Afrika – különösképpen a szubszaharai térség – viszonylagos ipari és civilizációs elmaradottsága bizonyos szempontból akár előnyt is jelenthetne a fekete földrész gazdasága számára, hiszen a kevéssé fejlett ipar és a többi földrészhez viszonyítva szerény lakossági fogyasztás fajlagosan jóval kevesebb energiát igényel.
Az alábbiakban négy levelet olvashatnak. Az első levelet Fábián Attila címezte a Magyar Helsinki Bizottságnak és más jogvédő szervezeteknek, melyre Tóth Balázs, a bizottság munkatársa igyekezett röviden válaszolni. Fábián Attila azonban újabb levélben sorolta részletes kifogásait, szerinte Tóth Balázs miért és hogyan kerülte meg a választ az általa fölvetett kérdésekre. Erre a levélre Kőszeg Ferenc, a Magyar Helsinki Bizottság alapító elnöke válaszolt részletesen. A leveleket, amelyeket eredetileg nem a nyilvánosságnak szántak, az érintettek engedélyével és változtatás nélkül közöljük.
György Péter saját állítása szerint hosszú éveket élt le anélkül, hogy megértette volna apja történetét. Így korábban nem volt lehetősége teljesíteni az emlékezés immáron kötelességként tudatosított feladatát. Célja az Apám helyett megírásával e felismert hiány pótlása, az emlékezés munkájának utólagos és nyilvános elvégzése, valamint e hiánypótlás jelentőségének és kontextusának felvázolása. Aki azonban mélyen személyes emlékek sorát felidéző önéletrajzi könyvre számít ezek alapján, az alighanem csalódni fog.
Bekövetkezett, amitől sokan már a tavaly őszi elnökválasztás óta tartottak: újra ropognak a fegyverek Elefántcsontparton, ahol a korábbi államfő nem fogadta el a vereségét, s nem hajlandó távozni az elnöki székből. Az eredmény már eddig is több száz halott és egymillió menekülő, akik a szomszédos országokban keresnek oltalmat.
De sokat veszekedtünk! Valószínűleg azért voltam rá annyiszor dühös, mert igaza volt. Újra meg újra elmondta, a Magyar Helsinki Bizottságnak nincsen arra kapacitása, hogy minden hozzá forduló ügyét elvállalja. Csak a precedensértékű ügyeket szabad elvállalnunk, ezeknél azonban minőségi szolgáltatást kell nyújtanunk, a legmagasabb szakmai színvonalon kell képviselnünk az ügyfeleinket.
2011-ben az arab és iszlám világ felbolydult, az elmúlt két hónapban Marokkótól Perzsiáig szinte mindenhol forrongásokat, társadalmi megmozdulásokat láthattunk. Sziklaszilárdnak hitt rezsimek dőltek meg hetek, napok leforgása alatt (Tunézia és Egyiptom után most úgy fest, hogy Líbia is csatlakozik a sorhoz). Azt azonban, hogy hol lesz a Tunéziában elindult „dominónak” a végállomása, s mi lesz a közel-keleti „forradalmaknak” a következménye, egyelőre nehéz megjósolni.
A közélet iránt érdeklődőkben az Orbán-kormány eddigi tevékenységét látva, illetve a kormánypárt (vagy ha a KDNP-vel is számolunk, a kormánypártok) szellemi holdudvarában tevékenykedő értelmiségiek írásainak olvastán is felmerülhetnek bizonyos félelmek hazánk alkotmányos berendezkedésének jövőjét illetően. Az alábbiakban néhány olyan jeles jobboldali szerző írásait fogom bemutatni és bírálattal illetni, akik a demokratikus társadalmi berendezkedés szekuláris alapjaira, egyház és társadalom viszonyára, s végül a hívő és hitetlen polgárok erkölcsiségére vonatkozólag álltak elő baloldali és liberális fülek számára igen rosszul csengő régi-új eszmékkel.
Nemrégiben elolvastam és kijegyzeteltem a Hoffmann Rózsa vezette államtitkárság vitaanyagát a közoktatási törvény tervezetéről. Az alábbiakban a Nemzeti Erőforrás Minisztérium honlapján vitára bocsátott anyagnak azokkal a részeivel foglalkozom, amelyek közvetlenül érintik az esélyegyenlőség megteremtésének kérdését a közoktatásban.
Az egyik legfrissebb Orwell-életrajz írója, Jeffrey Meyers 2000-ben azzal büszkélkedhetett, hogy műve megírásához rendelkezésére állt a Peter Davison által szerkesztett, az addig számos kiadatlan Orwell-írást megjelentető, húszkötetes Orwell-összes. Az azóta magyar fordításban is megjelent mű (George Orwell: Egy nemzedék fagyos lelkiismerete) szerzője akkor még nem tudhatta, hogy nem is olyan sokára, 2006-ban Davison egy újabb kötettel lepi meg az Orwell-kutatókat. Miként D. J. Taylor, az utóbbi évtized Orwell-életrajzírási hullámának másik alakja megfogalmazta, a kirakós újabb darabja megkésve érkezett.
Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével
Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?
A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI
A „kieg” ostroma
1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.
Friss hozzászólások
5 év 40 hét
8 év 13 hét
8 év 17 hét
8 év 17 hét
8 év 19 hét
8 év 19 hét
8 év 19 hét
8 év 21 hét
8 év 22 hét
8 év 22 hét