Skip to main content

Külföld

Ara-Kovács Attila: A szálak Bukarestbe vezetnek


A múlt nyáron még a román sajtónak is feltűnt, hogy több száz moldvai illetőségű – egyébként román nemzetiségű – egyént utaltak be gyógykezelés címén romániai luxusüdülőkbe. A Nagyvárad melletti Félix fürdőn éppúgy kialakult egy kisebb moldvai kolónia, mint a Keleti Kárpátok lejtői mentén, Vatra Dornán, illetve a fekete-tengeri üdülőtelepeken.

A bukaresti vezetés akkori válasza a feltett kérdésekre így szólt: olyan román testvéreinknek nyújtunk segítséget, akik a Dnyeszter melléki harcokban szenvedtek súlyos sebesüléseket.


Bányai Péter: Vonzások és választások


Az utolsó évet, főleg a választások utáni öt hónapot teljes politikai és társadalmi apátia jellemzi. Az ellenzéki pártok népszerűsége anélkül csökken, hogy a kormány iránti bizalom nőne. Az utcai megmozdulások elvesztik tömegjellegüket. Az 1989. decemberi forradalom harmadik évfordulójára rendezett megemlékezésekre kevesebben mentek el, mint bármikor.

Passzív elégedetlenség

A szélsőséges, félfasiszta-félkommunista pártok ereje sem nő, legalábbis nem látványosan.




Horváth Jenő: Bel Paese

Itália 1993 tavaszán


Az átlag olasz régebben se mulasztotta el a Tv-híradót. Ötven éve, a fasizmus bukása óta Nyugat-Európában mindig Olaszországban volt a legnagyobb a politikai érdeklődés, mindig az olasz választásokon volt a legmagasabb a részvételi arány. Itáliában a nagy pártok mindig is milliós taglétszámú tömegpártok voltak, de a közepes és a kis pártoknak is volt legalább 100 000 tagja. Talán csak a foci annyira népszerű, mint a politika.

Mostanában különösen kár lenne kihagyni a híradót. Végre megbilincselt pártpénztárosokat, képviselő urakat látni.


K. I. [Kiss Ilona]: Ki-út-vesztők

Orosz hatalmi válság


Borisz Jelcin szombaton este fél tízkor „sorsfordító” beszédet intézett az orosz néphez, melyben bejelentette: az oroszországi hatalmi válság megoldásáig „különleges elnöki kormányzási rendet” vezet be. Egyúttal felszólította az ország népét: vegyen részt azon az április 25-re tervezett „bizalmi szavazáson”, amelyen el kell dőlnie, akarja-e őt elnöknek az ország, avagy sem.

Miközben tévébeszédét tartotta, a Legfelsőbb Tanács Elnöksége rendkívüli ülésre gyűlt össze.


Balla D. Károly: Remittendahegyek romjain


Hogy az állampolgári determináltságot és a nemzeti hovatartozást nem lehet konfliktusmentesen összeegyeztetni, arra már a ’89–90-es magyarországi eseményék rádöbbentettek. Korábban ugyanis, bárhogy is nézzük, egy táborban élt a magyarság többsége, a rendszerváltás azonban minden korábbinál áthidalhatatlanabbá tette a távolságot. Amott lábra kapott a demokrácia, emitt legfeljebb az anarchia szelleme tört ki a diktatúra vodkáspalackjából. A Szovjetunióban, minden glasznoszty ellenére, egyetlen napig sem volt demokrácia, és Ukrajna sem vált jogállammá.

Bányai Péter: Szép új világ


A Román Televízió ugyancsak a megújhodás korát éri. Hogy itt mit jelent a közszolgálat, az külön tanulmányt érdemelne. A nemzetiségi műsorok szerkesztőinek például véletlenül épp az Európa Parlamentbe készülő román tárgyalóküldöttség Strassbourgba indulásának napján tiltották meg, hogy társadalmi vagy aktuálpolitikai kérdésekkel foglalkozzanak. Csupán folklór, népi hagyomány engedélyeztetik.

Bíró Béla: Tőkés püspök szelet vetett…


Kijelentése óriási vihart kavart a román közvéleményben, s ezt az egyöntetű felháborodást mi is fogadhatnánk egyöntetű felháborodással. Tőkés Lászlónak ugyanis végső fokon igaza van.

Az asszimilációs nyomás a román hatalom elmúlt 70 esztendejében egyetlen percig sem szünetelt. Erdély etnikai struktúrája sok helyütt alapvetően megváltozott, etnikai tömbjeinket szívós munkával fellazították. A városok zömében a magyarság nem csupán kisebbségbe szorult, de elveszítette gazdasági, kulturális intézményeit is.


Irina Krivova: A szocialisták kiseprűzése

Franciaország


A két év (1986–88) kivételével 1981 óta kormányon lévő Szocialista Pártot tehát immár bizonyosan a jobboldali pártszövetség váltja fel: a Szövetség Franciaországért (L’Union pour la France – UPF), melynek tagjai a Jacques Chirac vezette Tömörülés a Köztársaságért (Rassemblement pour la Republique – RPR) és a Valéry Giscard d’Estaing által összehozott Unió a Francia Demokráciáért (Union pour la Démocratie Francaise – UDF).

Yehuda Lahav: Prága, árnyékban


„Látod, milyen szép ez a város?” – kérdezte egyszer egy Gestapo-tiszt Julius Fucikot, aki állítólag – s miért ne hihetnénk a mártírhalált halt hősnek? – így válaszolt: „És még szebb lesz, ha ti már nem lesztek itt.”

Prágát ma nem náci megszállók, hanem (főleg német) turistahadak uralják, s láthatóan hosszú időre rendezkedtek be, a várost azonban még a nyugati reklám és „junk food” (szemét eledel) inváziója sem tudja igazán elcsúfítani. Ám a város szelleme mégis mintha kiveszőben lenne. Legalábbis a város szívében, az úgynevezett „arany kereszt”-ben.


Gyurovszky S. László: Hogyan menesszük minisztereinket?

Szlovák útmutató


A szlovák kormány külügyminisztere, Milan Knazko már hosszabb ideje bírálja a Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom (HZDS) vezetőjét antidemokratikus vezetési módszerei miatt, mely kritikát Meciar rendkívül nehezen viselte.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon