A hétfő este közzétett előzetes választási eredmények szerint első helyen a centrista irányultságú Lett Út nevű választási koalíció áll: a mandátumok 32 százalékát szerezték meg. A második helyen szilárdan tartják pozícióikat 13 százalékkal a Mozgalom a Nemzeti Függetlenségért pártba tömörült nemzeti radikálisok, míg a harmadik helyen a baloldali reformkommunista Egyetértés Lettország Népgazdaságának Felvirágoztatásáért párt szerepel.
Hét állandó tagja lesz a Biztonsági Tanácsnak?
Madelaine Albright, az Egyesült Államok ENSZ-nagykövete a múlt kedden bejelentette, hogy kormánya a hónap végéig részletes javaslattal fog előállni a Biztonsági Tanács állandó tagjainak Németországgal és Japánnal való kibővítéséről. A Biztonsági Tanács kibővítését Clinton már választási hadjárata során is gyakran emlegette.
Clinton kereszttűzben
Clinton elnöknek nincs szerencséje a kinevezésekkel.
Az Igazságügyi Minisztérium Polgárjogi Osztályának vezetőjéül most a fekete jogászprofesszornőt, Lani Guiniert szemelte ki. A szándék nemes, csak az a baj, hogy az amerikai közvélemény – és ami rövid távon fontosabb: a Kongresszus – már torkig van Clinton nemes gesztusaival.
Mintha az 1990 során kreált igen kedvezőtlen külkép lassan halványulni kezdene. Vásárhely-szindróma, bányászlátogatás rég nem volt már. Az ember- és kisebbségjogok terén ugyan tapasztalható „némi lemaradás” – de az utóbbi két esztendőben a világot nem annyira a demokrácia, mint inkább a stabilitás izgatja. Márpedig Romániában van stabilitás. Ez a stabilitás egy végső kétségbeesés megnyilvánulása, alapja az apátia – mindez azonban geo- és külpolitikai szempontból mellékes tényező.
A tavasz külpolitikai eseményei Iliescu washingtoni látogatásában összpontosultak.
A napokban megingott a rendszerváltás óta immár hatodik kormány helyzete is, ami a közhiedelem szerint az örökös lengyelországi sztrájkok következménye. Valójában sztrájkok eleddig csak kommunista kormányokat buktattak meg. Ha azonban a Marian Krzaklewski vezette Szolidaritás-szakszervezet (NSZZ „S”) bizalmatlansági indítványát elfogadja a lengyel parlament, akkor Hanna Suchocka kabinetje – elsőként az 1989-es rendszerváltás óta – a „kommunista tradíciót” folytatja.
A kormány veresége után a Független Lengyelország Konföderáció azonnal kísérletet tett, hogy saját jelöltjét szavaztassa meg miniszterelnöknek – egy gyakorlatilag ismeretlen vidéki pártaktivistát. De az ellenzék rosszul olvasta a törvényt: bizalmatlansági szavazás után Walesa elnök térfelén a labda. A parlament csak a bizalmatlansági indítvány részeként ajánlhatta volna saját jelöltjét.
Suchocka, ahogy a törvény előírja, azonnal beadta lemondását az elnöknek.
A nem éppen együttműködési készségéről híres szlovák kormány meglepő rugalmasságot tanúsított az elmúlt héten. Mint ismeretes, Strassbourgban fenntartások hangzottak el Szlovákia Európa tanácsbeli tagságát illetően. Ezt követően Jozef Moravcík külügyminiszter azonnal repülőgépre szállt, és késedelem nélkül az ÉT székhelyére utazott.
Clinton négy hónapja van hatalmon, de még mindig nincs kialakult politikája a balkáni konfliktus megoldására, miközben morális, humanitárius és egyéb okokra hivatkozva egyre többen követelik tőle az amerikai katonai akció elindítását.
A moralisták
A Reagan-kormány volt ENSZ nagykövete, Jeane Kirkpatrick szerint a hidegháború után végzetes bűn megengedni Milosevics kormányának, hogy büntetlenül folytassa népirtó politikáját. Hasonlóan vélekedik Ronald Reagan, George Schultz és Margaret Thatcher is.
Amikor másfél esztendeje az észak-itáliai luxusüdülőhelyen, a Villa d’Estében Gianni Agnelli, a Fiat birodalom vezére szarkasztikusán odabiggyesztette felszólalásához: „Még az Európa-bajnokság első ligájában szerepelünk, de játékunk alapján már a másodikban volna a helyünk”, a hallgatóság – a nemzetközi politikai és üzleti élet ismert személyiségei – jót szórakoztak az iparmágnás szellemességén és maró öngúnyán.
Milosevics szerb elnök mindeddig igen találékony taktikusnak bizonyult, s már jó néhányszor tanúi lehettünk annak is, hogy egy-egy látszólag kedvező fordulat csupán a szerb politikai tényezők közötti munkamegosztás felszíni jele, vagy nem több, mint sikeres időhúzó akció. Ez, legalábbis részben, most sem kizárt, de éppen Milosevics erélyes személyes kiállása alapján okkal feltételezhetjük, hogy ezúttal talán többről van szó.
Milosevics, a békepolitikus
Az ENSZ BT 820.
Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével
Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?
A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI
A „kieg” ostroma
1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.
Friss hozzászólások
7 év 15 hét
9 év 40 hét
9 év 44 hét
9 év 44 hét
9 év 45 hét
9 év 45 hét
9 év 45 hét
9 év 48 hét
9 év 48 hét
9 év 48 hét