Skip to main content

Játéktér

Rácz András: Amikor semmi sem sikerül...

Az augusztus eleji grúziai háború korántsem volt előzmények nélkül való. Mégis, nemcsak a világot lepte meg, de bizonyos mértékig a részt vevő feleket is. A két szakadár grúz tartomány, Abházia és Dél-Oszétia függetlenségének orosz elismerése felborítja a posztszovjet határok változtathatatlansága körüli, 1992 óta meglévő konszenzust, aminek a régió egészére nézve is súlyos biztonságpolitikai következményei lehetnek. Noha az elmúlt másfél évtized eseményeinek vizsgálata meghaladja jelen tanulmány kereteit, a konfliktus katonai elemeit mindenképpen érdemes közelebbről is szemügyre venni.

Beszélő: Róka fogta csuka

Vélemények a grúz–orosz válságról

Őrszigethy Erzsébet: Tér – erő nélkül

Egy outsider nap­ló­jából – III. rész

Szummer Csaba: Autópálya-csomópontok a semmibe?

Az SZDSZ reformkísérletéről az egészségügyben

Őrszigethy Erzsébet: Tér – erő nélkül

Egy outsider nap­ló­jából – II. rész

Mózer Péter, Varga Attila: A fogyókúra mellékhatásai

A jóléti kiadások csökkentésének társadalmi következményei

A jóléti kiadások csökkentésének társadalmi következményei

A kormánykoalíció felbomlását követő politikai vákuumban a jegybank elnöke tavasszal élesen fogalmazott „Az állam emlőin tengődve fokozatosan lemaradni Euró­pától, vagy öngondoskodással a piacgazdaságot, felelősséget és kockázatot vállalva felzárkózni a visegrádiakhoz? Ez ma az igazi kérdés Magyarország számára.” Az el­múlt hónapokban egyre többször halljuk, hogy az állami újraelosztás mértéke túlzó, az állami jóléti kiadások mértéke egyszerűen akadályozza versenyképességünket.

A kormánykoalíció felbomlását követő politikai vákuumban a jegybank elnöke tavasszal élesen fogalmazott „Az állam emlőin tengődve fokozatosan lemaradni Euró­pától, vagy öngondoskodással a piacgazdaságot, felelősséget és kockázatot vállalva felzárkózni a visegrádiakhoz? Ez ma az igazi kérdés Magyarország számára.” Az el­múlt hónapokban egyre többször halljuk, hogy az állami újraelosztás mértéke túlzó, az állami jóléti kiadások mértéke egyszerűen akadályozza versenyképességünket.

Kovács Tibor: Dilemmák a feketegazdaságról

Az adó­mar­keting alapjai

A feketegazdaság mi vagyunk! Mindannyian ebben az országban. Részt veszünk benne, ha akarunk, ha nem, tápláljuk, éltetjük, pedig küzdenünk kéne ellene. Segíteni a közt, hogy csökkenjenek az adók, nőjenek a bevételek. A feketegazdaság az utóbbi időben néha az egyes számú közellenség szerepét öltötte magára. Sok ezer milliárdos számok repkedtek, amelyek befizetése egy csapásra megoldaná gondjainkat. Vajon így van? Elbírna még a magyar gazdaság, akár a feketegazdaság 1000 milliárdnyi pluszterhet?

Pap András László: Döntsön a nép?

Laikus bíráskodás a tengeren innen és túl

A Magyar Köztársaság hivatalos lapjának, a Magyar Közlönynek az olvasói egy a Fidesz népszavazási kezdeményezéséhez hasonló, ugyancsak az Alkotmány­bíróság és az Országos Választási Bizottság között zajló, de a sajtó érdeklődését elkerülő pengeváltás tanúi lehettek az elmúlt hónapokban:

Őrszigethy Erzsébet: Tér – erő nélkül

Egy outsider nap­ló­jából – I. rész

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon