Skip to main content

Játéktér

Sáska Géza: Alkalmazott lélektan és reformpedagógia 1945 után

Értelmezési kísérlet – II. rész

Papp László Tamás: Miénk a cybertér, Tyukodi pajtás…

Elektronikus gyepű a hungarista virtuálhonban: Kurucinfo-analízis

Szilas Zoltán: Pár csepp méz az őrült világból

Az emberhez méltatlan halál ellen tiltakozom. A nemtörődömség és a cinizmus szülte kórházi körülmények ellen. Feleségemet, Tímár Zsuzsát haldoklás-közeli állapotban kellett hazavinnem egy fővárosi kórház szakrendelőjéből, anélkül hogy orvos ránézett volna. Utóbb, amikor végre ágyat kapott, két napig vártunk a „sürgős” vérre, és négy nap elteltével vizsgálták meg először. Otthonról magával vitt fájdalomcsillapítót szedett nyolc napig, amikor is meghalt. Meg se próbálták enyhíteni kínjait. Orvos, ha szólt hozzá, abban sem volt köszönet.

Papp László Tamás: Kritikusi szimultánparti

Párhuzamos recenziók

Ha valamiféle sajátos műfajközi fúzió révén összegyúrnánk az Új antiszemitizmus című konferenciakötetet1 Mario Vargas Llosa izraeli–palesztin helyzetről szóló publicisztika- és riportválogatásával,2 úgy el­fogulatlanságra törekvő, nívósan tárgyilagos olvasmányt kaphatnánk. Egybemixelve kölcsönösen el­len­súlyoznák a másik hibáit, fogyatékosságait, téves végkövetkeztetéseit. Annak dacára is megkockáztatjuk ezt, hogy a két válogatás látszólag nem teljesen ugyanarról szól.

John D. Carlson: Isten hitetlensége és a miénk

Az emberi jogok kockázatai és lehetőségei vallási szempontból

Vajon hisz-e Isten az emberi jogokban?1 Egy ilyen kérdés talán veszedelmes, sőt akár még tiszteletlenségnek is tűnhet. Emellett lehetséges, hogy végső soron feleslegesnek bizonyul az emberi jogok konceptualizálásának és védelmének szempontjából. A kérdés azonban túlságosan csábító és érdekes ahhoz, hogy ellenálljunk neki.

Sáska Géza: Alkalmazott lélektan és reformpedagógia 1945 után

Értelmezési kísérlet – I. rész

Ladányi Andor: Gondolatok a tandíjról

Herskó János: Ember Judit (1935–2007)

Nehéz, nagyon nehéz... Én mégsem búcsúzni jöttem, mégsem temetni, hanem dicsérni Téged. Nem hiszem, hogy ránk nézel valahonnan felülről, ebben nem hiszek. De akkor nem is tudnék Veled beszélni, mert már régen valamelyik bugyorban ülnél a Pipás Pistával, és a meggyilkoltakkal, és a meggyilkolókkal, és csinálnád új, valódi Pipás Pista-filmjeidet.

Ádám Zoltán, Révész Sándor: Van esély?

Beszélgetés Bauer Tamással, Hack Péterrel és Kis Jánossal a liberális politizálás esélyeiről

Kőszeg Ferenc: Sétál, gondolkodik

Kertész Péter blogjai

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon