Skip to main content

Játéktér

Kun István: A rongyrázó díszburkolat

Hogyan üssünk lovaggá egy falut? Hogyan avassunk várost? Nagy sora van annak!

Sándor Klára: A Da Vinci-kód üzenete: nehéz napok előtt a Vatikán?

Sokan fogadtak volna rá, hogy a Vatikán Dan Brown A Da Vinci-kód című könyvét1 nem részesíti majd olyan odaadó fogadtatásban, mint Mel Gibson naturalista Passióját: a regény hívő szemmel olvasva blaszfémia. Középpontjában az áll, hogy Mária Magdolna nem pusztán Jézus követője volt, hanem gyermekük anyja, maga a Szent Grál, aki méhébe fogadta be Jézus vérét – e királyi gyermek utódai a Merovingok és leszármazottaik. Másrészt Brown enyhén szólva kedvezőtlen képet rajzol az Opus Deiről, a konzervatív katolicizmus legsikeresebb hadoszlopáról.

Marosán György: Intelligens tervezés

1 hozzászólás

avagy az ész trónfosztása

„A tábla alsó sarkában lévő képletsort nem értem” – szólalt meg elsőként egy idős professzor Einstein kanadai előadásán, miután a meghívott világhíresség befejezve mondanivalóját, felszólította hallgatóságát, tegyenek fel kérdéseket. „Ez állítás volt, és nem kérdés. Kérem a következőt” – volt a fizikus válasza. A tudományban, ahol csupán az érdekes kérdést és a megalapozott választ illeti elismerés, az efféle reakció érthető. Az átlagpolgár világában azonban a tekintélyek és a hiedelmek az irányadók. Itt inkább Churchill tanácsa járja, aki egy neki írt beszédet olvasva, egy megállapításnál a lap szélén a következő megjegyzést tette: „Gyenge érv. Hangosan mondani!”

Szummer Csaba: Freud avagy a modernitás mítosza

A pszichoanalízis és a mitikus-vallási narráció

Gavra Gábor: Hazai pályákon

A kormányfő, a baloldal és a liberálisok 2006 előtt

Miközben a két nagy parlamenti párt vezetői a korai kampánykezdettől óvnak, a szocialisták szeptember elején megkezdték 2006-os választási kampányukat. A Fidesz épp a novemberi Beszélő lapzártájakor indítja el a maga sokadik név- és logóváltással egybekötött, narancssárga buborékokra épülő imázskampányát; Hiller pártelnök közlése szerint közeleg a baloldal offenzívájának második szakasza is.

Jankovics László: Eurósirató

Régóta visszatérő sirám a monetáris politikai szakkérdésekkel és az európai integráció keleti kibővülésének problémáival foglalkozó közgazdászok és más társadalomtudósok között, hogy az esemény jelentőségéhez képest túlzottan csekély figyelem övezi a közös európai valuta bevezetését mind a politikai elit, mind a széles értelemben vett közvélemény részéről. Most viszont nem lehet ok panaszra: rövid idő leforgása alatt a politikai napirend kiemelt helyére repült az euró, közéleti napi- és hetilapok címlapján szerepel folyamatosan a téma, különös tekintettel a céldátum elhalasztása kapcsán kirobbant „évszámháborúra”.

Kende Péter: „A baloldal” és „a nemzet”

Széljegyzetek az Orbán–Fejtő-vitához

Csaba László: A rendszerváltozás vége – új bizonytalanságok kezdete

A felemelkedő Európáról szóló áttekintés legfőbb célja az, hogy hozzájáruljon annak az új korszaknak a közgazdaságtanához, amelyben már nem a szocializmus öröksége határozza meg az emberek gondolkodását, a formális és az informális intézmények működését, így a gazdaságot és a társadalmat sem.

Nagy Boldizsár: Bős-breviárium

Áttekintés a jogvita állásáról

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon