Skip to main content

Játéktér

Karsai Gábor: Gazdasági mozgástér a választások után

A választások előtt mindig nagy a hangzavar, ez különösen nem a higgadt elemzés, a cselekvési lehetőségek megvitatásának időszaka. Cikkemben mégis erre teszek kísérletet. Három témával foglalkozom. Egyrészt a múlttal, pontosabban az elmúlt évtizedek gazdaságtörténetével, ahogyan azt a pártok kommunikálják, s ahogyan én látom. Másrészt a jelennel, pontosabban azzal a gazdasági helyzettel, amely meghatározza a jövendő kormány mozgásterét. Harmadrészt a jövővel, annak esélyével, hogy az új kormány felnő az előtte tornyosuló feladatokhoz.

Sajó András: Mit is akarunk védeni?

„Ha valódi Eichmann-nal akadunk össze, a fegyveres harchoz kell folyamodni. Papír Eichmann-nal  szemben a papír a válasz.”

Tüske László: Az európai bevándorló muszlimok

Jegyzetek a karikatúrabotrány narratíváira

A nemzetközi médiában mind nagyobb teret nyerő karikatúrabotrány az érzelmek és indulatok mozgósításával idestova olyan intézménnyé fejlődik, amely egyre inkább önjáró és öngerjesztő vonásokat mutat, s egyre távolabb kerül attól a hétköznapi körülménytől, amelynek elindulását és létét köszönheti. Egyre inkább személytelen elvek és értékek önigazoló botrányává fajul, ami rekedt dühében zászlót éget, és követséget rombol, és hogy el ne maradjon a másik fél se, széles szellemi hadjáratban tárgyalja az előbbi viselt dolgait.

Niedermüller Péter: Európai tévhitek

Városi lázadások Franciaországban

Noha az európai nagyvárosokban legalább a nyolcvanas évek óta több-kevesebb rendszerességgel kerül sor erőszakos tüntetésekre, gyújtogatásokra, a rendőrséggel való összecsapásokra – gondoljunk csak az angliai Birminghamre, Brixtonra vagy Handsworthre, a berlini május elsejékre vagy akár a korábbi franciaországi összetűzésekre – a 2005 novemberében a párizsi elővárosokban, illetve más francia nagyvárosokban lezajlódó események mégis váratlanul mélyen megrázták Európát.

Pap András László: Diszkrimináció úton, útfélen

Az emberi jogi diskurzusban slágertéma a faji-etnikai diszkrimináció kérdése. Ezen belül könyvtárnyi irodalma van az „ethnic profiling” – etnikai ismérveken alapuló kiválasztás –, azaz az etnikai hovatartozás és a potenciális kriminalitás feltételezett összefüggéseire épülő, az egyes nemzeti-etnikai-vallási csoportok fokozott hatósági ellenőrzését eredményező eljárások vizsgálatának. A terrorizmus elleni fellépés is újszerű megvilágításba helyezi azt a kérdést, hogy mennyiben szolgálhat rendőri vagy nemzetbiztonsági eljárások alapjául az a puszta tény, hogy az intézkedés alá vont személy olyan (külső jegyek alapján felismerhető) vallási vagy etnikai csoport tagja, amely csoport tagjai közül lényegesen magasabb számban (esetleg döntő többségben) kerülnek ki bizonyos bűncselekmények elkövetői.

Mikó István: Jelzőtűz

A franciaországi zavargásokról

A külvárosi fiatalok több mint két évtizede állnak a francia közvélemény érdeklődésének középpontjában. Elég arra gondolni, hogy az állampolgárság jogi reformjának előkészítésére felállított szakértői bizottság már 1982-ben gyakran élő adásban tanácskozott a bevándorlók gyermekeinek nemzeti tudatáról, s azóta is ők a főszereplői a közbiztonságról, az iskoláról vagy a szekularitás elvének alkalmazásáról folyó széles körű vitáknak. Számtalan kutatás, elemző cikk jelenik meg róluk, rendszeresen megszólaltatják őket riportfilmekben, vallási és civil szervezeteik képviselői állandó vendégei a kerekasztal-beszélgetéseknek, vagyis jó ideje egyre több alkalmat kapnak arra, hogy megismertessék magukat, és eloszlassák a titokzatos, láthatatlan kisebbségekkel szemben könynyen feltámadó, idegenkedő bizalmatlanságot.

Pál Attila: Libéria: szabadság, egyenlőség, testvériség?

A józan ész diadalaként értékelte a világ a libériai parlamenti és elnökválasztás eredményét, amelynek nyomán a tapasztalt közgazdász-politikus, Ellen Johnson-Sirleaf foglalhatja el az államfői széket, noha az első fordulót még riválisa, a korábbi aranylabdás futballsztár, George Weah és pártja nyerte. A végeredménytől függetlenül történelmi jelentőségű referendumot tartottak a nyugat-afrikai országban. Johnson-Sirleaf személyében ugyanis a fekete kontinensen először áll nő egy állam élén, míg Weah a világon az első labdarúgóból lett elnök lehetett volna.

Hack Péter: Az ügyészség, a velünk élő múlt

Még fél év van hátra a jelenlegi legfőbb ügyész hatéves mandátumából, azt azonban már most láthatjuk, hogy ez az időszak nem fog az ügyészség történetének legfényesebb korszakaként bevonulni a történelembe.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon