úrrá lenni a hosszabb távon fenyegető nehézségeken. A fenntarthatóság mellett természetesen az is fontos, hogy az egyes korosztályok terhelése nagyjából hasonló legyen.

Balázs Gábor: Egy francia jelenség: a gaulle-izmus

„Tout commence en mystique, tout finit en politique.” (Charles Péguy)

„Tout commence en mystique, tout finit en politique.”
 (Charles Péguy)

A gaulle-izmusról a magyar olvasónak leginkább egy sajátos, a francia nacionalizmus által inspirált külpolitika juthat elsőként az eszébe. Ez nem véletlen, ugyanis magyarul meglehetősen vérszegény irodalom jelent meg a huszadik századi francia belpolitikáról, a gaulle-izmus pedig sokáig különösen mostoha helyzetben volt, hiszen a rendszerváltás előtt a Magyarországon is beszélt „ortodox marxista” (és a francia kommunistáktól átvett) szóhasználatnak megfelelően a gaulle-izmus lényegében valamiféle protofasiszta, de mindenképpen autoritárius jellegű eszme- és politikai rendszernek számított.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon